Napi evangélium – 2026. április 19., Húsvét 3. vasárnapja

OLVASMÁNY Az Apostolok Cselekedeteiből

Lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa.

Pünkösd napján Péter a tizenegy kíséretében előlépett, és hangos
szóval így beszélt:
„Zsidó férfiak és Jeruzsálem egész népe! Figyeljetek és hallgassátok
meg szavamat! Izraelita férfiak, fontoljátok meg e dolgokat!
A názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek, amikor, mint tudjátok,
általa hatalmas csodákat és jeleket vitt végbe köztetek. Ezt az embert
ti az Isten előre elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és
gonosz kezek által keresztre feszítettétek, majd megöltétek. Isten
azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta őt. Lehetetlen
is volt, hogy a halál fogva tartsa, hiszen Dávid így jövendölt róla:
Szemem előtt az Úr mindenkoron,
ő áll jobbomon, meg nem inoghatok.
Örvend a szívem, az ajkam énekel,
és testem is békében nyugszik el.
Lelkemet a holtak honában nem hagyod,
hogy Szented romlást lásson, nem akarod.
Az élet útját mutatod meg nekem,
színed előtt örülni gyönyörűségem.”

Ez az Isten igéje.

ApCsel 2,14.22-28

SZENTLECKE Szent Péter apostol első leveléből

Krisztusnak, a szeplőtelen báránynak drága vére váltott meg titeket.

Szeretteim!
Szent félelemmel éljetek földi zarándoklástok idején, ha
Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítélkezik kinek-kinek
tettei szerint.
Hiszen tudjátok jól, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon váltottak
meg titeket az atyáitok által rátok hagyott, értéktelen életformától,
hanem Krisztusnak, a hibátlan és szeplőtelen báránynak drága vére árán.
Őt Isten előre kiválasztotta már a világ teremtése előtt, de csak az
utolsó időkben jelent meg, miattatok. Általa hisztek Istenben, aki
feltámasztotta őt a halottak közül, és megdicsőítette, hogy higgyetek
és reméljetek Istenben.

Ez az Isten igéje.

1Pét 1,17-21

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Amikor a kenyeret megtörte, felismerték.

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba
mentek, amely, Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra
járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami
történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus
közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg
őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket:
„Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan
megálltak és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te
vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt
ott ezekben a napokban?”
Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?” Azok ezt felelték: „A názáreti
Jézus esete, aki szóban és tettben nagyhatású próféta volt Isten és az
egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy
halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő
váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el,
és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a
sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek
vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él.
Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent,
ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok, késedelmes szívűek!
Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem
ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen
dicsőségébe?” Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétából
megmagyarázta, ami az Írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább
akarna menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert
esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon.
Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott,
megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték.
De ő eltűnt előlük.
Akkor azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor
útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az Írásokat?”
Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott
egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták
őket: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is
elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a
kenyértörésben.

Ezek az evangélium igéi.
Lk 24,13-35