A jelenések könyvének egyik titka az angyaltól átvett ige, amit János apostol méznek, majd gyomrában keserűnek tapasztal és egyben ez visszautalás Ezekiel próféta tekercsére, ami jajszó és siralom, de ízre a mézhez hasonló! Világi szemmel nézve valóban körülvesz minket a kiszolgáltatottság, a bizonytalanság, a kétség és a pánik. A szorongás pszichológiailag garantált az egyre szorongatóbb helyzetben. Ugyanakkor Isten szemében mindennek mégis értelme van! Az Ő nézőpontjából az elkeserítő események mind egy nagy terv részei, amit, ha el tudunk hinni olyanná változik át az adott nehézség mint Krisztus igája, ami édes és mégis könnyű!
Ez szinte feszegeti a képzeletünk határait mégiscsak ebben a látásban éri meg élni, különben minden csupa hiábavalóság!
Újuljatok meg gondolkodásotokban, más fordításban térjetek meg mert elközelgett a mennyek országa mondja már Keresztelő Szent János! Lemaradjak az Isten országáról, mert a gondolataim visszavetnek?
Megfosszam magam a földi mennytől a panaszkodásaimban, kétségbeesésemben fuldokolva?
Megéri pusztán emberi szemmel vizsgálni egy témakört? Hiszen Isten szemüvege nélkül vak vagyok! Isten nélkül ki vagyok szolgáltatva a körülményeknek az emberek ítélkezésének és hamisan ítélem meg én is az adott helyzetet, másokat és önmagamat!
Jézus keresztfája, ami a bűnbeesés fája után a bűnök eltörlésének fája lett! Mi is higgyük el, hogy a fájdalmas eseményekbe is becsempészte Isten az értelmet! Célja van velünk és az életünkkel, de fanyargás, kesergés helyett inkább a hálaadásra hív!
Tegyük fel Isten szemüvegét!
