Jézusban lakozik Isten egész teljessége, az ő Szeretete – Ferenc pápa Úrangyala imája
„Ez a gyermek fogja megváltani a világot a gonoszság, a fájdalom és a halál sötétségétől”
– fejtette ki Ferenc pápa Urunk bemutatásának ünnepén, vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében.
Elmélkedésében a Szentatya Simeon Jézusra vonatkozó három megállapításához fűzte gondolatait: Jézus az üdvösség, a világosság és az ellentmondás jele. A pápa kifejtette, hogy életünk megítélésének kritériuma a szeretet, majd hangsúlyozta, hogy aki szeret, az él, aki gyűlöl, az meghal.
A vasárnap evangéliumi szakasz (Lk 2,22-40) arról szól, hogy Mária és József a jeruzsálemi templomba viszik a gyermek Jézust – kezdte beszédét Ferenc pápa. A törvény rendelkezése szerint bemutatják őt Isten lakóhelyén, arra emlékeztetve, hogy az élet az Úrtól származik. És miközben a Szent Család végrehajtja azt, amit Izrael népe mindig is megtett nemzedékről nemzedékre, valami olyan megy végbe, ami korábban soha nem történt meg.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Két idős ember, Simeon és Anna próféciát mondanak Jézusról: mind a ketten dicsérik Istent, és beszélnek a gyermekről azoknak, „akik Jeruzsálem megváltására vártak” (38). Meghatott hangjuk visszhangzik a templom régi kövei között, hirdetve Izrael várakozásainak beteljesedését. Isten valóban jelen van népe közepette: nem azért, mert négy fal között lakik, hanem mert emberként él az emberek között. Ez Jézus újdonsága. Simeon és Anna idős korában történik az az újdonság, amely megváltoztatja a világ történelmét.
Mária és József a maguk részéről „csodálkozva hallgatták”, amit Jézusról mondtak. Amikor Simeon karjába veszi a gyermeket, valójában három csodálatosan szép módon szólítja őt – jegyezte meg a pápa, majd ehhez a három megállapításhoz fűzte gondolatait: Jézus az üdvösség; Jézus a világosság; Jézus az ellentmondás jele.
Először is, ez a gyermek az üdvösség. Simeon így imádkozik Istenhez: „már látták szemeim az üdvösséget, amit minden nép számára rendeltél”. Mindig ámulatba ejt bennünket, hogy az egyetemes üdvösség egyetlen személyben összpontosul – állapította meg Ferenc pápa, mivel Jézusban lakozik Isten egész teljessége, az ő Szeretete (vö. Kol 2,9) – utalt a Szentatya Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt levelére.
A második szempont szerint Jézus a „világosság, hogy megvilágosítsa a nemzeteket” (32). Mint a nap, amely a világ fölött felkel, ez a gyermek fogja megváltani a világot a gonoszság, a fájdalom és a halál sötétségétől. Milyen nagy szükségünk van ma is világosságra, erre a világosságra! – szögezte le a pápa.
Végül a harmadik megállapítás szerint a gyermek, akit Simeon átölelt, az ellentmondás jele, „hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése”. Jézus feltárja az egész történelem és a történelem drámája megítélésének kritériumát, amely egyben mindannyiunk élete megítélésének is kritériuma. És melyik ez a kritérium? – tette fel a kérdést a Szentatya, majd így válaszolt:
Ez a kritérium a szeretet: aki szeret, az él, aki gyűlöl, az meghal.
Ferenc pápa ezután arra buzdított, hogy a Jézussal való találkozás által megvilágosodva tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: mit várok én az életemben? Mi az én nagy reménységem? Vágyik-e a szívem arra, hogy lássa az Úr arcát? Várom-e üdvösség tervének megnyilvánulását az emberiség számára?
Beszéde végén a Szentatya a következő felhívással fordult a hívekhez:
„Imádkozzunk együtt Máriához, a legtisztább Anyához, hogy kísérjen el bennünket a történelem fényes és árnyékos oldalán, mindig kísérjen el bennünket, hogy találkozzunk az Úrral”.
Forrás: Vatican News
