Klímahiszti…

A kommunizmus idején még úgy tanultuk, hogy a természet hozta létre az embert, a természet adja a levegőt, az életet, a természet vigyáz ránk, a természet ellen fölösleges a harc, mert mindig erősebb az embernél.

Aztán változott a közgondolkodás, a szabadság lett az uralkodó eszme. Felszabadulni a diktatúra alól, az eszmék és a javak szabadon áramolhassanak, a mozgás szabadságával párhuzamosan megértőbb, elfogadóbb és boldogabb leszel, hiszen vágyaidat szabadon betöltheted, céljaidat úgy valósítod meg, ahogy akarod.

A szabadelvű médiának az érzékenyítő szájbarágásával, már az óvodáskorú gyermeket is megrontjuk, hogy később „kezelhető” legyen. A világhálós videó megosztónak hála,  ma már ki sem kell mozdulnod a szobából, még a Discovery-t vagy a Natiopnal Geografic-ot sem kell bekösd, csak úgy nyomulnak az érdekesnél érdekesebb tudáspótlékok. 

Egyik ilyen kisfilmben mondják, hogy az újabb mérések szerint nem a Nílus, hanem az Amazonas a világ leghosszabb folyója. És hogy alatta egy 4 km széles, ellenkező irányba mozgó „folyó” szeli át a kontinens mélyét. Emiatt is lehetetlen hidat építeni az Amazonas fölé.

Azt is ott írták, hogy a szélerőművek lapátjait a világ legkönnyebb fájából, az amazóniai őseredőkből kitermelt fából készítik. A szénszálas meg üvegszálas anyagok mellett. S aztán, ha letelik a húsz év garancia, lebontják a lapátokat és elföldelik.  Majd a föld gyomra újrahasznosítja, ha akarja. De még nincs vége a híreknek: kiszámították, ha a föld minden lakosának a házán napelem „gyártaná” az áramot, az akkor is az emberiség energiaszükségletének csak mintegy 10 százalékát tenné ki. S akkor honnan a többi?

A felmelegedéshiszti is akkor jött kapóra, Grétácskát paravánként állítva reflektorfénybe, amikor a Tesla üzlete emelkedni kezdett. Most már a járvány is ennek a szolgálatában áll. Mindent a klímavédelemért. Még a Szentatyát is belekeverik, mert hát védeni kell a teremtett világot. A román bíróság legújabb álszent, „állatvédő” magyarázkodását már vicc kategóriában is nehéz elhinni, miszerint az udvarhelyi címerben a levágott medvefej állatkínzásra serkent, tehát veszélyes. Érdekes, az már nem veszélyes precedens, hogy a rablónak le kell vennie rablás előtt az egészségügyi maszkot, s feltennie a „rendeset”, mert hanem megtévesztő lesz, s az súlyosbító körülmény…

Miközben a tudósok nagyon jól tudják, hogy jégkorszakok és felmelegedések mindig váltották egymást a földtörténet évmilliós, emberi ésszel beláthatatlan időszakaszaiban. Most is egy ilyen elején vagyunk. Majd esetleg 500 millió év s akkor egy kicsit kevesebb lesz az oxigén. Mert az emberi „szennyezés” mindössze 5 százaléka a felmelegedés okainak, s még csak nem is a széndioxid növekedése miatt.

Klímapapírban újracsomagoltuk a néphűlyítést, csakhogy legyen egy újabb tetszetős hivatkozási alap. Közben a városi életszínvonalat nem adnánk lejjebb, a falvakat korszerűsítés címén felszámolnánk, a kényelmünkért mindent megtennénk, bocs nem éppen mindent. Mert például a tíz parancsot, vagy a jézusi szeretetparancsot ma sem akarjuk komolyabban venni. Csak szeretnénk, ha a legjobb berendezkedésnek kikiáltott demokráciánk folyton újrafogalmazná a semmit, az önzést, a kapzsiságot. De ezt úgy szeretnénk látni-hallani, hogy tetszetősen hangozzék mindenféle jogokkal, engedményekkel, s olyan vezetőkkel, akiket magunk közül választunk, de akik ne legyenek jobbak, mint mi. Kényelmesebb a kontraszelekció, mert akkor neki az az érdeme, hogy milyen sokra vitte… Magyarországon, Rákosiék idejében suszterinasból lett gyárigazgató, a pékből Marosán elvtárs, a szobafestő Apróból véreskezű pártvezető, a részeges Dobi Istvánból köztársasági elnök.

Komoly diplomások pedig származásuk, vagy gondolkodásuk miatt segédmunkások voltak. Ne álljanak szellemi magaslaton, mert az nem érdeke sem a piacnak sem a gazdaságnak. A tudósok is csinálják csak azt, amivel a gazdaság és politika emberei őket megbízzák.  A természetet is kényszerítsék érdekeinkhez, a fizikai, teremtett világot is úgy alakítsák, ahogy az, az érdekünknek és kényelmünknek megfelel.

A demokráciában is úgy szeretnénk, ha alakulnának a „dolgaink”, ahogyan a többség eldönti, mi az ami neki akkor éppen a legjobb. Nem a legmegfelelőbb szellemi vezető vigye fejlettebb szintre a közösséget, hanem váltsuk le az illetőt, ha nem beszél szájízünk szerint. Ha szükség, ráállítjuk a médiát, a világhálós pletykafészket, a szóközökben is hazudunk, csúsztatunk, felnagyítunk vagy elhallgatunk, mert a választók ereje győz az igazság felett.

Vagy mégsem?

A pénzt például nem képes legyőzni senkinek és semminek. De ha a gazdasági érdek éppen más, akkor már az elveken is alakítunk. Lásd ukrajnai háború, uniós pénzek, kínai kereskedelem. Jó ez a demokrácia. Naponta, hetente lehet újabbnál újabb kampányszlogeneket találni, fenntartani a nép izgatottságát, félelmeit, bízni akarását. Mintha egy megrendezett káosz lenne, mintha egy kiszámítható kiszámíthatatlanság uralkodna, amiből sokan nagyon jól élnek. A lényeg, hogy a gazdag elit kezében legyen a hatalom. A népet majd mindig beoltja valamivel, hogy higgyen benne, szinte vágyjon arra, hogy megvezessék. Nem az a fontos, hogy mélyüljön az intelligencia, szépüljön a lélek, boldogabb legyen az ember, mint személy, pusztán az, hogy a rendszer működjék.

És mindeközben, ebben a globális farsangban már meg is szoktuk a maszkunkat. Hiszen nem látszik alatta az arcunk. Már az arcunkkal is tudunk hazudni. Amikor Lincoln az Egyesült Államok elnöke lett, a munkatársai szerették volna, ha felvesz egy bizonyos embert a kormányába, de Lincoln elutasította a javaslatot azzal az indokkal, hogy neki nem tetszik az illető arca. Az egyik munkatársa így méltatlankodott:

„– De hát szegény nem tehető felelőssé az arcáért!”, mire Lincoln:

„– Negyven év felett mindenki felelős az arcáért”.

  Védjük a természetet…Hmmm..

Nem a klímát kell védeni, nem az időjárást. Mert ami most a hisztéria határát súrolja, az már rég természetellenes. Hanem lelkünk arcát, azt kellene jobban megbecsülnünk. Azért vagyunk leginkább felelősek. Azért, amit tekintetünk sugároz a maszk mögül. A jó nem szemetel. A szépet nem kell takargatni. Annál inkább védeni, gondozni ildomos.

A kegyelem is a természetre épít, a természetfeletti a természetesre. Amit Isten alkotott.

Na, ezt kéne védelmezni, óvni, s meghagyni annak, ami.