Stephen Hawking: Kiváló tudós, gyenge teológus – állítja Robert Barron püspök

Stephen Hawking kiváló tudós és elméleti fizikus volt. Talán Einstein óta a legfontosabb. Nem véletlen, hogy Newton mellé temették a Westminsterben. Továbbá egy olyan személyiség volt, aki kitartó és bátor, aki óriási eredményeket tudott elérni betegsége ellenére. És azt is meg kell jegyeznem, hogy jó humorérzéke volt és tehetséges volt a barátságkötés művészetében. De öcsém, rendkívül idegesítő volt, amikor a vallásról beszélt!

Életének utolsó évében egy új könyvén dolgozott, amelynek címe: Tömör Válaszok a Nagy Kérdésekre. E könyvben esszéket találunk olyan dolgokról, mint például az időutazás, a földön kívüli élet lehetőségeiről, a fekete lyukak fizikájáról stb. Az első fejezet címe azonban: Létezik Isten? Meglepetésemre, mivel követtem éveken keresztül a témában munkáját, a válasza: nem. Nos, azok számára, akik az evangelizálásban érintettek, és leginkább a fiatalok szomorúan jegyezhetik meg: Íme, a világ legokosabb embere megmondta: nincs Isten. A probléma azonban az, hogy egy adott ember rendkívül tehetséges és okos lehet egy dologban, míg a másikban teljesen tudatlan és naiv. Úgy érzem ez érvényes Stephen Hawkingra is, hiszen amikor a filozófia és vallás területére lép, pusztán néhány felületes gondolattal megelégszik.

A fejezetben már rosszul kezdődnek a dolgok, amikor ezt mondja:

„A tudomány egyre inkább olyan kérdésekre ad választ, amelyek régebb a vallás körébe tartoztak.”

Bár lehetséges, hogy primitív vallások a tudomány kérdéseit próbálják megválaszolni, de esszenciálisan a vallás (a maga előrehaladott formájában) nem a tudomány síkján kíván kérdéseket feltenni és válaszokat megadni.

Hawking hajlamos arra, hogy minden valóságot és tudást a tudomány keretei közé szorítsa. A tudósok valóban empirikus megfigyeléseikkel rengeteget tudnak mondani nekünk a realitás egy részéről. De arra nem tud választ adni például, hogy mitől szép egy festmény, mitől jó egy politikai berendezkedés, mi a különbség a jó és rossz között. Ezek filozófiai és/vagy vallási kérdések, és amikor e kérdésekben a fizikus tudós próbál eligazodni, nagyon furcsa és ügyetlen eredmények jönnek.

Engedjék meg, hogy bemutassam ezt. Hawking elmondása szerint Isten léte fölösleges, mert a kvantum szinten is semmiből jönnek elő és tűnnek el részecskék oktalanul. Tehát a nagy robbanáshoz, a világegyetem keletkezéséhez (Big Bang) sem kell egy Isten. A tudós levonja  a konklúziót:

„az univerzum egy ingyen ebéd.”

Az első probléma ebben a gondolatvezetésben az – és sokan Hawking követői közül elkövetik ezt a hibát –, hogy nem pontosan értelmezik a semmi fogalmát. Hiszen Hawking számára a semmi az voltaképpen egyfajta energia, ahonnan ezek a kvantum részecskék is előjönnek, vagy eltűnnek. Amikor valahonnan előjönnek és valahova eltűnnek, itt egy valamiről beszélünk, ami nem egyenlő a semmivel, hiszen az energia is létező! Valójában, amikor ezt a részt olvastam, hangosan nevettem.

A következő ponton továbbmegy Hawking:

„Úgy gondolom, az univerzum spontán keletkezett a semmiből, a tudomány törvényei szerint.”

Hát, bármit is akarunk mondani a tudomány törvényeiről, itt nem a semmiről, az abszolút semmiről beszélünk. Amikor a tudósok erről az elméletről beszélnek, megemlítik, hogy kvantum szinten vannak még más tényezők, amelyek eleve adottak (a létezés szintjén), és ezek teszik lehetővé az eltűnést és felbukkanását a részecskéknek.

Újból tehát, ezekről a tudósok által elmondott „más tényezőkről” nem lehet azt mondani, hogy ez semmi. Itt fel kell tennünk a kérdést, hogy miért kellene adottak legyenek bármilyen tényezők? A vallás klasszikus válasza a kérdésre az, hogy nem lehet sohasem kielégítő választ kapni, mert minden dolognak van egy végső oka, valamilyen okozónak lennie kell. Ez az úgynevezett ok nélküli okozó. Ez az okozó pedig az, amit a vallásos ember Istennek nevez, mert neki lényegéhez tartozik lenni. Hawking legerősebb próbálkozása ellenére sem tudott érdemi érveket felhozni arra, hogy nincs Isten. Az érveket amiket felhozott, még mindig magyarázatot igényelnek, ti. hogy miként lehetett az abszolút semmiből mégis létezés?

Zárószóként szeretném megjegyezni, hogy én valójában kedveltem Stephen Hawking utolsó könyvét. Amíg saját tudományterületén belül marad, megbízható, humoros, kreatív és tanulságos az írása. De  bátoríthatom az olvasókat arra, hogy ne vegyék többnek egy jókora szemcse sónál, amikor az Isten dolgairól ír?

Aleteia, Word on Fire

Ez a cikk Enyedi László önkéntesünk fordítása. Ha te is fordítanál hasonló cikkeket, írj nekünk a kapcsolat oldalon keresztül.