“Az igazi egyház a perifériákon van” – mondta Ferenc pápa a Disney új, április 5-én bemutatott dokumentumfilmjében, amely „A Pápa: Válaszok” címet viseli.
A Jordi Évole spanyol filmrendező által rendezett és az Egyesült Államokban kizárólag a Hulu oldalán elérhető, 1 óra 23 perc hosszúságú dokumentumfilm a pápa és a világ különböző tájairól származó tíz fiatal beszélgetését osztja meg a nézőkkel.
A filmet Róma egyik szegény, munkások lakta negyedében forgatták. Teljes egészében spanyol nyelven készült, de feliratokkal az angol közönség számára is elérhető.
Ferenc pápa a film során végig kitartott amellett az állítás mellett, hogy az egyház nem engedheti meg magának, hogy afféle „kedves emberek klubjává” váljon, vagyis olyan emberek csoportjává, akik ugyan „teljesítik vallási kötelességeiket, de nincs bátorságuk kimenni a ’külvárosokba’”.
A “külvárosok” kifejezést az egyház és a hit peremvidékén élőkre használó pápa megosztotta azt a meggyőződését, hogy az egyház feladata, hogy kimenjen azokhoz az emberekhez, akik a periférián vannak.
“Mindannyian szeretünk kényelmesen élni” – mondta Ferenc pápa, de ez a kényelem utáni vágy azt is kiválthatja, hogy a papok elfelejtik, hogy ők egy nyáj pásztorai.
“Ha látni akarjátok a valóságot, menjetek a “külvárosokba” – mondta a Szentatya. – Ha azt akarjátok megtudni, mi a társadalmi igazságtalanság, menjetek a ’külvárosokba’”.
A 20-25 éves fiatalokból álló csoportban voltak katolikusok, protestánsok, ateisták, agnosztikusok és egy muszlim fiatal is. Mindegyiküknek valamilyen sajátos problémája van az Egyházzal vagy Istennel. Az egyház legvitatottabb tanításairól és nehéz problémáiról kérdezgették a pápát.
A film során a pápa végig nagy nyugalommal hallgatta a fiatalokat, szelíden válaszolt, és még akkor is mosolygott, amikor egyes válaszai dühöt és méltatlankodást váltottak ki.
Megvitatták a bevándorlást, a depressziót, az abortuszt, a papság szexuális és pszichológiai visszaéléseinek kérdését, a transzneműséget, a pornográfiát és a hit elvesztését.
Az alábbiakban néhány kis morzsát közlünk a beszélgetésből ezekről a forró témákról, amelyekkel az egyház és a világ szembesül.
Nők az egyházban
Az egyik fiatal nő, az argentínai Milagros, feministaként írta le önmagát, és azt kérdezte, miért ellenzi az egyház, hogy női papok vagy akár női pápa legyen.
“Ebben egy teológiai probléma rejlik ” – válaszolta a pápa.- “A nőknek funkciójuk van az Egyházban, mert az Egyház maga is nő… Az Egyház feleség, Krisztus felesége. Nem a férje. Krisztus a férj. Ez a mi hitünk”.
Néhány fiatal nő somolyogni kezdett, de a pápa így folytatta: “Az Egyházon belül két alkotó áramlat van. Két alapelv. A szolgálat a férfiaké. Az anyai oldalon, amely sokkal jelentősebb, vannak a nők. A nők előrelépése a saját női hivatásukhoz igazodik… különben a nőket lekicsinyelnénk”.
Az élet méltósága
Milagros kifogásolta azt is, hogy a pápa “egy bérgyilkos felbérlésének” nevezte az abortuszt, és azzal érvelt, hogy az abortusz a nők joga.
“Azt hiszem, hogy Jézus együtt sétálna egy ilyen nővel. Nem ítélkezne fölötte, mint ahogyan a templomban egy misén tennék” – mondta Milagros.
Milagros könnyes szemmel átnyújtott egy zöld kendőt a pápának, amelyen spanyol szavak voltak olvashatók: “Tartsátok meg az abortuszt legálisnak, biztonságosnak és ingyenesnek”. Elmondta, hogy ezt a kendőt jelképként a hátizsákjában tartotta, és “szeretettel és tisztelettel” akarja a pápának adni. A pápa mosolyogva elfogadta az ajándékot, és arcon csókolta Milagrost.
A Szentatya egyetértett azzal, hogy az egyháznak soha nem lenne szabad elítélnie egy nőt azért, mert abortuszt végeztet, de szilárdan kitartott azon álláspontja mellett, hogy az abortusz egy ártatlan gyermeket öl meg.
„Bármelyik embriológiai könyvből megtudhatjuk, hogy egy hónappal a fogantatás után a DNS összehangolódott és minden szerv kirajzolódott. Ez tehát nem csak egy kupac összehordott sejt, hanem egy rendszerezett emberi élet. Amikor tehát erkölcsiségről beszélünk, fel kell tenni a következő kérdést: ’Indokolt-e egy emberi életet elpusztítani egy probléma megoldása érdekében?’”
Válasza vitát gerjesztett a teremben ülő fiatal nők között. Sokan ahhoz ragaszkodtak, hogy az abortuszt meg kell tartani legálisnak a nők védelme érdekében, mígnem egy egyedülálló lány, Maria Spanyolországból, ellene nem mondott és meg nem kérdezte Milagrostól: “Olyan nőkkel vagy körülvéve, akiknek volt abortuszuk. Nem látod, hogy mekkora szenvedést okoz az abortusz?”
A pápa figyelmesen hallgatta az eszmecserét, és megvárta a beszélgetés elcsendesedését, hogy elmondhassa gondolatait.
„Egy abortuszon átesett nőt nem lehet magára hagyni, vele kell maradnunk” – mondta Ferenc pápa. – „Mellette kell lennünk. De a dolgokat nevén kell nevezni. Egy dolog, ha mellette állunk, és egy másik dolog, ha a tettét igazolni akarjuk.”
Gyermekek szexuális zaklatása
Egy Juan nevű, Spanyolországból származó fiatalember könnyezve mesélte el, hogy egy spanyolországi katolikus iskola tanára szexuálisan zaklatta őt 11-12 éves korában.
“Annyi képmutatás van [az Egyházban]” – mondta Juan könnyek között. “Mi a helyzet a pederasztiával kapcsolatban az Egyházban?”
“Annyiszor hangoztatják, hogy az életeket meg kell védeni, hogy létezik az élethez való jog… De aztán, amikor más szempontokról van szó… sokan még az egyházon belül is elutasítják az áldozatokat, vagy az elkövető oldalára állnak” – mondta Juan. -“Önnek tudnia kell, hogy sok pap és püspök van ön alatt, akik rossz emberek.”
Ferenc erre így válaszolt: „Vannak férfiak és nők, akik rombolnak. A molesztáló tönkretesz egy gyermeket, és ha ő egy egyházi személy, akkor a képmutatás és a kettős élet iszonyatos.”
„Nem is tudom kifejezni a bántalmazott ember iránt érzett empátiámat, de a fájdalmam nagyon mély – mondta a pápa. – E kérdésben világos az álláspontunk, fegyelmeztük a szemináriumokat, megbüntettük a bántalmazó papokat, sőt a bántalmazó világiakat is.”
A csoport egy másik tagja, a perui Lucia tiltakozott: „Nem hiszem, hogy elegendő az, amit tesznek. Azoknak az embereknek, akik ilyen zaklatást éltek túl, évekig kell várniuk valamilyen válaszra, és egyedül! … Valami olyasmit erősítenek meg, amiről bebizonyosodott, hogy nem használ.”
„Ez egy komoly társadalmi probléma – válaszolta a pápa. – Erősíteni kezdjük a társadalmi tudatosságot. Ez kulcsfontosságú.”
Szex és pornográfia
A kolumbiai Alejandra megkérdőjelezte az Egyház pornográfiával kapcsolatos álláspontját. Elmondta, hogy megélhetése érdekében ő pornográf tartalmakat készít egy közösségi oldal számára, és azt állította, hogy ezidáig ez a legjobb munkája, mert így otthon maradhat és gondoskodhat a lányáról.
A pápa válaszában felhívta a fiatal nő figyelmét a közösségi média felelősségteljes használatának kötelezettségére.
„Különbséget kell tenni a közösségi média gazdagsága és annak erkölcsisége között, amit teszel… A közösségi média erkölcsisége attól függ, hogy mire használják – mondta a pápa. – A pornográfia lealacsonyít, nem segít nekünk a növekedésben. Azok, akik pornográfiához folyamodnak, emberi szempontból lealacsonyodnak.”
Ferenc hozzáfűzte, hogy véleménye szerint a szexet gyakran nagyon félreértik, még keresztény körökben is.
„Azt hiszem, a keresztény hitoktatás a szexszel kapcsolatban nem volt mindig érett” – mondta. A pornográfiáról és a maszturbációról szóló csoportos vitára válaszolva Ferenc azt mondta, hogy egyik sem fejezi ki igazán az emberi szexualitás teljességét.
“A szex az egyik olyan szépséges dolog, amit Isten adott az embereknek. Szexuálisan kifejezni önmagunkat gazdagságot jelent. Bármi, ami az igazi szexuális kifejezést lealacsonyítja, téged is lealacsonyít, részlegessé tesz, és elvesz ebből a gazdagságból ” – mondta a pápa.
Genderideológia
A csoport egy másik tagja, a spanyol Celia nonbinárisnak mondta magát. Azt kérdezte a pápától, tudja-e, hogy ez mit jelent. Ő azt válaszolta, hogy érti.
„Én nonbináris vagyok és keresztény – folytatta Celia. – Azt szeretném megkérdezni, hogy lát-e helyet az egyházon belül a transz emberek, a nonbinárisok vagy általában az LMBT emberek számára.”
A pápa határozottan, mosolyogva válaszolt. „Minden ember Isten gyermeke, mindenki” – mondta, majd hozzátette: „Nekem nincs jogom senkit sem kirúgni az egyházból. Az én kötelességem az, hogy mindig befogadjak, mindenkit szívesen lássak.”
Menjünk el a perifériákig
Celia még tovább ment, és megkérdezte a pápa véleményét azokról az “egyházi emberekről vagy papokról”, akik a Bibliát annak a népszerűsítésére használják, amit ő „gyűlöletbeszédnek” nevez.
Ferenc pápa megerősítette, hogy az egyház a perifériákon létezik, és azt válaszolta, hogy minden embert szívesen látnak az egyházban, és azok, akik a hitet a gyűlölet igazolására használják, „külső beszivárgók”.
„Az ítéletet mondók általában következetlenek. Valami van bennük, akkor érzik felszabadultnak magukat, ha mások felett ítélkeznek, holott magukba kellene nézniük, a saját bűneikre” – mondta Ferenc pápa. – „De azon a napon, amikor az Egyház elveszíti egyetemes voltát – a vakokat, a süketeket, a jókat, a rosszakat, mindenkit -, akkor megszűnik Egyháznak lenni.”
Fordította: S.J.
Forrás: Catholic News Agency
