224. nap: A síró próféta

Korszak: Fogság

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked és dicsőítünk téged. Köszönjük ezt a napot és köszönjük az igéidet, megerősítő szavaidat. Az ítélő szavaidat is köszönjük, mert valójában mi sosem akarjuk meghallani a te igazságos ítéletedet. Megérdemeljük igazságos ítéletedet, de szükségünk van a te kegyelmedre is. Amikor hallgatjuk a szavaidat Tíruszról és Jeremiásról, hogy mit teszel velük, megköszönjük, hogy felfeded előttünk, hogy te az igazságosságra szomjazol. És mivel te magad vagy az igazság Istene, nem késlekedsz az ítélettel. Urunk, ahogy az ítélettel sem késlekedsz, kérünk, hogy a kegyelmeddel se késlekedj! Nekünk, akik mindig elbukunk, szükségünk van a kegyelmedre. Most, ebben a pillanatban is. Jézus nevében kérjük a kegyelmedet, Urunk, ami minden reggel megújul. Segíts visszafordulnunk hozzád!  Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A következő napokban is Ezekiel prófétát olvassuk, aki most nem Júda népének, Isten népének, a kiválasztott népnek prófétál, hanem a tíruszi emberekhez szól. Tírusz királyáról fog prófétálni a következő napokban, majd Egyiptomról és Egyiptom uralkodójáról is. Ezekiel tehát nemcsak a fogságban lévőköz beszél, hanem más népekhez is, akik gonoszságot művelnek, szemben az Úr akaratával. 

Emlékezzünk vissza, hogy Ezekiel „előadóművész” próféta, aki sok mindent eljátszik. Jeremiás is megjelenít dolgokat, de kicsit másképp. Ezekiel a leviták törzséből származott, pap volt és sok látomást kapott Istentől. Nagyon kemény üzeneteket kellett átadnia a népnek az Úrtól. 

Jeremiás szintén pap, ahogy az első fejezet elején olvassuk: ezek „Hilkija fiának a szavai, aki abból a papi családból származott, amely a Benjamin földjén levő Anatotban lakott” (Jer 1,1). Anatot egy kisváros volt Jeruzsálemtől mintegy 4–6 km-re északkeletre, Benjamin törzsének területén. Ha emlékeztek, Józsue könyvében olvastuk, hogy a várost a levita papok kapták örökségül (vö. Józs 21,18). Itt született Jeremiás. Több király ideje alatt prófétált, hosszú ideig, úgy, ahogy Ezekiel is. Viszont Jeremiás majdnem egész életén át Júda földjén élt, nem úgy, mint Ezekiel. Előre elmondom, hogy Jeremiást a történet végén akarata ellenére Egyiptomba hurcolják, ami nem olyan jó dolog.

Jeremiás könyvéből megismerjük a próféta nehéz sorsát is. Ki kell tartanunk mellette, mert őt a szenvedés prófétájának is mondják, „síró prófétának” is nevezik. Jeremiásnak érzékeny szíve van az emberek felé, nagyon szereti őket. Érzékeny szíve van az Úr felé, szereti Istent. Ezt mondja neki az Úr: „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.” (Jer 1,5). Ez egy nagyon különleges ige, mert igaz, ezt Jeremiásnak mondta az Úr, de mindannyiunknak szól, minden kereszténynek. Isten mindannyiunkat ismert már mielőtt megformált minket az anyaméhben, és mielőtt megszülettünk volna, megszentelt. Mindannyiunk életére igaz ez a meghívás, amit Jeremiásnak mond, hiszen a keresztségben mindannyian részesültünk Jézus Krisztus papi, prófétai és királyi küldetésében. Ez egy óriási hír, és nagyon bátorító szavak. Isten tudja, mi fog történni az életünkben, mégis ezeket a szavakat mondja, mint Jeremiásnak.

Itt, az első fejezetben többször is így szól: „Ne félj tőlük…, ne ijedj meg tőlük…” Miért? „Mert elküldelek hozzájuk és beszélni fogsz nekik, de ők nem hallgatnak rád…” Ezért is hívják Jeremiást síró prófétának. Nem csak azért, mert nagyon kemény üzenetet kell átadnia, hanem mert nem hallgatnak rá… amit a legnehezebb dolog elviselni. Izajásnál vannak szép és dicsőséges pillanatok, például a Vigasztalások könyvében, és Ezekielnél is vannak bátorító üzenetek a népnek, de Jeremiás a pusztulás hírvivője, aki az utolsó napokban prófétál Júda népének, mielőtt a babiloniak mindent elpusztítanak.  Az első hullámban Dánielt hurcolták el és még sokakat, majd a második hullámban Ezekielt vitték el. A harmadik hullám itt még nem történt meg. Ezekiel a harmadik hullám előtt prófétál, hogy még nincs elveszve Jeruzsálem, bánjátok meg bűneiteket és forduljatok vissza az Úrhoz. Az emberek nem igazán hallgatnak rá sem, de legalább van még valami remény. Jeremiás Júdában van ekkor, átélte a deportálásokat, látta Jeruzsálem lerombolását, majd őt magát is elhurcolták Egyiptomba. Mindent nagyon mélyen átél és mérhetetlenül szenved… És ezért olyan gyönyörű Isten szava: „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.” (Jer 1,5). Hihetetlen, csodálatos és erőteljes bátorítás ez. Tudod, hogy az Úr lát téged, ismer téged, szeret téged minden helyzetben. 

Elküld téged, hogy nagy dolgokat tegyél, s ők mégsem fognak hallgatni rád. Jeremiás közel ötven évig prófétál. Jozija, Joachász, Jojakim, Jojachin és Cidkija uralkodása alatt is működött (Jer 1,2-3), azaz Kr. e. 627-től egészen 587-ig Júdában, majd amikor Egyiptomba viszik, ott is fojtatja prófétai küldetését. Közel fél évszázadon át hirdette Izrael és Júda népének a bűnbánatot – és ők nem hallgattak rá. És Jeremiás elfogadja a meghívást. Nem tudjuk, hogy tudta-e, mibe fog ez kerülni. De ez arról szól valójában, hogy ő minden körülmények között Istenhez tartozik. 

Nem számít, mit kérsz, Uram, én megteszem. Ez a meghívás mindannyiunknak szól. Isten már akkor ismert téged, mielőtt megformált anyád méhében. Ismert téged, s mielőtt megszülettél, megáldott téged. Nem tudom, mi a te küldetésed, de ha az Úrhoz tartozol, akkor azt mondod: „A tied vagyok, Uram. Nem számít, mit kérsz, megteszem.” 

Jeremiás egy nagyszerű példa erre, mi pedig végigkísérjük a fejezeteken át. Együtt haladunk vele és Júda népével a következő közel ötven évben. Minden az elhívással és a küldetéssel kezdődött, ami csodálatos és erőteljes. 

Egy utolsó megjegyzés Jeremiáshoz. Emlékezzünk vissza, hogy Ezekiel házas volt és meghalt a felesége, de ő nem gyászolta, mert Izrael népe sem gyászolta a lerombolt templomot. 

Jeremiás nem házas. Az egyik magyarázat erre az, hogy Jeremiás életében túl sok szenvedés volt, Isten megkímélte attól, hogy a feleségének is szenvednie kelljen vele. Isten talán úgy gondolkodott, hogy elég, ha egy ember szenved. Érdemes itt elgondolkodni valamin. Nézzük meg Jeremiás életét! Lehet, hogy Isten őt egyedül hívta meg, mert tudta, hogy nagyon egyedül lenne amúgy is ebben a világban. Vannak olyan emberek, akik minden nap egyedül vannak. Lehet, hogy te is közülük való vagy. Lehet, hogy rendszeresen látsz valakit a munkahelyeden, a boltban vagy az utcán, a templomban egyedül. Úgy tűnik, Jeremiásnak nem volt szüksége barátra. De ha neked van valaki az életedben, akihez kötődni tudsz, az óriási ajándék lehet. Nekem vannak testvéreim és barátaim, akik szeretnek. De ez nem mindenkinek adatik meg. Isten ismeri őket, Isten szereti őket, de ők egyedül vannak.

Kérheted, hogy „Uram, tartsd nyitva a szemem, hogy meglássam azokat, akiket te is látsz, és talán én is megismerhetem őket. Lehet, hogy arra hívsz, hogy szeressem őket, akiket te is szeretsz.” Nem kell egyedül menniük, elkísérhetjük őket. Jeremiáshoz, Isten meghívott és kiválasztott emberéhez mi is odaszegődhetünk. Lehet, hogy ez a mai nap lényege.

Imádkozzunk! Istenünk, nyisd ki a szemünket, a szívünket, az életünket, és talán az otthonunkat is azoknak, akik egyedül vannak! Ámen.

Ez mindenképpen olyasmi, amiért érdemes imádkozni.

Én imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem és a Biblia egy év alatt podcast hallgatóiért, társainkért, akikkel együtt járjuk ezt az utat! Isten kegyelméből sokan vagyunk és hiszem, hogy még többen leszünk. Imádkozzunk azokért a hallgatókért is, akik még nem találkoztak a Biblia egy év alatt podcasttel, vagy találkoztak, de még nem válaszoltak a hívásra. Imádkozzunk, hogy ők is részesüljenek ebből az ajándékból, Isten szavának gyógyító erejéből.