Krisztus rád is bízza Egyházát – A király intelmei Böjte Csaba testvérrel (2. rész)
Szent István második intelme arra hívja Imre herceget – és rajta keresztül bennünket is –, hogy ne kívülállóként tekintsünk az Egyházra, hanem olyan közösségként, amelynek építéséért személyesen is felelősek vagyunk. A király intelmei című tíznapos lelki út második napján Böjte Csaba testvér arról elmélkedik, mit jelent ma gondosan vigyázni az Egyházra, támogatni és napról napra gyarapítani azt.
„A Szentegyházat úgy gyarapítsd napról napra, hogy koronádat annál inkább magasztalják. Így hát, fiam, naponta gondos figyelemmel kell vigyáznod a Szentegyházra” – idézi Szent István király intelmének lényegét Csaba testvér.
Az elmélkedés kiindulópontja Jézus és Péter találkozása a Galileai-tenger partján. A feltámadt Krisztus nem egy tökéletes, hibátlan emberre bízza Egyházát. Péterre bízza, arra a tanítványra, aki nem sokkal korábban háromszor megtagadta őt. Háromszor kérdezi meg tőle: „Szeretsz-e engem?”, majd küldetést ad neki: „Legeltesd juhaimat!”
Csaba testvér szerint ebben különösen is fontos üzenet rejlik: Jézus bevon bennünket Isten országának építésébe. Az Egyház ugyanis nem valamiféle kívülről igénybe vehető szolgáltatás. Nem valami, amit készen kapunk, és amelytől csupán azt várjuk, hogy kiszolgáljon bennünket.
„Az Egyház te vagy.”
Ahogyan Krisztus elküldte Pétert, az apostolokat és a tanítványokat, úgy küld ma bennünket is. Mindannyiunknak megvan a helye és a feladata Krisztus misztikus testének építésében.
Szent István ezt a felelősséget királyként különösen komolyan vette. Nem csupán személyes hitét őrizte, hanem gondoskodott arról is, hogy az Egyház megerősödjön a magyar nép körében. Templomok épültek, szerzetesi közösségek születtek, kialakult az egyházi élet intézményrendszere. Csaba testvér arra emlékeztet: az Árpád-házi királyok korában templomok ezrei épültek, amelyeket nemcsak falakkal kellett felhúzni, hanem liturgikus könyvekkel, miseruhákkal, kelyhekkel és mindazzal ellátni, ami egy élő keresztény közösség működéséhez szükséges.
Az elmélkedésben Csíksomlyó története is példaként jelenik meg. Hunyadi János nemcsak hadvezérként és politikusként tekintett népe jövőjére, hanem felismerte az Egyház közösségformáló erejét is. Csaba testvér felidézi a csíksomlyói templom és ferences közösség támogatását, valamint azt a történelmi hagyományt, amelyben az uralkodók és elöljárók nem egyszerűen eltűrték az Egyház jelenlétét, hanem feladatuknak érezték annak megerősítését.
Hasonló példaként kerül elő Máriaradna is. A különböző nemzetiségek által lakott bánsági térségben a közös hit és a közös zarándokhely képes volt összekötni eltérő nyelvű és kultúrájú embereket. Csaba testvér szerint ebben az Egyház egyik különleges küldetése mutatkozik meg: képes közösséget teremteni, kiengesztelni és megtanítani bennünket egymás tiszteletére.
Szent István második intelme ezért ma sem csupán politikai vezetőknek szól. Mindannyiunkat megszólít. Mit teszek én az Egyházért? Csak várom tőle a lelki táplálékot, vagy magam is építem? Részt vállalok-e a plébániám, közösségem, egyházi kezdeményezések életében? Adok-e időt, figyelmet, munkát, imát vagy anyagi támogatást ahhoz, hogy az evangélium másokhoz is eljusson? Az Egyház jövője nem valaki más feladata. Krisztus ma is emberekre bízza küldetését.
Mai útravaló: Az Egyház nem csupán egy intézmény, amelyhez tartozom – én magam is része vagyok, ezért az építése az én feladatom is.
Mai kérdés: Mit teszek én személyesen azért, hogy az Egyház napról napra gyarapodjon?
