BIY HU cover 190. nap

190. nap: Júda elfoglalása

Abban az időben Bábel királya Nebukadnezár felvonult, és Jojakim három évre alattvalója lett, de aztán újra elszakadt tőle. Erre az ellene küldte a káldeusok portyásait, aztán az arámok portyásait, a moábiták portyásait és az ammoniták portyásait. Júda ellen küldte őket, hogy pusztítsák el, az Úr szava szerint, amelyet szolgái, a próféták által hallatott. Pusztán az Úr haragja miatt támadtak Júdára, azért, mert eltaszította őket színe elől Manassze bűnei miatt, mindazért, amit az véghezvitt. Az ártatlan vér miatt, amit kiontott, hogy Jeruzsálemet elöntötte az ártatlanok vére; ezt nem bocsátotta meg az Úr.
Jojakim történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. Akkor Jojakim megtért atyáihoz, és fia, Jojachin lett helyette a király.
De Egyiptom királya nem vonult ki többet országából. Mert Babilon királya mindent meghódított, ami Egyiptom királya alá tartozott, Egyiptom patakjától egészen az Eufrátesz folyóig.

Jojachin uralmának kezdete (598).

Jojachin tizennyolc esztendős volt, amikor király lett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Nechustának hívták, s a jeruzsálemi Elnatannak volt a lánya. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint apja tette.

Az első elhurcolás.

Abban az időben Babilon királyának, Nebukadnezárnak a szolgái felvonultak Jeruzsálem ellen, és a város ostrom alá került. Aztán Nebukadnezár, Babilon királya, maga is hadba vonult a város ellen, amelyet közben szolgái ostrom alatt tartottak. Akkor Júda királya, Jojachin kiment Bábel királyához, ő, anyja, szolgái, parancsnokai és tisztségviselői. S Babilon királya foglyul ejtette őket, uralma 8. esztendejében.
Elhurcolta az Úr templomából az összes kincset, ugyanígy a királyi palota kincseit is; az összes aranyedényt összetörte, amit Salamon, Izrael királya az Úr temploma számára csináltatott, úgy, ahogy az Úr előre megmondta. Egész Jeruzsálemet fogságba hurcolta, az összes parancsnokot és fegyverforgatásra alkalmas férfit, tízezer foglyot, ezenkívül az összes kovácsot és lakatost, nem maradt ott senki, csak a föld egyszerű népe. Jojachint is magával vitte – fogolyként – Bábelbe, s ugyanígy fogságba hurcolta Jeruzsálemből Bábelbe a király anyját, a király asszonyait és tisztségviselőit, valamint az ország előkelőit is; ezenkívül az összes tekintélyes embert elvitte fogolynak Babilon királya Bábelbe, szám szerint hétezret, meg a kovácsokat és a lakatosokat, szám szerint ezret, s az összes magabíró, fegyverforgatásra alkalmas férfit is.
Aztán Bábel királya Jojachin nagybátyját, Mattanját tette meg helyette királynak, s a nevét Cidkijára változtatta.

Cidkija uralmának kezdete Júdában (598-587).

Cidkija huszonegy esztendős volt, amikor király lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamutalnak hívták, s a Libnába való Jirmejahu lánya volt. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint Jojakim tette. Annyira fölgerjedt ezért az Úr haragja Júda és Jeruzsálem ellen, hogy végül eltaszította színe elől.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A pászka ünnepének előkészítése.

Majd Jozija pászka-ünnepet rendezett az Úrnak Jeruzsálemben. Az első hónap tizennegyedik napján le is vágták a húsvéti bárányt. A papokat kirendelte teendőik elvégzésére, és buzdította őket a templomi szolgálat ellátására. A levitákat pedig, akik egész Izraelt szokták tanítani, és akiket az Úrnak szenteltek, felszólította: „A szent ládát helyezzétek el a templomban, amelyet Salamon, Dávid fia, Izrael királya épített. Többé nem kell a vállatokon hordoznotok. Most már szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket és az ő népét, Izraelt. Készüljetek nemzetségeitek szerint osztályaitoknak megfelelően, ahogyan Dávid, Izrael királya előírta, és az ő fia, Salamon meghagyta. Álljatok fel a szent helyen testvéreiteknek, a nép fiainak nemzetségi beosztása szerint, a leviták családjuk szerint kapnak részt. Vágjátok le a húsvéti bárányt, tartsatok megszentelődést, álljatok rendelkezésére testvéreiteknek, hogy az Úr szavai szerint járjatok el, amelyeket Mózes által közölt.”

A pászka ünnepe.

Jozija a nép fiainak, mindazoknak, akik csak ott tartózkodtak, az egész húsvéti áldozat céljára szám szerint harmincezret ajánlott fel a nyájból, bárányokat és fiatal kecskéket, azonkívül háromezer szarvasmarhát. Ezek a király vagyonából valók voltak. Vezérei is szívesen adtak ajándékot a népnek, a papoknak és a levitáknak. Hilkija, Zecharja és Jechiel, a templom elöljárói kétezer-hatszáz juhot és kecskét adtak a papoknak húsvéti áldozat céljára, azonkívül háromszáz szarvasmarhát. Konanja és testvérei, Semaja és Nataneel, Hasabja, Jejel és Jozabád, a leviták fejei ötezer juhot és kecskét ajánlottak fel húsvéti áldozat céljára a levitáknak, azonkívül ötszáz szarvasmarhát.

Miután a szolgálat rendjét meghatározták, a papok a maguk helyére álltak, a leviták meg a beosztásuknak megfelelő helyre, amint a király megparancsolta. Aztán levágták a pászka-áldozatokat, a papok a vérükből egy részt széthintettek, a leviták pedig lehúzták az állatok bőrét. Miután elkészítették az égőáldozatokat, átadták őket a nép családjaiból alakult csoportoknak, hogy felajánlják az Úrnak, ahogy meg van írva Mózes könyvében. Ugyanígy tettek a szarvasmarhákkal is.

Aztán az előírás szerint tűzön megsütötték a pászkát. A szent adományokat pedig megfőzték fazekakban, lábasokban és tálakban, majd gyorsan odaadták az egész népnek. Ezután készítettek maguknak és a papoknak. A papok ugyanis, Áron fiai, egészen besötétedésig el voltak foglalva az égőáldozatok és a hájrészek bemutatásával, azért készítették el a leviták maguknak és a papoknak, Áron fiainak.

Az énekesek, Aszaf fiai, a maguk helyén álltak, Dávidnak, Aszafnak, Hemannak és Jedutunnak, a király prófétáinak előírása szerint, az ajtónállók pedig a kapukat őrizték. Nem kellett szolgálatukat elhagyniuk, mert testvéreik, a leviták nekik is készítettek. Úgy rendezték ezen a napon az Úr egész szolgálatát, hogy a pászkát megünnepeljék, és az égőáldozatokat bemutassák az Úr oltárán, ahogyan Jozija király megparancsolta.

Izrael fiai, akik jelen voltak, így tartották meg akkor a pászkát és a kovásztalanok ünnepét hét napon át. Sámuel próféta napjai óta nem tartottak Izraelben ilyen pászkát. Izrael királyai közül egyik sem készített olyan pászkát, mint amilyent Jozija tartott a papokkal, levitákkal, egész Júdával, Izrael jelenlevő fiaival és Jeruzsálem lakóival. Jozija uralkodásának 18. esztendejében ünnepelték ezt a pászkát.

Jozija uralmának szomorú vége.

Mindezek után, amikor Jozija helyreállította a templomot, felvonult Nechó, Egyiptom királya, hogy csatába szálljon az Eufrátesz melletti Karkemisnél. Jozija szembeszállt vele, bár az követeket küldött hozzá ezzel az üzenettel: „Milyen ellentét volna köztem és közted, Izrael királya? Nem ellened vonulok ki a mai napon, hanem más ház ellen hadakozom. S az Isten parancsolta, hogy siessek, azért vonulj vissza az Isten elől – mert ő velem van! –, nehogy elveszítsen.” De Jozija nem fordult vissza előle, mert elég erősnek érezte magát, hogy megütközzék vele. Nem hallgatott tehát Nechó szavaira, amelyeket Isten nevében intézett hozzá. Mégis elment, hogy csatát vívjon Megiddó síkságán.

Ott a dárdavetők eltalálták Jozija királyt. Ekkor a király megparancsolta szolgáinak: „Vigyetek ki innét, mert súlyosan megsebesültem!” Szolgái levették a harci szekérről, és egy másik szekéren szállították és vitték Jeruzsálembe. Ott halt meg. Atyáinak sírboltjában temették el. Egész Júda és Jeruzsálem meggyászolta Joziját. Jeremiás gyászéneket szerzett Jozijáról. Mind a mai napig ezt használja az összes énekes és énekesnő, amikor Jozijáról zengik gyászdalaikat. Ez törvénnyé lett Izraelben; lám, meg vannak írva a gyászénekek között. Jozija egyéb dolgai, az Úr törvénye szerint tett jótéteményei, a vele történt események – az elsőktől az utolsókig – meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A teremtő bölcsesség

„Alkotó munkája elején teremtett az Úr,
ősidőktől fogva, mint legelső művét.

Az idők előtt alkotott,
a kezdet kezdetén, a föld születése előtt.

Amikor létrehozott,
még ősvizek sem voltak,
és a forrásokból még nem tört elő víz.

Mielőtt a hegyek keletkeztek volna,
korábban hívott létre, mint a halmokat,

amikor a földet és a mezőket
még nem alkotta meg,
és a föld első rögét sem.

Ott voltam, amikor az eget teremtette,
s az ősvíz színére a kört megvonta,

amikor a felhőket fölerősítette,
s az ősforrások erejét megszabta;

amikor kijelölte a tenger határát
– és a vizek nem csaptak ki –,
amikor megrajzolta a föld szilárd részét.

Ott voltam mellette mint a kedvence,
napról napra csak bennem gyönyörködött,
mindig ott játszottam a színe előtt.

Ott játszottam az egész földkerekségen,
s örömmel voltam az emberek fiai között.”

Utolsó hívás

„Nos hát, fiaim, hallgassatok rám!
Jól járnak, akik megtartják útjaimat.

Halljátok meg intő szavamat:
legyetek bölcsek,
s ne tagadjátok meg tőle a figyelmet!

Boldog ember, aki hallgat rám,
aki napról napra őrködik ajtómnál,
s őrzi kapuim félfáit.

Aki megtalál, az életet talál,
és elnyeri az Úrnak tetszését.

De aki vét ellenem, saját lelkének árt,
akik elvetnek, a halált kedvelik.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked és dicsőítünk téged. Köszönjük bölcsességedet, ami előtted jár, ami által a világot teremtetted. Mennyire igaz, Urunk, Istenünk, hogy ha hallgatunk rád és megtartjuk utaidat, akkor boldogok és áldottak vagyunk. Segíts, hogy meghallgassuk tanításodat és bölcsen éljünk! Segíts, hogy minden nap figyeljünk a kapuidnál, a bölcsesség kapuinál! Segíts, hogy bölcsekké váljunk és életet találjunk! Köszönjük, Urunk, hogy erre ma is adsz lehetőséget. Köszönjük, Jézus nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Példabeszédek mai részlete újra a bölcsességről beszél. Ahogy előrehaladunk ebben a könyvben, azt tapasztaljuk, hogy Isten bölcsessége újra és újra előkerül. A bölcsesség mindvégig nagyon fontos az egész évünk során – s ezzel nagyon keveset mondtam. A bölcsesség alapvető kapcsolatban van Istennel, mert akik balgák, azok elveszítik kapcsolatukat Ővele. Akik viszont bölcsek, képesek – más előnyök mellett – a helyes fontossági sorrend alapján szervezni az életüket. A bölcsesség helyes látásmódot és értékelési képességet ad. Így az egyik, ami feltűnik számunkra a bölcs emberekkel kapcsolatban, hogy ők az Urat az Őt megillető módon értékelik a földi dolgokhoz képest.

A Krónikák 2. könyvében Jozijáról olvastunk, aki kellő fontosságot tulajdonított az Úrnak. Ezért mit tett? Visszaállította a helyes istentiszteletet, amiről már olvastunk a Királyok 2. könyvében is. Sok év után az első helyesen megtartott pászkaünnepről van itt szó, amit hét napon át ünnepeltek. Hihetetlenül nagy dolog, hogy vissza tudtak térni Isten helyes imádásához úgy, ahogyan Ő megérdemli, és ahogyan kéri. Természetesen újra hallunk Jozija haláláról is a Nechó fáraó egyiptomi serege elleni csatában, amiről már korábban olvastunk. Holnap pedig Jojachinról és Cidkijáról olvasunk, akikről ma a Királyok 2. könyvében esett szó, és Jeruzsálem elestéről. Júdát ugyanis több alkalommal lerohanja az ellenség, Nabukadnezár babiloni király parancsára.

Jozija utódai, Jojakim és Jojachin – még szerencse, hogy ennyire megkönnyítik a Biblia névadói az életünket… – mindketten gonosz uralkodók voltak az Úr szemében, mert elfordultak apjuk hitétől. Ami ezután következik, az Nabukadnezár bejövetele, amit Isten megígért Manassze király bűnei miatt. Ezekről a bűnökről, amik miatt Jeruzsálem a babiloniak kezére jut, később hallunk majd a prófétáknál. Látjuk a száműzetés kezdetét – a bukás több lépésben valósul meg, egészen a templom és Jeruzsálem lerombolásáig. Nabukadnezár először a legerősebbeket, a társadalom krémjét hurcolja el Júdából. Így elviszi Jojachint is, és vele együtt a hercegeket és a bátor vitézeket Babilonba. Körülbelül 10 000 foglyot indít útnak: mesterembereket és kovácsokat, és csak az egyszerű, szegény emberek maradnak a déli országrészben. Nabukadnezár megteszi bábkirálynak Jojachin nagybátyját, Cidkiját. Róla is fogunk hallani még a holnapi nap során. Amint látjuk, Babilon királya a gazdag és képzett embereket viszi először fogságba, holnap pedig azt látjuk majd, hogy még sokakat telepít át Júdából és Jeruzsálemből. Az izraeliták nagy része a hazáján kívül találja magát.

Holnapután Tóbiás könyvét és Izajás próféta könyvét kezdjük el, és a többi nagyprófétától is olvasunk. Gyakorlatilag visszamegyünk az időben oda, amikor Izajás, Ezekiel és Jeremiás jövendölt, a most olvasott történet pedig az a következmény, amit ezek a próféták megjövendöltek. Eddig sokat hallottunk rossz királyokról, akik elhajlottak az igaz hittől, s hamarosan olvassuk, milyen mondanivalója volt Izajásnak és a többi prófétának számukra. A fogságba hurcolás idején Isten jogosan rója fel, hogy Ő elküldte az embereit, a prófétákat, kimondta a szavát általuk, de nem hallgattak rájuk. Most szembe kell nézniük a következményekkel.

Holnap tehát végére érünk az eddig elolvasott elbeszélő könyveknek: a Királyok 2. könyvének és a Krónikák 2. könyvének, és elkezdjük a nagypróféták könyveinek olvasását. Egészen különleges utazás lesz.

Kihívás is lesz, mert folyamatosan emlékeztetnünk kell magunkat arra, mi zajlott akkor, amikor Izajás, Jeremiás vagy Ezekiel prédikált. Újra és újra szem előtt kell tartanunk ezt az egész történetet. Remélhetőleg mostanra a történetet már fejből tudjátok. Remélhetőleg mostanra értitek, mi történik Izrael északi királyságában, Júda déli királyságában, és azt is, hogy ők mennyire, de mennyire hűtlenek – miközben Isten továbbra is hűséges marad.

Ezek lesznek tehát a következő lépéseink holnapután, miután holnap lezárjuk a Királyok és a Krónikák második könyvét. Alig várom!

Imádkozom érted. Kérlek, te is imádkozz értem! Imádkozzunk a Biblia egy év alatt podcast hallgatóiért, egymásért!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.