179. nap: A luxus elvakít
Korszak: Megosztott királyság
Ima
Mennyei Atyánk, köszönjük igéidet, köszönjük, hogy feltárod nekünk a szívedet. Fogadd el dicsőítésünket! Ahogy olvassuk a 122-es zsoltárt, kérünk, fogadd ezt a dicséretet! Mi örülünk, ha azt mondják nekünk, hogy menjünk az Úr házába. Persze, tudjuk, hogy Jeruzsálemben a templom már nem áll, de mindenki a Szentlélek templomává válik, aki megkeresztelkedik. Adtál nekünk templomokat, ahol folyamatosan jelen vagy, és ott laksz a tabernákulumokban, az egész világon. Kérünk, segíts, hogy mindig értékeljük a jelenlétedet! Jézus nevében kérünk, segíts, hogy mindig keressük az arcodat, hogy mindig mindenben a te akaratod szerint cselekedjünk! Ámen. Az Atya, a Fiú és Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Ma újra átismételjük a 2Királyok 11. és 12. fejezetében Atalja történetét. Valahogy nem tudunk megszabadulni ettől a nőtől… De ma végre megszabadulunk tőle, már nem fogunk hallani róla többet.
Atalja uralkodik Júdában, aki fiának, Achaszjának az összes leszármazottját megöleti, kivéve Joást. De várjunk csak, ki is az a Joás? A 2Királyokban Joás hét éves korában lesz király és jó király volt. Őt Jehojada pap tanította és látta el tanácsokkal, és jó dolgokat tett. Azonban, amikor Jehojada meghalt, már nem azt tette Joás, amit azelőtt. Joás sok jó dolgot tett, például ő, mint Júda királya felismerte, hogy az Úr temploma, az imádság háza, romos. Rájött, hogy tizedet kellene szednie, amit a papoknak adna, hogy ők javítsák ki a templom épületét. Így kellet volna tenniük, de mégsem így történt. A papok megkapták a pénzt, de semmit sem tettek vele. Ott volt a pénz, az ajándékok és folyamatosan adakoztak az emberek, de ezeket nem használták fel bölcsen. Joás ezt látta, megváltoztatta a pénzkezelés módját és elkezdte helyreállítani a templomot, ami nagyon jó – de a magaslatokat, ahol hamis isteneket imádtak, azokat nem rombolta le, sőt a 2Krónikák 24-ből emlékezhetünk, hogy maga is bálványimádásba esett Júda vezető embereivel együtt (2Krón 24,17-18). Emiatt Joás gyalázatos halált halt a lázadó szolgái keze által. Emlékezzünk vissza, hogy azok, akik Isten útján jártak, milyen sokan kezdték jól az életüket és milyen sokan végezték rosszul. Joás is közülük való. Vigyázzunk, mert ez ránk is igaz lehet, úgyhogy tartsunk ki az imában és kérjük ehhez az Úr kegyelmét!
Ámosz próféta is arra hív, hogy forduljunk vissza Istenhez. Ez a feladatuk a prófétáknak. A próféták általában nem mondják el a jövőt – habár Ámosz könyvének 6., 7. és 8. fejezetében Ámosz majd elmondja mi fog történni. A próféták Isten igazságára emlékeztetik azokat, akiknek szükségük van az igazság meghallására. És mit is olvastunk Ámosz 4., 5. és 6. fejezetében? Ámosz 4. fejezetében ezt olvassuk: „Halljátok a szót, Básán tehenei” – ami nem túl kedves megszólítása a szamáriai hölgyeknek. Hiszen itt hozzájuk beszél a próféta. Ezt mondja nekik: „ti, akik a gyöngét elnyomjátok, a szegényt eltiporjátok; ti, akik így szóltok férjetekhez: »Hozzál, hadd igyunk!«”
Ámosz valójában elítéli ezeket a nőket, azt akarja mondani, hogy „Isten megáldott titeket, de ezt az áldást arra használjátok, hogy magatokat szórakoztassátok vele”. „Ezt teszitek Isten ajándékaival.” Joás idejében is ez történt a papokkal, amikor Isten ajándékait nem arra használták, hogy templomot építsenek, hogy imádják Istent vagy segítsék a szegényeket, hanem csak a maguk javára használták azokat. Ámosz ezt mondja az 5. fejezetben: „Megvetem, gyűlölöm ünnepeiteket, ünnepségeitek nem tetszenek nekem. Ha égőáldozatokat mutattok be és ételáldozataitokat, nem szívlelhetem.” (Ám 5,21). Miért mondja ezt? Mert nem törődtök az igazságossággal, nem törődtök a szegényekkel. És ez nagyon erőteljes. Ez mindannyiunkra igaz lehet. Emlékezzetek vissza, Izraelben nem úgy imádják Istent, ahogy kellene, és Isten mégis azt mondja: Még ha nem is imádjátok úgy Istent, ahogy kellene, de a szívetek a helyén van és gondoskodtok az emberekről, ezért elfogadlak titeket. De a 6. fejezetben még ezt sem teszik. Ezért ezt mondja a próféta: „Jaj Sionban a gondtalanul élőknek, és Szamária hegyén a bizakodóknak!” (Ám 6,1). Majd kicsit később így folytatja: „Elefántcsont ágyban alusznak, fekvőhelyeiken henyélnek, lakmároznak a nyáj bárányaiból és a csorda ökreiből. Hárfaszó mellett nótáznak, mint Dávid, hangszert csinálnak maguknak; korsóból isszák a bort, finom olajjal kenik magukat.” (Ám 6,4). Itt a kényelmes emberekről olvasunk, akik az elefántcsont ágyban fekszenek és nyújtózkodnak a kanapén. Mi is ilyen világban élünk, ahol, ha túl hideg van, befűtünk, ha túl meleg van, beindítjuk a légkondit. Ha a matracunk eldeformálódik, veszünk egy másikat. Bárányt meg borjút eszünk, vagyis nem csak sima ételeket, hanem a legjobb ételeket vesszük meg, és folyamatosan szórakoztatjuk magunkat, például állandó zenehallgatással. Nagyjából mi is ilyenek vagyunk, nem? Persze nem mindenki, de ez is mutatja, hogy mi már milyen kényeztetésben, kényelemben és jólétben vagyunk. Olyan ez a kép, mint a 21. századi nyugati modern világ. Természetesen különböző társadalmi rétegekből és különböző országokból vagyunk, akik most hallgatják vagy olvassák ezt. Lehet, hogy nektek más a tapasztalatotok, de sokaknak ez a meglátása, akik most velünk vannak.
Ámosz ezen keresztül ítéli meg a szívünket, de te lehet, hogy azt mondod: „Nem, nem, ez nem én vagyok…”. Rendben, lehet, hogy te nem ilyen vagy. De akkor is érdemes ezért imádkozni. Mert lehetnék akár én is. Lehet, hogy jobban hajlok a kényelemre, mint az igazságra.
Bort isznak korsóból, olajjal kenik magukat és nem bánkódnak József végzete miatt. Megvan minden kényelmünk és nem aggódunk József miatt. Mit jelent ez? Emlékezzünk vissza, hogy az északi királyságban Izrael népét Efraimnak is hívták. Efraim József egyik fia, Manassze mellett. Vagyis József leszármazottai miatt nem aggódik Izrael népe. Nem aggódnak, hogy elfordultak az Úrtól. Nem aggódnak, hogy a szegények éheznek, az igazakat elítélik, és mi csak itt ülünk a kényelemben.
A próféta most mindannyiunkat arra hív, hogy emelkedjünk mindezek fölé. Köteleződjünk el arra, hogy az Úr hangjára hallgatunk, bármire is hív ma minket. Lehet, hogy te nem az vagy, aki korsóból issza a bort, lehet, hogy te nem az vagy, aki csak nyújtózkodik az elefántcsont ágyban, vagy szórakoztatod magad minden kényelemmel. De mindannyiunk életében megeshet, hogy figyelmen kívül hagyjuk mások helyzetét. Mindenkinek szüksége van egy prófétára, igaz? Most Ámosz az a próféta, akit küldött nekünk Isten.
Imádkozhatsz így: „Istenem, mire hívsz ma engem, hogy mit vegyek észre? Ne legyek vak, vegyem észre kinek mire van szüksége körülöttem. Ne legyek süket, hogy meghalljam mások kiáltását. Hogy meglássalak bennük téged. Hogy szolgáljalak, hogy imádjalak, hogy szolgáljam azokat, akik elhagyatottak. Hogy szolgáljalak azok között, akiknek szüksége van rám, szüksége van ránk…”
Szent Teréz anya mondta, hogy azért nincs bennünk béke, mert elfelejtettük, hogy egymáshoz tartozunk. Fontos, hogy emlékeztessük erre magunkat. Nincs igazságunk, mert elfelejtettük, hogy egymáshoz tartozunk.
Isten mégis újra meg újra elküldi prófétáit – prófétákat küld az életünkbe, hogy azt mondják: „Kész vagy már megtérni? Most már visszatérsz hozzám? Mert az idő rövid, az örökkévalóság pedig hosszú.”
Bátorításképpen mondom: így tért meg Kanada egyik dúsgazdag autókereskedője, Patrick Latta. Kapott egy üzenetet… „ez az utolsó hívásom”. A Zarándok Estek videói között keressétek vissza tanúságtételét, egészen elképesztő.
Ezért térjünk vissza az Úrhoz, amíg még van időnk.
Imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem, mert nekem is szükségem van rá, igaz? Szükségem van a prófétára – szükségem van arra, hogy a próféta újra és újra szóljon a szívemhez, és megváltoztassa a szívemet. Szükségem van az Úristenre, az ő kegyelmére, hogy megtisztítsa a szívemet, nehogy rám nézzen, és azt mondja: „Megvetem ünnepeidet. Megvetem azt, ahogyan engem imádsz és tanítasz.”
Én az egész szívemet neki akarom adni. És azt szeretném, hogy ti is az egész szíveteket neki adjátok, ezért imádkozom értetek.
Imádkozzunk egymásért, ezért a Biblia egy év alatt podcast fantasztikus bibliaolvasó és hallgató közösségéért!
