BIY HU cover 150. nap

150. nap: A Templom felszentelése

A szövetség ládájának átvitele.

Akkor Salamon összegyűjtötte Izrael véneit Jeruzsálemben, hogy az Úr szövetségének ládáját fölvigyék Dávid városából, Sionból. Tehát Izrael férfiai mind összegyűltek Salamon királynál Etanim hónapjában – ez a hetedik hónap –, az ünnepen. S a papok fölvitték a ládát és a megnyilatkozás sátorát, mindazzal a szent fölszereléssel együtt, ami a sátorban volt. Salamon király pedig és vele egész Izrael annyi juhot és marhát áldozott a láda előtt, hogy sem megszámolni, sem fölbecsülni nem tudták. S a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére vitték, a templom hátulsó térségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnyai alá. A kerubok ugyanis kiterjesztették szárnyaikat a hely fölött, ahol a láda állt. Így a kerubok föntről egészen befödték a ládát és hordozórúdjait. A rudak olyan hosszúak voltak, hogy bár a szentélyben a hátulsó rész előtt állva látni lehetett a rudak végét, de kint már nem látszottak. A ládában nem volt semmi, csak a két kőtábla, amelyet Mózes a Hóreben beletett, annak a szövetségnek a táblái, amelyet az Úr Izrael fiaival kötött Egyiptomból való kivonulásukkor. Ott maradt mind a mai napig.

Isten birtokába veszi a templomot.

Amikor a papok kiléptek a szentélyből, történt, hogy a felhő betöltötte az Úr templomát, annyira, hogy a papok a felhőtől nem tudtak bemenni, ellátni a szolgálatot; mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát.
Akkortájt mondta Salamon: az Úr kinyilvánította, hogy homályban kíván lakni. Ezért építettem hát házat neked hajlékul, lakóhelyül, ahol örök időkre lakhatsz.

Salamon beszéde Izrael közösségéhez.

Aztán a király a nép felé fordult, és megáldotta Izrael egész közösségét. Közben Izrael egész közössége állt. Majd így szólt: „Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, akinek keze valóra váltotta, amit ajka atyámnak, Dávidnak ígért, amikor ezt mondta: Attól a naptól, hogy népemet, Izraelt kivezettem Egyiptomból, Izrael törzsei közül nem választottam ki egyik várost sem arra, hogy házat építsen nekem nevem hajlékául; Dávidot választottam ki, hogy uralkodjék népem fölött. Atyámnak, Dávidnak szándékában volt, hogy házat épít az Úr, Izrael Istene nevének. De az Úr így szólt atyámhoz, Dávidhoz: Jól tetted, hogy arra gondoltál, hogy házat építs a nevemnek. Mégis, ne te építsd meg a házat, hanem a fiad, aki ágyékodból származik, ő építse meg a házat nevemnek. Az Úr valóra váltotta ígéretét, amit tett. Atyám örökébe léptem, elfoglaltam Izrael trónját, amint az Úr megígérte, és fölépítettem a házat az Úr, Izrael Istene nevének. Aztán a láda számára is készítettem benne helyet, ott van elhelyezve a szövetség, amelyet atyáinkkal kötött, amikor kivezette őket Egyiptomból.”

Salamon imája.

Akkor Salamon Izrael egész közösségének a jelenlétében az Úr oltárához lépett, az ég felé tárta kezét, és így szólt: „Urunk, Izraelnek Istene, nincs hozzád hasonló isten se fönn az égben, se lenn a földön. Megtartod szövetségedet, és irgalmas vagy szolgáidhoz, akik szívük mélyéből színed előtt járnak. Szolgádnak, atyámnak, Dávidnak is valóra váltottad, amit ígértél neki: Igen, a szád megígérte, és a kezed valóra váltotta, amint ezt ma láthatjuk. De Uram, Izraelnek Istene, tartsd meg azt is szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak, amit akkor ígértél, amikor ezt mondtad: Sohasem leszel híjával olyan utódnak, aki színem előtt majd a trónon ül, föltéve, hogy utódaid ügyelnek útjukra s színem előtt járnak, ahogyan te a színem előtt jártál. Váltsd hát valóra ígéretedet, Izrael Istene, amelyet szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak tettél! Igen, de hát valóban az emberek közt lakik az Isten a földön? Nézd, az egek és az egek ege sem képesek téged befogadni, nem is szólva erről a templomról, amelyet építettem. De hallgasd meg szolgád imáját és könyörgését, Uram, én Istenem, s halld meg kiáltásomat és kérésemet, amellyel ma hozzád fordulok! Tartsd rajta szemed ezen a házon, éjjel-nappal, azon a helyen, amelyről azt ígérted: Ott lesz a nevem, s hallgasd meg az imát, amelyet szolgád ezen a helyen mond.”

Imádság a népért.

„Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek könyörgését, amikor csak imádkoznak majd ezen a helyen. Igen, hallgasd meg ott, ahol trónodon ülsz az égben, hallgasd meg, és bocsáss meg. Ha valaki vétkezik embertársa ellen, s ez kimondja rá az átokesküt, s el is jön, és leteszi az esküt az oltárod előtt ebben a templomban, akkor hallgasd meg az égben, és segíts, szolgáltass igazságot szolgáidnak, a bűnöst ítéld el: tette szálljon vissza a fejére, az ártatlant meg igazold: bánj vele ártatlansága szerint.
Ha népedet, Izraelt legyőzi az ellenség, mert vétkezett ellened, de aztán megtér, és megvallja nevedet, ha imádkozik és könyörög színed előtt ebben a templomban, hallgasd meg az égben, és bocsáss meg népednek, Izraelnek, és vezesd vissza arra a földre, amelyet atyáinak adtál.
Ha bezárul az ég, és nem esik az eső, mert újra vétkeztek ellened, de aztán imádkoznak ezen a helyen, megvallják nevedet, és elfordulnak bűneiktől, mivel megaláztad őket, hallgasd meg az égben, és bocsásd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek bűneit. Mutasd meg nekik az utat, amelyen járniuk kell, s küldj esőt a földre, amelyet örökségül adtál népednek.
Ha éhínség uralkodik az országban, pestis, üszök, gabonarozsda, sáska vagy féreg pusztít, ha ellenség ostromolja kapuit vagy bármi csapás vagy baj éri, minden imát, minden könyörgést, amit egynek is kiejt a szája, amint mindig akad valaki, akiben fölébred a lelkiismeret, úgy, hogy kitárja kezét a templom felé; hallgasd meg az égben, ott ahol trónodon ülsz, bocsáss meg és segíts, és bánj mindenkivel tettei szerint, úgy, ahogy ismered a szívét. Egyedül te ismered az emberek fiainak szívét. Így félnek majd mindig, amíg csak élnek azon a földön, amelyet atyáinknak adtál.”

Kiegészítés.

„De hallgasd meg az égben, azon a helyen, ahol trónodon ülsz, az idegent is, aki nem tartozik népedhez, de nevedért messze földről idejön – hallanak majd dicső nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról –, ha szintén eljön, és e felé a templom felé fordulva imádkozik; tégy meg mindent, amiért az idegen hozzád könyörög, hogy a földnek minden népe fölismerje nevedet, és féljen úgy, mint Izrael, s tudja meg, hogy ez a templom, amelyet építettem, a nevednek van szentelve.
Ha néped ellenségei ellen hadba vonul, azon az úton, amelyen küldöd, s ha az Úrhoz imádkozik a felé a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, s a felé a templom felé, amelyet nevednek emeltem, hallgasd meg imáját és könyörgését az égben, és szolgáltass neki igazságot.
S ha vétkezik ellened – hisz nincs ember, aki ne vétkeznék –, s újra haragra gerjedsz ellene, ellensége hatalmába adod és szorongatói fogolyként idegen földre hurcolják, akár messze, akár közel, ha akkor magukba szállnak azon a földön, ahová fogságba hurcolták őket, megtérnek, és szorongatóik földjén hozzád könyörögnek, és megvallják: Vétkeztünk, eltévelyedtünk, istentelen útra tértünk, ha tehát szívük, lelkük mélyéből hozzád térnek ellenségeik földjén, akik elhurcolták őket, és ha imádkoznak hozzád a felé a föld felé fordulva, amelyet atyáinknak adtál, s a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és a templom felé fordulva, amelyet nevednek emeltem, akkor hallgasd meg az égben, azon a helyen, ahol trónodon ülsz, és bocsásd meg népednek, amivel vétkezett ellened, s minden bűnét, amelyet ellened elkövetett, engedd, hogy szorongatóiknál szánalomra találjanak, és bánjanak velük könyörületesen. Mert hisz a te néped és tulajdonod, kivezetted Egyiptomból, a vaskohóból.”

Az ima befejezése és a nép megáldása.

„Tartsd nyitva szemed szolgád könyörgésére és népednek, Izraelnek könyörgésére, s hallgasd meg őket mindenben, amiért csak hozzád kiáltanak. Hisz kiválasztottad magadnak a föld népei közül, amint megígérted szolgádnak, Mózesnek szája által, amikor kivezetted atyáinkat Egyiptomból, Uram, Isten!”
Amikor Salamon ezt az Úrhoz intézett imát és könyörgést végigimádkozta, fölkelt arról a helyről az Úr oltára előtt, ahol kezét az ég felé tárva térdelt. Aztán előrelépett, és megáldotta Izrael egész közösségét. „Áldott legyen az Úr – mondta emelt hangon –, aki nyugalmat adott népének, Izraelnek, amint megígérte! A nagyszerű ígéretekből, amelyeket szolgája, Mózes által tett, nem hiúsult meg egyetlen szó sem. Az Úr, a mi Istenünk velünk van, amint atyáinkkal velük volt. Nem hagy el, és nem taszít el minket, maga felé hajlítja szívünket, hogy az ő útjain járjunk, és szem előtt tartsuk parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket atyáinknak adott. Ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr színe előtt, legyenek az Úr, a mi Istenünk színe előtt nappal és éjjel, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának, és igazságot szolgáltasson népének, mindig, amikor csak szüksége van rá, és így a föld népei megtudják, hogy az Úr az Isten, senki más. A ti szívetek meg legyen maradéktalanul az Úré, a mi Istenünké, éljetek törvényei szerint, és tartsátok meg a parancsait, mint a mai napon.”

Áldozatbemutatás templomszenteléskor

Aztán a király, és vele egész Izrael véres áldozatot mutatott be az Úr színe előtt. A közösség áldozataként Salamon huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot áldozott fel az Úrnak. Ezzel szentelték föl az Úr templomát, a király és Izrael fiai mindannyian. Azon a napon a király az előudvar középső részét is fölszentelte, amelyik az Úr temploma előtt van; ott égőáldozatot és ételáldozatot mutatott be, aztán a közösség áldozatából a hájat (áldozta fel). Az Úr színe előtt álló bronzoltár ugyanis túl kicsi volt ahhoz, hogy az égőáldozat, az ételáldozat és a közösség áldozatából a háj elférjen rajta. Így ünnepelt abban az időben Salamon és vele egész Izrael – hatalmas ünnepi lakomát rendeztek a Hamat felé vivő úttól egészen Egyiptom patakjáig az Úr, a mi Istenünk színe előtt hét napon át. A nyolcadik napon azonban elbocsátotta a népet. Búcsút vettek hát a királytól, s visszatértek hazájukba, vidáman, örülve annak a sok jónak, amelyet szolgájának, Dávidnak és egész népének, Izraelnek tett az Úr.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A közösségi élet.

Másfelől láttam a sok elnyomást a nap alatt: az elnyomottak könnyeit, és hogy nincs, aki vigasztalná őket; elnyomóik részéről az erőszakot, és hogy nincs, aki vigasztalná őket. Ezért boldogabbnak mondom a holtakat, akik már rég meghaltak, mint az élőket, akik még élnek. De mindkettőnél jobban (dicsérem) azt, aki meg sem született, aki meg sem látta azt a (sok) rosszat, ami a nap alatt végbemegy.
Láttam azt is, hogy minden igyekezet és minden siker csak az egyik féltékenykedése a másikra. Ez is hiábavalóság és szélkergetés!

Az esztelen ölbe teszi a kezét, és a saját húsát emészti.
Jobb egy marék nyugalomban, mint két tele marék fáradság és szélkergetés árán! Tovább nézelődtem, és megpillantottam még egy hiábavalóságot a nap alatt: ez a magányos. Nincs senkije, sem fia, sem testvére; mégsem ismer megállást a munkában, és sose lakik jól a szeme a gazdagsággal. De hát miért is töröm akkor magamat, és miért vonom meg magamtól, ami jó? Ez is hiábavalóság és iszonyú gyötrelem!

Jobban járnak, akik ketten vannak, mint a magányos, mert fáradozásuk meghozza jutalmát. Ha elestek, az egyik a másikat fölsegítheti. De jaj a magányosnak: ha elesik, nincs senki, aki fölsegítené! Meg aztán: ha ketten együtt hálnak, egymást melengetik; de hogy melegedne föl, aki egymaga van? És ha valaki megtámadja az egyiket, ketten szállnak vele szembe. Mi több: a háromágú kötél nem szakad el egyhamar.

Jobb a szegény, de bölcs fiatalember, mint az öreg, de balga király, akinek nincs annyi esze, hogy elfogadná az intést. Igen, a börtönből került ki, és király lett, holott szegényen született annak a királyságában. Láttam, amint a nap alatt minden élő ott vonult az ifjú emberrel, az utóddal, aki a helyére lépett. Se vége, se hossza nem volt a népnek, a sokadalomnak, amelynek élén állt. De a későbbiek mégsem lelték benne örömüket. Valóban, ez is hiábavalóság és szélkergetés!

Vigyázz a lábadra, amikor Isten házába mégy! Hallgatni menj oda! Jobb az áldozat, mint a balgák adománya. Mert hisz ezek ostobák, és rosszat tesznek.

Ne szóljon elhamarkodottan a szád, és a szíved ne siessen a szóval Isten előtt; mert Isten a mennyben van, te meg a földön. Ezért légy kevés beszédű!

A sok tevés-vevés álmokhoz vezet, a sok szóbeszéd meg esztelen kijelentésekhez. Ha valamit megfogadtál Istennek, ne mulaszd el a teljesítését. Mert Isten nem leli kedvét a bolondokban. Amit megfogadtál, azt tartsd meg! Jobb, ha egyáltalán nem teszel fogadalmat, mint ha megfogadsz valamit, és nem tartod meg. Ne hagyd, hogy a szád bűnbe vigyen, és ne mondd a követnek: „Tévedés volt!” Különben megharagszik az Isten kijelentésed miatt, és megsemmisíti kezed művét. Ennyi álom, ennyi hiábavalóság; sok a szóbeszéd és a szélkergetés. Tehát féld az Istent!

Ha látod, hogy elnyomják a szegényeket, és semmibe veszik a törvényt és az igazságosságot, ne csodálkozz rajta. Azt fogják neked mondani: az egyik fölöttes fölött egy másik van, és mind a kettő fölött egy még följebb való. A közjóra fognak hivatkozni és a király szolgálatára.

A pénz.

Aki szereti a pénzt, az soha sem kap elég pénzt, és aki szeret szerezni, annak sohasem elég a jövedelme. Ez is hiábavalóság! Ahogy nő a vagyon, szaporodnak a pusztítói. És mi haszna van a birtokosának? Csak a szeme elégül ki. A dolgozó ember álma édes, akár keveset, akár sokat eszik. De a gazdagot jóllakottsága nem hagyja aludni. Van egy szörnyű baj, amit a nap alatt láttam: a gazdagság, amit a tulajdonosa a vesztére tartogat. A gazdagság ugyanis valami szerencsétlenség folytán elvész, és ha fia születik, ennek nem marad semmi. Mezítelenül született, s úgy megy el innét, amint jött. Abból, amit fáradsággal szerzett, semmi sem marad a kezében. Az is rettenetes nyavalya, hogy úgy kell elmennie, ahogy jött. Mit használ hát neki, hogy szelet hajszol? Így minden napját sötétben és gyászban, kedvetlenségben, betegségben és bosszúságban tölti el.

Nos, megállapítom: az a jó, amiben az embernek része lehet, ennyi: egyék, igyék és érezze magát jól minden fáradozás közepette, amely adódik a nap alatt, életének azon a néhány napján, amelyet Isten ad neki, mert ez az osztályrésze. Igen, ha valakinek Isten gazdagságot és vagyont adott, és megengedte, hogy élvezze, és kivegye részét belőle, és örömét találja munkájában: ez Isten ajándéka. Mert az ilyen nem sokat törődik élete napjaival, mivel Isten örömmel tölti el szívét.
Más bajt is láttam a nap alatt, amely súlyosan ránehezedik az emberre. Van, akinek Isten adott gazdagságot, kincseket, megbecsülést, és semmi sem hiányzik neki abból, amit szíve kíván. De Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen élvezi. Ez hiábavalóság és szörnyű gyötrelem! Lehet valakinek száz fia és ugyanannyi lánya, megérhet mégoly magas kort is, de ha nem élvezheti javait, és tisztes temetésben sincs része, akkor azt mondom: az elvetélt magzat boldogabb nála.
Ez sötétségben jön és sötétben megy, sötétség borítja még a nevét is, az nem látta a napot, és nem ismeri az éjszakai nyugodalmat – egyik sem több, mint a másik! Ha az kétszer ezer évig élne is, de nem volna örömére, akkor nem ugyanoda jut mind a kettő?

Az ember minden fáradozása a szájáért van, de a gyomra mégsem telik meg.
Mivel van többje a bölcsnek, mint a balgának? És mit tartsunk a szegényről, aki a nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot? Jobb a szem pillantása, mint a gyomor jóléte? Ez is hiábavalóság és szélkergetés! Ami van, azt már rég nevén nevezték; meg van az is szabva, mi lesz az emberből, és így nem szállhat perbe azzal, aki hatalmasabb nála. Ha sok a szóbeszéd, csak szaporodik a hiábavalóság. Mit nyer vele az ember?

Vajon ki tudja, mi válik javára életében az embernek, hiábavaló életének pár napján, amely elsuhan, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul az embernek, őutána mi lesz a nap alatt?

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

KÖNYÖRGÉS

(A karvezetőnek, húros hangszerre
[8 hangon?] – Dávid zsoltára.)

Ne fenyíts haragodban, Uram,
ne büntess neheztelésedben!

Könyörülj rajtam, Uram,
mert gyönge vagyok,
gyógyíts meg,
hisz reszket minden tagom!

A lelkem mélyen megrendült.
Uram, meddig késlekedel?

Fordulj felém, Uram,
s mentsd meg életemet,
irgalmasságodban szabadíts meg!

Hiszen a holtak közül ki gondol még rád,
a holtak országában ki dicsőít téged?

Elfáradtam a sóhajtozásban,
éjjelente sírástól nyirkos az ágyam,
fekvőhelyem könnyel áztatom.

Szememet a gond homályosítja,
s sok ellenségem miatt őszülök.

Távozzatok mind, ti ámítók,
mert az Úr meghallotta hangos sírásomat,

az Úr meghallgatta kérésemet,
az Úr elfogadta imádságomat.

Félelem szállja meg minden ellenségem,
szégyenüljenek meg és meneküljenek,
tüstént érje őket megszégyenülés!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és hálát adunk neked. Csak arra kérünk, hogy nyisd meg füled kiáltásunkra, lásd meg a gondjainkat és nyisd meg kezeidet szükségünk idején! Tudod, hogy szükségünk van rád. Te mindig meghallgatod imánk és folytonosan rajtunk tartod szemed. Mégis azt kívánod, hogy kérjünk, várod, hogy imádkozzunk. Azt akarod, hogy keressünk, zörgessünk és kérjünk. Ezért kérünk, hallgasd meg a mai imánk, lásd meg mai szükségünket, nyisd meg a kezed és add meg, amire szükségünk van! Azt is kérjük tőled, hogy nyisd meg a mi kezeinket is, hogy el tudjuk fogadni ajándékaidat. Nyisd meg szemünket, hogy jól lássunk téged és akaratodat! És nyisd meg fülünket is, hogy meghalljuk hangod! Ezt kérjük tőled Jézus nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Királyok első könyvének 8. fejezetében hallott salamoni ima szinte szó szerint megegyezik Salamonnak a Krónikák második könyve 6. fejezetében található imájával. Ezért lehetett olyan ismerős. Pörgessünk csak vissza! Itt az 1 Királyokban átvitték a szövetség ládáját a templomba. Megfelelően történt a szállítása, amit már a 2 Krónikákban lévő szöveg kapcsán is megjegyeztem, de fontos újra hangsúlyozni. Fontos, hogy papok és leviták vitték, csak ők mentek be a templomba, senki más. Itt is kiemeli a szöveg, hogy a ládában semmi más nem volt, csak a tízparancsolat kőtáblái, amit Mózes a Hóreben, azaz a Sínai hegyen kapott az Úrtól. (Ugyanazt a hegyet két névvel illetik.) Ez azért fontos, mert eredetileg még egy adag manna és Áron kivirágzott vesszeje is benne volt a ládában. Nem tudjuk mi történt velük, a Biblia nem említi, csak azt tudjuk, hogy korábban benne voltak, most már csak a kőtáblákról beszél. Legalábbis nem mondja, hogy még benne lennének a ládában, viszont azt mondja, hogy csak a kőtáblák voltak ott. Mi, magyarok tudjuk, hogy „a kő marad”.

Egy másik nagyon fontos esemény, hogy amint a legszentebb helyre vitték Isten jelenlétének ládáját, a szövetség ládáját, a Sekinah, a dicsőség felhője betöltötte a templomot, olyannyira, hogy a papok nem tudták végezni a rendes szolgálatukat sem. Akadályoztatva voltak a dicsőítésben, mert Isten jelenléte kézzelfogható volt. Az Úr jelenléte hatalmába kerítette a papokat. Ezt kell most értelmeznünk: igen, Isten jelenléte lehet olyan, amilyennek Illés próféta leírja: csendes, enyhe szellőben érkező (vö. 1Kir 19,11-12). De Isten jelenléte erőteljes is, ami gyakran letaglózó. Olyannyira, hogy amikor a Bibliában az emberek Istennel találkoznak, többször jelen van egy angyal, akinek azt kell mondania, hogy „ne félj!” Miért? Mert az ember természetes reakciója a félelem lenne. És ez teljesen helyénvaló. Ez történik itt a templomban a Sekinah – Isten dicsősége – jelenetben is. Majd Salamon tanítása következik. Áldást ad és azt mondja, hogy „bárhol vagytok is, mindig térjetek vissza a templomba”. Ezzel Jeruzsálemet központtá, a templomot pedig az istentisztelet kizárólagos helyévé teszi.

A Prédikátor könyvének mai fejezeteiben sok bölcs mondás van. Tudjátok, ez a könyv is a héber bölcsességi irodalom része. Nem mindegyik mondata instant bölcsesség abban az értelemben, hogy „fogd és vidd”. Hanem összeségében egy bölcs tanító, a Qohelet tanítása, aki körbejár jó néhány kérdést. Például: miben lehet boldogságot találni? És arra jut, hogy örömömet lelhetem a fáradságos munkában, örömet találhatok a kedvtelésemben, és a bölcsesség is lehet az örömöm forrása. Mindezekben a különböző dolgokban felfedezhetem a boldogságot, de aztán rá kell jönnöm, hogy meghalok és mindezt elveszítem. Ennek ellenére én megmaradok, ha ezeket mind elvesztem is. Nagy hatással van ránk, ahogyan látjuk, olvassuk a bölcs prédikátor küzdelmét a valósággal. 

A 4. fejezetben a barátság értékéről olvasunk: „Jobban járnak, akik ketten vannak, mint a magányos, mert fáradozásuk meghozza jutalmát. Ha elestek, az egyik a másikat fölsegítheti. De jaj a magányosnak: ha elesik, nincs senki, aki fölsegítené!” (Préd 4,9-11)  – mennyire igaz! Fontos, hogy ne felejtsük el ezeket a szavakat! Majd továbbolvasva ezt halljuk: „a háromágú kötél nem szakad el egyhamar” (Préd 4,12). Gondoljunk csak bele, mennyire igaz ez a saját életünkben! Ha van egy igaz barátunk, akivel egyfelé visz az utunk, sőt nemcsak ketten vagyunk, hanem többen – hárman együtt, a háromágú kötél nem szakad el egyhamar, mert ketten állnak egy mellé a bajban. Már egy barát is nagy ajándék, akivel együtt keressük az Urat, de kettő még inkább.

Az 5. fejezetben van egy sor, amely így hangzik: „Ennyi álom, ennyi hiábavalóság; sok a szóbeszéd és a szélkergetés. Tehát féld az Istent”! (Préd 5,6). Ez számomra úgy értelmezhető, hogy a sok álmodozás haszontalansághoz vezet, a szavak szaporítása pedig romboló, mert rögtön az elhamarkodott eskütől való óvás után következik ez a mondat. Ne hagyjuk, hogy a szánk bűnbe vigyen miket! „Ne hagyd, hogy a szád bűnbe vigyen, és ne mondd a követnek: ’Tévedés volt!’ Különben megharagszik az Isten kijelentésed miatt, és megsemmisíti kezed művét” (Préd 5,5). Ezzel arra utal, amikor valódi szándék nélkül fogadkozunk, csak képzelgéseinkről beszélünk igazi elhatározás nélkül. A bölcs ember erre azt mondja, hogy légy óvatos ezekkel a kijelentésekkel. Álmok helyett inkább terveid legyenek! Elhamarkodott szavak helyett inkább gondold át a szavaidat, mielőtt kimondod.

Fontos üzenetük van mindezeknek a bölcs tanácsoknak. A mai utolsó megszívlelendő intelem a pénzről szól a Prédikátor 5,9-10-ben: „Aki szereti a pénzt, az soha sem kap elég pénzt, és aki szeret szerezni, annak sohasem elég a jövedelme. Ez is hiábavalóság! Ahogy nő a vagyon, szaporodnak a pusztítói”. Hát nem pontosan így van?! Tudunk sok emberről, akiknek az éves bevétele eszméletlenül magas, de ennek megfelelően rengeteget dolgoznak is, nem találkoznak a házastársukkal, nem látják a gyerekeiket. A munkán kívül nincs is életük. Magamban azt mondom, hogy akár 3-4 év után nyugdíjba is mehetnének vagy legalább is visszább vehetnének a tempóból, annyi pénzük van. De nem, még többet akarnak. Lehet, hogy ebben az is benne van, hogy akkor többet is adhatnak, jobban hozzájárulhatnak általuk fontosnak vélt ügyek támogatásához, tehát nem mondom, hogy rossz a motivációjuk, nem akarom megítélni őket. De valami bennem egyetért a Prédikátor bölcsességével, aki azt mondja, hogy aki szereti a pénzt, az sosem elégszik meg vele. „Többet kaptam, még többet akarok”.

Ez jellemző lehet néha ránk is. Mert könnyű másokra mutogatni, akiknek milliárdjaik vannak, hogy nézd csak meg őket, rájuk vonatkozik ez a mondat. De hol van helye ennek az én életemben? – erre magunknak kell megkeresni a választ. Lehet, hogy ez nem a pénzzel kapcsolatos az esetemben. Mi az, amire azt mondom, ha sok van belőle, még többet akarok? Mi az, amit ha megkapok, elég lenne, de nekem nem elég. Mindig többet és többet akarok. Fontos önmagunk megvizsgálása minden esetben, amikor a Biblia elénk hoz egy-egy kérdést. Mert a mások életében könnyű meglátni a hibát: „Miért nem áll már le azzal a sok munkával? Miért nem tölt több időt a családjával?” De magamban nehezebb meglátni ugyanezt a problémát. Mégis, ott van énbennem is. Kérnem kell Istent, hogy mutassa meg az én életemben is a hasonló területeket. Mutassa meg a megtörtséget az életemben, amit hamar meglátok másokéban. Hol van ez bennem? Mert igazából csak magamon tudok változtatni, de ehhez objektíve látnom kell a változtatandó területeket. Szóval, akit igazán befolyásolhatok, az én magam vagyok. 

Ezért megadom magam neked, Uram Istenem, és azt kérem, hogy tégy engem teljessé, alkoss újjá! Bocsáss meg nekem és téríts vissza újra és újra a helyes ösvényre!

Ezt megtehetem, de ehhez segítségre, imákra és kegyelemre van szükségem.

Kérlek, ezért imádkozzatok értem, én is imádkozom értetek! Imádkozzunk egymásért!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.