148. nap: Salamon gazdagsága

Korszak: Királyok kora

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged. Köszönjük a te igéd ajándékát. Köszönjük békédet és szabadításodat. Urunk, te megmentesz minket ellenségeinktől, amikor szorongattatás ér minket, vagy amikor azt érezzük, hogy a világ összedől körülöttünk, és rengeteg akadállyal kell szembenéznünk életünk során. Urunk, te hozol álmot a szemünkre. Amikor nem tudunk aludni, vagy pihenni a gondolataink kuszasága miatt, akkor érezzük igazán, hogy a kegyelmedre és irgalmadra kell támaszkodnunk. Urunk, amikor azt kérjük, hogy „szabadíts meg minket ettől a próbatételtől”, akkor te nekünk is azt mondod, mint Szent Pálnak: „Elég neked az én kegyelmem”. Az erő a gyengeségünkben válik tökéletessé. Elismerjük gyengeségeinket, és felismerjük a te erődet. Tudjuk, hogy mindez igaz. A kegyelmed elég életünk minden napjára. Dicsőítünk és áldunk téged ezért. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A következő napokban, Salamon halála után egy kis szünetet tartunk majd a Krónikák második könyvének olvasásában. Most azonban még Salamon életéről olvasunk. Egyértelműen látható, hogy rengeteg dolgot épített. Salamont a mai napig nagy építőként tartják számon Izraelben. Nem csak épített azonban, hanem hihetetlen vagyont is felhalmozott Izrael és a templom számára. Ha csak egy szóra emlékezünk az 1Királyok 6-ból, az valószínűleg az arany. Remélhetőleg van lehetőséged utánanézni, hogyan nézhetett ki a templom. Nagyon hasznos lehet a különböző képek tanulmányozása közben újraolvasni a bibliai leírást.

Figyelemreméltó Salamon egyik parancsa, amit a munkásoknak adott. Azt mondja: „bányásszátok ki a köveket a templomhoz, és vágjátok fel őket még a kőbányánál. Ne a templomnál kalapáljatok vagy véssetek”. Ez egy olyan apróság, amelyet könnyű szem elől téveszteni. Ezzel ugyanis Salamon azt mondja: „ez nem a ti házatok, hanem Istené”. Ezért, egyfajta szent csend illeti meg. Természetesen nem volt teljes csend az építés évei alatt, de a legnagyobb ütések, fűrészelések, vagy a kövek vágása nem ott történt. Alá kell húznunk a tényt, hogy a sok arany, cédrusfa, vagy ciprusfa alatt az Úrnak szentelt kövek voltak. Ezek a kövek pedig tulajdonképpen készen érkeztek, csak a helyükre kellett tenni őket.

Szent Péter hív minket élő köveknek az Úr templomában. Mi még nem vagyunk tökéletesek, de arra készen állunk, hogy élő templommá váljunk együtt.

A jeruzsálemi templomban azonban minden követ elfedtek fával, úgy, hogy a köveket teljesen eltakarta. A fát pedig arannyal borították. Miért? Mert mindez az Úré.

Az emberek tulajdonképpen nem is látták a templom belsejét. Mindössze a külső udvarokon imádkoztak. Csak a papok léptek be a templomba. Mindazok a robosztus, akár több méteres arany díszítések, faragott növények és kerubok rejtve maradtak az emberek előtt. Mit mutat ez meg nekünk?

Az egyik, hogy minden erőfeszítés kizárólag Istennek szólt. Mindaz a szépség, arany és gazdagság azért került a helyére, hogy az Ő házát díszítse. A mai templomaink is lehetnek szépek, azonban korábban kiemelkedően szép templomok épültek. Lehet, hogy néha kritizáljuk őket, mert pazarlónak tűnnek, mégis érezzük, hogy az a hely az Úrnak van fenntartva. Vianney Szent Jánosnál látunk példát erre a „pazarló” hozzáállásra. Élete utolsó évtizedeiben az Eucharisztia mellett minden nap nagyon keveset evett. Szerette a sült krumplit, de tényleg nagyon böjtösen étkezett. Viszont így a papi fizetését teljes egészében a templomra költhette. A templomot akarta szebbé tenni, és erre nem sajnált anyagi áldozatot hozni.

Manapság azonban mi emberek is beléphetünk a templomba, vagy akár a szentélybe is. Egészében láthatjuk Isten házát. Már nem csak Isten dicsőségére vannak a templomok, hanem nekünk is hozzáférésünk van a szépségükhöz. Nem csak kívül imádkozhatunk, de be is léphetünk.

A Krónikák második könyvének mai része Salamon gazdagságáról és jólétéről szól. Az egyik példa, amit megemlít, hogy Salamon 200 arany pajzsot készíttetett. Nem csak arannyal bevont pajzsokat, hanem színarany pajzsokat. Minden pajzs 600 sékel aranyat tartalmazott, és 300 kisebb, 300 sékel értékű pajzsot is veretett. Egyes becslések szerint a nagyobb pajzsok darabjának mai értéke 150.000 dollár lenne (kb. 46 millió forint), a kisebbek pedig kb. 77.000 dollárt érnének (kb. 24 millió forint 310 forintos dollárral számolva). Ez összesen 53 millió dolláros érték (kb. 16,5 milliárd forint). Ezek a pajzsok megmutatták a király dicsőségét, és biztosan gyönyörűek voltak, de egy csatában teljességgel használhatatlanok lehettek. Magyarul csak a „show” kedvéért készültek el.

Amikor Salamon a templomot építi, az csak Isten kedvéért van. Nem a „show” miatt. Salamon az Úrnak megépíti mindazt, amit Dávid kért tőle. A többi dolog felhalmozása azonban komoly kérdéseket vet fel. Elgondolkodhatunk rajta: egy kicsit nem kivagyiság ez? Különösen, amikor pajzsokról van szó. Ahogy már említettem, az aranypajzsok teljesen használhatatlanok lennének a csatában, mert túl nehezek és túl puhák.

És azon tűnődöm: vajon Salamon is ilyenné válik? Vajon Salamon az erő képévé válik, miközben valójában nem erős? Mert Dávid király erős volt. Ő valóban az erőt jelenítette meg. De vajon Salamon király erőt mutat úgy, hogy közben valójában nem erős?

És itt kezdhetjük el feltenni a kérdéseket — nem azért, hogy elítéljük Salamon királyt, vagy bárki mást, hanem azért, hogy valóban feltárjuk a saját szívünket.

Én is csak mutatni akarom kifelé a jóságot, a szentséget, a bölcsességet vagy az erőt? Mert talán nem hiszem el magamról, hogy bölcs vagyok, szent vagyok, jó vagyok vagy erős vagyok.

Pedig mi valóban bölcsek akarunk lenni. Valóban jók, valóban szentek, valóban erősek akarunk lenni, és valóban az Úrhoz akarunk tartozni. Ez pedig kulcsfontosságú dolog. Nem akarok sem az Úr, sem bárki más felé pusztán valamilyen képet mutatni magamról, ha valójában nem az vagyok.

És persze előfordul, hogy gyengék vagyunk, hogy nem vagyunk olyan szentek, amilyennek lennünk kellene, vagy nem vagyunk olyan jók, bölcsek vagy erősek, amilyennek lennünk kellene. Ilyenkor azt mondjuk:

„Istenem, add, hogy a vágyam, a belső valóságom összhangba kerüljön a szívem vágyával. Segíts, hogy szent emberré váljak, jó emberré, bölcs emberré és erős emberré a te szemedben; a családomért, a barátaimért, az Egyházadért és a te dicsőségedre.”

Azt hiszem, ezt bátran és gyakran kérhetjük. Nem embereknek akarunk megfelelni, hanem azt a hivatást akarjuk megélni, amire Isten hívott. És ebben közös, mindannyiunk életében, az életszentségre törekvés.

Ezért imádkozzunk egymásért, pontosan ezért. Én imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem. Kérlek, imádkozzatok egymásért.