143. nap: Salamon bölcsességet kér
Korszak: Királyok kora
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és hálát adunk neked, mert te velünk vagy, mindig közel vagy hozzánk. Urunk, Istenünk, olykor gyászolunk, szenvedünk, veszteségeink vannak ebben az életben, ebben a világban. Ezért a szívünk összetörhet, de mindenek ellenére mindig van okunk az örömre. Megmaradhat bennünk a tartós és mindent átható derűs béke, mert ismerünk téged. Ismerjük a szívedet, tudjuk, hogy rendíthetetlen a szereteted irántunk. Ezért minden körülmények között örülhetünk, még akkor is, ha a szívünk összetört, ha a lelkünk gyötrődik, ha a testünk fájdalomtól és gyásztól szenved. Nem kell elcsüggednünk, mert te velünk vagy és mellettünk állsz. És ha te velünk vagy, ki lehet ellenünk? (Vö. Róm 8,31) Dicsőítünk téged, Urunk, Istenünk. Segíts minket, támogass minket, erősíts meg minket, Urunk, Istenünk, különösen akkor, amikor a gyász túl nagy, amikor a szenvedés elhatalmasodik, amikor a mai nap túl nehéznek tűnik. Erősíts meg minket és segíts, hogy egy lépéssel tovább tudjunk menni. Jézus nevében kérünk, segíts, hogy megtegyük a következő jó lépést! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Nos, akkor most fordulóponthoz érkeztünk, ugye? Most lapoztunk az 1Királyok 1-hez és a 2Krónikák 1-hez. Ne feledjük, eredetileg a Királyok és a Krónikák, de Sámuel könyve is egy-egy könyvet alkottak, nem volt belőlük első és második, de ezek nagyon hosszú könyvek voltak. Úgy tűnik, nem lett volna praktikus egyetlen hatalmas tekercsben tartani őket, ezért kettéosztották. Így érkezünk most el Sámuel után a Királyok első könyvéhez, ami átmenetet jelez. Ahogy az elmúlt napokban, Sámuel második könyve végén említettük: közeledünk Dávid életének végéhez. Emlékezzünk, hogy ki kellett őt vonni a csatatérről, mert egyrészt királyként célpont volt, másrészt már gyenge is volt idős királyként.
Most pedig itt látjuk Dávidot öregen, fázósan. Ezért mit csinálnak? Behoznak egy fiatal szüzet, Abiságot, a sunemi lányt. Ő nagyon fontos lesz, nemcsak azért, mert Dávid mellett van, hanem azért is, ahogy leírják: a sunemi Abiság gyönyörű és fiatal hajadon volt. De Dávid „nem hált vele” – vagyis nem volt vele testi kapcsolata. Így Abiság, bár a király ágyasa lesz, de mondhatnánk úgy is, hogy egy plátói ágyas – testi kapcsolat nélkül. Ez fontos lesz a következő események miatt. A történet itt folytatódik: van egy másik szereplő az 1Királyok 1-ben: Adonija, Dávid egyik fia Haggittól. Adonija azt mondja: „Én leszek a király” (1Kir 1,5). Maga köré gyűjt harci szekereket, lovasokat és ötven embert fullajtárnak. Adonija Absalom után született, és ahogy bátyja szép férfi volt, úgy Adonija is jól nézett ki (vö. 1Kir 1,6).
Maga mellé állítja Joábot és Ebjatár főpapot. Sokan csatlakoznak hozzá, és már királynak tekintik. De Salamon édesanyja, Batseba közbelép Nátán prófétával együtt. Itt, az 1Királyok 1-ben történik meg, hogy Batseba odamegy Dávidhoz, és leborulva emlékezteti: „Uram, megesküdtél az Úrra, a te Istenedre szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog trónomra ülni. Most mégis Adonija lett a király, s te, uram és királyom, mit sem tudsz róla” (1Kir 1,17-18).
És ez a lényeg: Itt van Dávid, a nagy harcos, a nagy hadvezér, aki hatalmas vagyont gyűjtött össze a templom építésére, aki gyönyörű zsoltárokat írt – és közben fogalma sincs, mi történik a saját családjában. Ez már Sámuel második könyvét olvasva is felmerült, és most a Királyok első könyvében is látjuk a drámát: Dávid szinte minden területen sikeres volt – kivéve a családját, kivéve az apaságot. Hogyan látjuk ezt az 1Királyok 1-ben? Úgy, hogy nem tudja, mit csinálnak a fiai. Emlékezzünk, amikor Absalom meghalt, Dávid sokáig csak „az ifjú Absalomként” emlegette, nem a fiaként. Vagy Támár szörnyű történetére, akit a saját testvére megerőszakolt – és Dávid nem tett semmit. Most is: Adonija királlyá teszi magát, Dávid pedig semmit sem tud róla. Batseba és Nátán próféta gyakorlatilag „összeesküsznek”, hogy rávegyék Dávidot: hirdesse ki Salamont királynak. Ha Dávid figyelt volna a családjára, ezt mind láthatta volna előre.
Mi történik végül? Dávid megteszi Salamont királynak – de csak nagy nehezen, és csak mások ösztönzésére. Mert Dávid bármilyen tehetséges, bármennyire is Istentől felkent ember, apaként sok tekintetben kudarcot vallott. Ez a téma végigvonul majd a következőkben is.
A 2Krónikák 1-ben egy nagy pillanat tanúi vagyunk, amikor Isten ezt mondja Salamonnak: „Kérhetsz bármit, megadom neked” (2Krón 1,7). Salamon bölcsességet kér – és Isten bölcsességet ad neki.
Sokan kérdezik: hogyan lehet, hogy Salamon, aki ennyire bölcsen kezdett, végül mégis egészen másként végzi? Nos, rögtön az elején látjuk, hogy bár bölcsességet kap, máris hibázik: a 2Krónikák legeleje leírja, hogy Salamon hatalmas vagyont halmoz fel. Már az 1. fejezet végén megtudjuk: Salamon lovakat importált Egyiptomból és Koából. Ezzel közvetlenül megszegi a Második Törvénykönyv 17,16-ban olvasható parancsot, amely a királyra vonatkozik: „Ne tartson sok lovat, s ne akarja visszavezetni a népet Egyiptom földjére lóállományt gyarapítani. Megmondta az Úr: Sohase térjetek vissza ezen az úton!” (MTörv 17,16).
Látjuk, hogy Salamon közvetlenül azután, hogy bölcsességet kapott, megszegi ezt a törvényt. Tehát lehet valaki bölcs – de ugyanakkor engedetlen is. A bölcsesség nagy ajándék, nagy erény, de az engedelmesség még nagyobb. Ez lesz Salamon bukásának a kiindulópontja: bölcs, de nem engedelmes.
Már uralkodása kezdetén megmutatja ezt: igen, megkapta az Úr ajándékát – de máris megjelenik benne a makacsság és az engedetlenség vonala. És ez lesz végig az ő története. Ezért kell mindig valahogy így imádkoznunk: „Uram, mindannyian kaptunk tőled ajándékokat. Mindannyian lehetőséget kaptunk, hogy kibontakoztassuk őket. De az összes ajándék mit sem ér, ha nem a te akaratod szerint élek velük. Minden erő és gazdagság, amit birtokolok, az egészség, a bölcsesség, amivel rendelkezem – a sötétségbe vezethetnek engem, ha nem arra használom őket, hogy a te akaratodat teljesítsem.” Én, amikor gyóntatok, Istentől az irgalom és a bölcsesség lelkét szoktam kérni, hogy segíteni tudjak a bűnbánónak.
Ez az egyik kulcsa a Szentírásnak: Isten azt mondja, „az engedelmesség többet ér, mint az áldozat” (1Sám 15,22). Tehát minden dologgal kapcsolatban, amelyet ajándékul kaptunk, meg kell kérdeznünk: „Istenem, hogyan akarod, hogy használjam a te áldásaidat, hogy valóban téged szolgáljalak és segítsem a körülöttem élőket?” Mindenben megajándékozottak vagyunk. Te is megajándékozott vagy. Megáldott téged az Úr. Imádkoznunk kell ezért, mert Isten kegyelme nélkül nem tudjuk bölcs engedelmességgel használni a kapott ajándékokat.
Ezért kérlek, imádkozzatok egymásért! Én is imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem! Köszönöm.
