BIY HU cover 143. nap

143. nap: Salamon bölcsességet kér

I. DÁVID UTÓDAI A TRÓNON
Dávid öregsége, Adonija mesterkedése.

Dávid király éltes öreg lett; hiába burkolták takaróba, nem tudott fölmelegedni. Szolgái ezért így szóltak hozzá: Kell keresni urunknak és királyunknak egy fiatal leányt, aki szolgálatába áll a királynak, és gondját viseli. Ha kebleden pihen, urunk és királyunk fölmelegszik. Izrael egész földjén keresték hát a szép lányt. Így bukkantak rá a sunemi Abiságra, s el is vitték a királyhoz. A lány igen-igen szép volt, gondját viselte a királynak és szolgálta, a király azonban nem hált vele. Adonija, Haggit fia közben ilyen gondolatokra ragadtatta magát: Én leszek a király! Szerzett hát magának szekereket, lovakat és ötven embert, fullajtárnak. Az apja sose tette neki szóvá: Miért viselkedsz így? Ráadásul nagyon szép alakja volt, s anyja Absalom után szülte. Beszélt Joábbal, Ceruja fiával és Ebjatár pappal, úgyhogy azok Adonija mellé is álltak. Ugyanakkor Cádok pap, Jojada fia, Benaja és Nátán próféta, valamint Simi és Rei, valamint Dávid vitézei nem tartottak Adonijával.

Amikor Adonija Rogel forrása közelében a Kígyók kövénél juhokat, marhákat és hizlalt borjakat vágott áldozati lakomára, mind meghívta testvéreit, a király fiait, s az összes Júda (törzséből) való embert is, aki csak a király szolgálatában állt; Nátán prófétát azonban és Benaját, valamint Dávid vitézeit és testvérét, Salamont nem hívta meg.

Nátán és Batseba terve.

Erre Nátán így szólt Batsebához, Salamon anyjához: „Bizonyára hallottad, hogy Adonija, Haggit fia király lett anélkül, hogy urunk, Dávid tudna róla. Nos, hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentheted meg az életedet, és fiad, Salamon életét. Fogd magad, menj be a királyhoz, s mondd neki: Uram és királyom, megesküdtél rá szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog trónomra ülni. Miért lett hát mégis Adonija a király? Mialatt még beszélsz a királlyal, magam is bemegyek, és megerősítem szavaidat.”

Batseba tehát bement a királyhoz a szobába. A király már nagyon öreg volt, s a sunemi Abiság viselte gondját. Amikor Batseba meghajolt és leborult a király előtt, a király megkérdezte: „Mit kívánsz?” Így felelt neki: „Uram, megesküdtél az Úrra, a te Istenedre szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog trónomra ülni. Most mégis Adonija lett a király, s te, uram és királyom, mit sem tudsz róla. Rengeteg marhát, hizlalt borjút és juhot levágatott, s mind meghívta a király fiait, Ebjatár papot és Joábot, a sereg vezérét. Szolgádat, Salamont azonban nem hívta meg. Egész Izraelnek rajtad a szeme, uram és királyom, add tudtukra, ki legyen, aki majd utódként uram és királyom trónjára ül. Különben megtörténhet, hogy ha uram és királyom majd atyáihoz megtér, engem és fiamat, Salamont bűnösnek nyilvánítanak.”

Mialatt még beszélt a királlyal, megérkezett Nátán próféta. Jelentették a királynak: „Nátán próféta van itt.” Erre az a király elé lépett, és arcra borult a földön a király előtt. S így beszélt Nátán: „Uram és királyom, bizonyára magad jelentetted ki: Adonija legyen utánam a király, ő üljön trónomra. Mert ma elment, és rengeteg marhát, hízott borjút és juhot levágatott. Meghívta mind a király fiait, s a sereg vezérét meg Ebjatár papot is. S most ott esznek-isznak nála és köszöntgetik: Éljen Adonija király! Engemet azonban, a te szolgádat, aztán Cádok papot, Jojada fiát, Benaját és szolgádat, Salamont nem hívta meg. Ha ez a dolog mégis uramtól és királyomtól indult volna ki, akkor nem adtad tudtára szolgáidnak, ki üljön utódnak uram és királyom trónjára.”

Salamon királlyá kenése.

Ekkor Dávid király vette át a szót, és így rendelkezett: „Hívjátok ide Batsebát!” Az bement a királyhoz, és a király elé járult. A király megesküdött: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, aki minden szorongatásomból kiszabadított, még ma úgy lesz, amint megesküdtem neked az Úrra, Izrael Istenére: fiad, Salamon lesz utánam a király, ő ül helyettem a trónra.” Batseba földig hajolt, leborult a király előtt, és felkiáltott: „Örökké éljen az én királyom, Dávid!” Azután Dávid király megparancsolta: „Hívjátok ide Cádok papot, Nátán prófétát és Jojoda fiát, Benaját.” Azok megjelentek a király előtt, s a király ezt mondta nekik: „Vigyétek magatokkal uratok szolgáit, azután ültessétek fiamat, Salamont a tulajdon öszvéremre, és vezessétek le Gichonba. Ott Cádok pap és Nátán próféta kenje föl Izrael királyává. Fúvassátok meg a harsonát, és kiáltsátok: Éljen Salamon király! Azután az ő nyomában haladva vonuljatok ide vissza, ő pedig jöjjön, és foglalja el trónomat, legyen helyettem a király. Őt választottam ki arra, hogy Izrael és Júda fejedelme legyen.” Erre Jojada fia, Benaja így válaszolt a királynak: „Úgy legyen! Az Úr erősítse meg uram és királyom szavait! Ahogy az Úr vele volt urammal és királyommal, legyen Salamonnal is, tegye trónját még dicsőségesebbé, mint amilyen uram és királyom trónja volt.”

Cádok pap, Nátán próféta és Jojada fia, Benaja, valamint a kereták és a peleták tehát elvonultak, Salamont felültették a király öszvérére, és elvezették Gichonba. Cádok pap magával vitte a sátorból az olajosszarut, és fölkente Salamont. Erre megfújták a kürtöt, és az egész nép zengte: „Éljen Salamon király!” Aztán a nyomában haladva az egész nép felvonult, az emberek furulyáztak, és annyira ujjongtak, hogy csaknem megrepedt a föld kiáltozásuktól.

Adonija félelme.

Adonija és vendégei meghallották – éppen vége volt a lakomának. Joáb a harsonazengés hallatára megkérdezte: „Miért ez a nyugtalanság az egész városban?” Még beszélt, amikor Ebjatár pap fia, Jonatán odaért. Adonija rákiáltott: „Gyere ide! Te derék ember vagy, biztosan jó híreket hozol.” Jonatán ezt a feleletet adta Adonijának: „Igen! Urunk, Dávid király megtette Salamont királynak. A király mellé adta Cádok papot, Nátán prófétát, Jojada fiát, Benaját meg a keretákat és a peletákat; ezek felültették a király öszvérére, aztán Cádok pap és Nátán próféta fölkente királynak Gichonban, s örömujjongás közepette felvonultak – az egész város izgalomba jött tőle. Ez volt az a lárma, amit hallottatok. Salamon már el is foglalta a királyi széket, a király szolgái pedig elmentek, és szerencsét kívántak urunknak, Dávid királynak, mondván: Tegye a te Istened Salamon nevét még dicsőségesebbé, mint a te nevedet, trónját pedig még fönségesebbé, mint a te trónodat! A király meghajolt fekvőhelyén. S beszélt is a király: Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki ma úgy intézte, hogy nemzetségemből való király üljön trónomra, s ezt szememmel láthatom.”

Adonija vendégei megrémültek, s gyorsan szétszéledtek, ki-ki ment a maga útján.
Adonija pedig annyira rettegett Salamontól, hogy elment, és megragadta az oltár szarvát. Nyomban jelentették Salamonnak: „Lám, Adoniját olyan félelem fogta el Salamontól, hogy megragadta az oltár szarvát, és azt mondta: Esküdjék meg nekem Salamon király, hogy kardját nem döfi szolgájába.”
Salamon azt felelte: „Ha derék embernek bizonyul, haja szála sem görbül meg. De ha bűnösnek találják, meg kell halnia.”

Ezzel Salamon elküldött, és elvitette az oltártól. El is ment, és Salamon király elé borult. Salamon azonban azt mondta neki: „Menj haza!”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

IV. SALAMON ÉS A TEMPLOMÉPÍTÉS
Salamon bölcsességet kér az Úrtól.

Salamon, Dávid fia megszilárdította királyi hatalmát. Vele volt ugyanis az Úr, az ő Istene, és mind nagyobbá tette. Salamon meghívta egész Izraelt: az ezredeseket, a századosokat, a bírákat és Izrael minden főemberét, a családok fejeit. Salamon és a vele levő sokaság elment a gibeoni magaslatra. Ott volt ugyanis az Isten szent sátora, amelyet Mózes, az Úr szolgája készíttetett a pusztában. Az Isten ládáját még Dávid fölvitette Kirjat-Jearimból arra a helyre, amelyet számára kijelölt. Aztán Jeruzsálemben sátrat állíttatott neki. Ellenben a bronzoltár, amelyet Becaleel, Uri fia, Hur unokája készített, ott maradt az Úr hajléka előtt. Ezt kereste föl Salamon és az egész sokaság. Salamon odajárult az Úr színe elé a bronzoltárhoz, amely a megnyilatkozás sátora előtt van, és ezer égőáldozatot mutatott be rajta.

A következő éjszakán az Isten megjelent Salamonnak, és azt mondta neki: „Kérhetsz bármit, megadom neked.” Salamon így felelt az Istennek: „Nagy irgalmat tanúsítottál atyám, Dávid iránt, engem pedig megtettél helyette királynak. Nos hát, Uram, Istenem, teljesítsd ígéretedet, amelyet atyámnak, Dávidnak tettél. Mivel te tettél királlyá a nép fölé, amely megszámlálhatatlan, mint a föld pora, adj hát nekem bölcsességet és értelmet, hogy jól teljesíthessem kötelességemet e nép élén. Hiszen ki is tudná kormányozni ezt a te nagy népedet?”

Az Isten így válaszolt Salamonnak: „Mivel ez a szíved vágya, és nem kértél gazdagságot, vagyont vagy dicsőséget, sem ellenségeid életét, sőt még csak hosszú életet sem kívántál, hanem bölcsességet és értelmet kértél, hogy kormányozni tudjad népemet, amelynek királyává tettelek, megadom neked a bölcsességet és az értelmet. Sőt, olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amilyen sem azoknak a királyoknak nem volt, akik előtted voltak, de utódaidnak sem lesz.”

Ezután Salamon visszatért a gibeoni magaslatról, a megnyilatkozás sátorától Jeruzsálembe, és megkezdte Izrael fölött az uralkodást. Salamon harci szekereket és lovakat is szerzett magának, úgyhogy ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lova volt. Ezeket a szekerész városokban és a király közelében, Jeruzsálemben helyezte el. A király olyan közönségessé tette az ezüstöt és az aranyat Jeruzsálemben, mint a követ, a cédrusfát pedig, mint a fügefát, amely nagy tömegben fordul elő a síkságon. Salamon lovai Egyiptomból és Koából valók voltak: a királyi kereskedők pénzért vették őket Koából.

Egyiptomból hatszáz ezüstért hoztak egy szekeret, egy lovat pedig százötvenért. Hasonlóképpen folyt a kereskedés a hettiták összes királyával, az Arám királyaival is.

A templomépítés előkészítése.

Salamon elhatározta, hogy templomot épít az Úr nevének és palotát királyi udvara számára.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Szolgáltass igazságot nekem,
képviseld ügyemet
egy nem szent néppel szemben!
Szabadíts meg a gonosz
és hazug emberektől!

Istenem, te vagy az én erősségem,
miért taszítasz el?
Miért kell szomorúan járnom,
ellenségtől szorongatva?

Küldd el világosságodat és hűségedet,
hogy vezetőim legyenek,
hogy vezessenek szent hegyedre,
hajlékodba!

Akkor odalépek Isten oltárához,
örömöm Istenéhez.
Ujjongva dicsőítlek citerával,
Uram, én Istenem.

Miért vagy szomorú, lelkem
és miért háborogsz?
Remélj Istenben és majd újra dicsőítem,
mint arcom felderítőjét és Istenemet!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és hálát adunk neked, mert te velünk vagy, mindig közel vagy hozzánk. Urunk, Istenünk, olykor gyászolunk, szenvedünk, veszteségeink vannak ebben az életben, ebben a világban. Ezért a szívünk összetörhet, de mindenek ellenére mindig van okunk az örömre. Megmaradhat bennünk a tartós és mindent átható derűs béke, mert ismerünk téged. Ismerjük a szívedet, tudjuk, hogy rendíthetetlen a szereteted irántunk. Ezért minden körülmények között örülhetünk, még akkor is, ha a szívünk összetört, ha a lelkünk gyötrődik, ha a testünk fájdalomtól és gyásztól szenved. Nem kell elcsüggednünk, mert te velünk vagy és mellettünk állsz. És ha te velünk vagy, ki lehet ellenünk? (Vö. Róm 8,31) Dicsőítünk téged, Urunk, Istenünk. Segíts minket, támogass minket, erősíts meg minket, Urunk, Istenünk, különösen akkor, amikor a gyász túl nagy, amikor a szenvedés elhatalmasodik, amikor a mai nap túl nehéznek tűnik. Erősíts meg minket és segíts, hogy egy lépéssel tovább tudjunk menni. Jézus nevében kérünk, segíts, hogy megtegyük a következő jó lépést! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Nos, akkor most fordulóponthoz érkeztünk, ugye? Most lapoztunk az 1Királyok 1-hez és a 2Krónikák 1-hez. Ne feledjük, eredetileg a Királyok és a Krónikák, de Sámuel könyve is egy-egy könyvet alkottak, nem volt belőlük első és második, de ezek nagyon hosszú könyvek voltak. Úgy tűnik, nem lett volna praktikus egyetlen hatalmas tekercsben tartani őket, ezért kettéosztották. Így érkezünk most el Sámuel után a Királyok első könyvéhez, ami átmenetet jelez. Ahogy az elmúlt napokban, Sámuel második könyve végén említettük: közeledünk Dávid életének végéhez. Emlékezzünk, hogy ki kellett őt vonni a csatatérről, mert egyrészt királyként célpont volt, másrészt már gyenge is volt idős királyként.

Most pedig itt látjuk Dávidot öregen, fázósan. Ezért mit csinálnak? Behoznak egy fiatal szüzet, Abiságot, a sunemi lányt. Ő nagyon fontos lesz, nemcsak azért, mert Dávid mellett van, hanem azért is, ahogy leírják: a sunemi Abiság gyönyörű és fiatal hajadon volt. De Dávid „nem hált vele” – vagyis nem volt vele testi kapcsolata. Így Abiság, bár a király ágyasa lesz, de mondhatnánk úgy is, hogy egy plátói ágyas – testi kapcsolat nélkül. Ez fontos lesz a következő események miatt. A történet itt folytatódik: van egy másik szereplő az 1Királyok 1-ben: Adonija, Dávid egyik fia Haggittól. Adonija azt mondja: „Én leszek a király” (1Kir 1,5). Maga köré gyűjt harci szekereket, lovasokat és ötven embert fullajtárnak. Adonija Absalom után született, és ahogy bátyja szép férfi volt, úgy Adonija is jól nézett ki (vö. 1Kir 1,6).

Maga mellé állítja Joábot és Ebjatár főpapot. Sokan csatlakoznak hozzá, és már királynak tekintik. De Salamon édesanyja, Batseba közbelép Nátán prófétával együtt. Itt, az 1Királyok 1-ben történik meg, hogy Batseba odamegy Dávidhoz, és leborulva emlékezteti: „Uram, megesküdtél az Úrra, a te Istenedre szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog trónomra ülni. Most mégis Adonija lett a király, s te, uram és királyom, mit sem tudsz róla” (1Kir 1,17-18).

És ez a lényeg: Itt van Dávid, a nagy harcos, a nagy hadvezér, aki hatalmas vagyont gyűjtött össze a templom építésére, aki gyönyörű zsoltárokat írt – és közben fogalma sincs, mi történik a saját családjában. Ez már Sámuel második könyvét olvasva is felmerült, és most a Királyok első könyvében is látjuk a drámát: Dávid szinte minden területen sikeres volt – kivéve a családját, kivéve az apaságot. Hogyan látjuk ezt az 1Királyok 1-ben? Úgy, hogy nem tudja, mit csinálnak a fiai. Emlékezzünk, amikor Absalom meghalt, Dávid sokáig csak „az ifjú Absalomként” emlegette, nem a fiaként. Vagy Támár szörnyű történetére, akit a saját testvére megerőszakolt – és Dávid nem tett semmit. Most is: Adonija királlyá teszi magát, Dávid pedig semmit sem tud róla. Batseba és Nátán próféta gyakorlatilag „összeesküsznek”, hogy rávegyék Dávidot: hirdesse ki Salamont királynak. Ha Dávid figyelt volna a családjára, ezt mind láthatta volna előre.

Mi történik végül? Dávid megteszi Salamont királynak – de csak nagy nehezen, és csak mások ösztönzésére. Mert Dávid bármilyen tehetséges, bármennyire is Istentől felkent ember, apaként sok tekintetben kudarcot vallott. Ez a téma végigvonul majd a következőkben is.

A 2Krónikák 1-ben egy nagy pillanat tanúi vagyunk, amikor Isten ezt mondja Salamonnak: „Kérhetsz bármit, megadom neked” (2Krón 1,7). Salamon bölcsességet kér – és Isten bölcsességet ad neki.

Sokan kérdezik: hogyan lehet, hogy Salamon, aki ennyire bölcsen kezdett, végül mégis egészen másként végzi? Nos, rögtön az elején látjuk, hogy bár bölcsességet kap, máris hibázik: a 2Krónikák legeleje leírja, hogy Salamon hatalmas vagyont halmoz fel. Már az 1. fejezet végén megtudjuk: Salamon lovakat importált Egyiptomból és Koából. Ezzel közvetlenül megszegi a Második Törvénykönyv 17,16-ban olvasható parancsot, amely a királyra vonatkozik: „Ne tartson sok lovat, s ne akarja visszavezetni a népet Egyiptom földjére lóállományt gyarapítani. Megmondta az Úr: Sohase térjetek vissza ezen az úton!” (MTörv 17,16).

Látjuk, hogy Salamon közvetlenül azután, hogy bölcsességet kapott, megszegi ezt a törvényt. Tehát lehet valaki bölcs – de ugyanakkor engedetlen is. A bölcsesség nagy ajándék, nagy erény, de az engedelmesség még nagyobb. Ez lesz Salamon bukásának a kiindulópontja: bölcs, de nem engedelmes.

Már uralkodása kezdetén megmutatja ezt: igen, megkapta az Úr ajándékát – de máris megjelenik benne a makacsság és az engedetlenség vonala. És ez lesz végig az ő története. Ezért kell mindig valahogy így imádkoznunk: „Uram, mindannyian kaptunk tőled ajándékokat. Mindannyian lehetőséget kaptunk, hogy kibontakoztassuk őket. De az összes ajándék mit sem ér, ha nem a te akaratod szerint élek velük. Minden erő és gazdagság, amit birtokolok, az egészség, a bölcsesség, amivel rendelkezem – a sötétségbe vezethetnek engem, ha nem arra használom őket, hogy a te akaratodat teljesítsem.” Én, amikor gyóntatok, Istentől az irgalom és a bölcsesség lelkét szoktam kérni, hogy segíteni tudjak a bűnbánónak.

Ez az egyik kulcsa a Szentírásnak: Isten azt mondja, „az engedelmesség többet ér, mint az áldozat” (1Sám 15,22). Tehát minden dologgal kapcsolatban, amelyet ajándékul kaptunk, meg kell kérdeznünk: „Istenem, hogyan akarod, hogy használjam a te áldásaidat, hogy valóban téged szolgáljalak és segítsem a körülöttem élőket?” Mindenben megajándékozottak vagyunk. Te is megajándékozott vagy. Megáldott téged az Úr. Imádkoznunk kell ezért, mert Isten kegyelme nélkül nem tudjuk bölcs engedelmességgel használni a kapott ajándékokat.

Ezért kérlek, imádkozzatok egymásért! Én is imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem! Köszönöm.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.