126. nap: Dávid győzelmei
Korszak: Királyok kora
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged, és tudjuk, hogy veled bátran cselekedhetünk, nélküled azonban semmit sem tudunk tenni. Ha benned maradunk, akkor minden lehetséges, ha benned maradunk, akkor gyümölcsöt teremhetünk – olyan gyümölcsöt, amely megmarad. De ha eltávolodunk tőled, ha elhagyjuk jelenlétedet, erődet, segítségedet és szentségedet, akkor semmit sem tudunk tenni. Nem tudunk gyümölcsöt teremni, és nem tudunk változást hozni az életünkbe. Ezért szükségünk van rád, Istenünk – nemcsak a létünkhöz, hanem a kitartásunkhoz is. Nemcsak a gyümölcsterméshez, hanem a hűséghez is szükségünk van rád. Jézus nevében kérünk tehát, Urunk Istenünk, segíts, hogy hűségesek és gyümölcsözők lehessünk! Segíts, hogy kitartsunk, és örökké a tieid maradjunk! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Sámuel második könyvének 8. fejezete Dávid győzelmeit írja le. Saul király alatt egyfajta laza szövetség volt Izrael tizenkét törzse között, most viszont Dávid valóban egyesíti őket. Királyságot alapít, és ezt úgy teszi, hogy legyőzi a környező népeket. Ez az egyik módja annak, ahogyan Dávid nemcsak a maga hatalmát alapozza meg, mint király, hanem Izraelt is, mint királyságot. Ez rendkívül fontos Izraelt tekintve.
Különösen figyelemre méltó, hogy – amint tegnap is említettem – Sámuel könyvei és a Királyok könyvei időben jóval közelebb születtek a tényleges eseményekhez, de a Krónikák könyvei utólag íródtak. Jóval később, a babiloni fogság (Kr.e. 586-538) után, feltehetően Ezdrás írnok tollából. Amit ma vettünk a Krónikák első könyve 10. és 11. fejezetében, olyan történet, amit már olvastunk Sámuelnél: Saul király és fiai csatavesztése és halála Gilboánál. Aztán a 11. fejezetben látjuk Dávidot, amint Izrael királyává kenik, ami ugyanaz a történet, amivel a 2Sámuel könyve kezdődik. Tehát egy kis összefoglalás történik, de fontos tudni, hogy ezt nem pont ugyanúgy írják itt le, ahogyan korábban olvastuk. Lehet, hogy ugyanazokat az eseményeket ismétli, de itt arra hívlak, hogy figyeld meg a szándékot és a célt, vajon miért ismétli ezeket? Miért írná le mindezeket Ezdrás újra a Krónikák könyvében?
Azért, mert jövőképet akar adni a népnek. A múltat írja meg, hogy a népnek világos képe legyen arról, hogy Isten most is velük van. Isten épít, megalapoz, és elvezeti őket oda, hogy ismét királyuk lesz és templomi istentiszteletük. Ezdrás ezzel a látomással emlékezteti a népet az örökségükre, hogy honnan jöttek, és arra is, hogy Dávid nem egyedül vitte véghez mindezt, hanem mellette álltak hős harcosai, csodás tetteikkel.
Előre örülök, hogy később majd többet is hallunk ezekről a harcosokról, főleg a három legerősebbről – ők egészen lenyűgözőek. De most egy nevet szeretnék kiemelni a hős harcosok közül: Uriját, a hettitát. A következő napokban sajnos többet is meg fogunk tudni róla, aki egy Betsabé nevű nő férje volt. A Krónikák első könyvében Urija, a hettita, Dávid egyik hős harcosaként szerepel. Sámuel második könyvéből pedig megtudjuk majd, hogy ő volt annak a nőnek a férje, akivel Dávid házasságtörést követett el. És hogy Dávid végül „megszervezte”, előidézte Urija halálát, az egyik saját hősi harcosának halálát…
Így látjuk, hogyan keresztezik egymást a történetszálak, hogyan bontakoznak ki és forrnak egybe. És miközben követjük a történetet, tartsuk észben: semmi, ami a Szentírás könyveiben történik – nem véletlenszerű, nem mellékes, hanem minden a mi irányításunkra, tanításunkra és jövőképünk formálására szolgál. Ezdrás a Krónikák könyvét azért írja, hogy Isten népének jövőképet adjon, és útmutatást arra, hogyan kell jelenleg élniük. És ez az, amit nekünk is üzen. Mi is jövőképet kapunk, hogy Isten hogyan vezet bennünket a jövő felé, és hogyan kell most élnünk.
Szóval, haladjunk tovább Sámuel második könyvében és a Krónikák első könyvében! Dicsérjük Istent, és szeretném, hogy tudd: imádkozom érted. Kérlek, imádkozz te is értem! Köszönöm.
