XIV. Leó pápa Lourdes-ban: „Legyetek az élet szenvedélyes szolgálói!”
Közel kétnapos párizsi látogatása után a Szentatya szombaton délután búcsút vett a francia fővárostól és a 700 km-re délre fekvő Lourdes-ba repült, ahol érkezése és köszöntése után este nyolc órakor a Massabielle-i barlangnál – ahol egykor a Szűzanya „Szeplőtelen Fogantatás” néven többször is megjelent a kis Bernadettnek – imádságot mondott.
Már esteledett, amikor Szentatya a Massabielle-i barlang előtt elvégezte a zarándokok hagyományos szertartását. Letérdelve imádkozott a jelenés helye előtt, kezével megérintette a sziklát, és ivott egy pohár vizet a forrásból, amelyet a kegyhely elöljárója, Michel Daubanes atya nyújtott neki, majd egy égő gyertyát helyezett a gyertyatartóra. Végül személyes pápai gesztusként egy arany rózsát ajándékozott a Szűzanyának, majd a barlang elő térdelve így imádkozott:
Ó, Lourdes-i Miasszonyunk, Szeplőtelen Fogantatás – ezen az áldott helyen, ahol oly kedvesen és gyengéden szóltál Szent Bernadetthez, a francia nép alázatos leányához, hogy átadd a világnak az imádság, a megtérés és a remény ragyogó üzenetét – bizalommal sietünk hozzád: te vagy az Anya, akit Jézus adott nekünk, és figyelsz minden szükségletünkre.
Anyánk, Franciaországért fohászkodunk Hozzád, melynek Patrónája vagy és amelyet oly sok századon át oltalommal vettél körül. Nyerd el népének a testvéri harmónia ajándékát. Hadd építsen egy olyan harmonikus társadalmat, mely száműzi az erőszakot és a gyűlöletet, amely lehetővé teszi mindenkinek, hogy dolgozzon, családot alapítson, és teljes életet éljen nyugalomban és derűs lelkületben. Add, hogy a nehéz sorsúak és a legszegényebbek mindig támogatást kapjanak. Adj Franciaországnak bölcs és nagylelkű vezetőket, akik készek az önfeláldozásra, képesek szembenézni a kihívásokkal, és lelkesen szolgálják a közjót. Őrizzék meg az országot békében a nemzetek közti egyetértéssel. Hallassák hangját az alapvető emberi jogok és a világbéke védelmében, örökre elutasítva a háború logikáját.
Szentséges Szűz Mária, Neked ajánljuk Isten népét, amely ebben az országban él, és amelyet közelségeddel annyira kitüntettél. Újítsd meg a keresztény családok hitét és buzgalmát, amelyek oly kedvesek a szívednek, hogy napról napra Jézus jelenlétéből, kegyelméből és támogatásából élhessenek a nehézségeikben. Legyenek nagylelkűen nyitottak az életre, és Isten támasszon bennük hivatásokat, különösen a papi és szerzetesi életre. Add meg, hogy franciaországi egyházad megmutassa, különösen a fiataloknak, az evangélium ragyogó útját, hogy felépíthessék azt az igazságos és testvéri társadalmat, amelyre vágynak.
Végül, szeretettel teli Anya, Rád bízzuk legsürgetőbb személyes szándékainkat, különösen a betegekét és szenvedőkét, valamint mindazok iránti szándékainkat, akik kísérik őket, hogy erőt és gyógyulást nyerjenek. Rád bízzuk szeretteinket és elhunytjainkat. Kérünk, távolíts el minden akadályt, amely még mindig elválaszt minket szeretett Fiadtól, és engedd, hogy Ő uralkodjon mindenkinek a szívben. Ámen
XIV. Leó pápa vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel szentmisét mutatott be a lourdes-i Miasszonyunk bazilika előtti téren, mintegy 200 ezer hívő számára.
Homíliájában nagy örömmel köszöntötte a Franciaországból és a világ minden tájáról érkezett zarándokokat, akik az egyház Anyja házában gyűltek össze, megállapítva, hogy bennük az egyház egyetemes arcát látja. Néhányan közülük kontinenseket szeltek át, megpróbáltatásokat küzdöttek le, elhozták örömeiket és terheiket ehhez a szent barlanghoz. Micsoda öröm, egy szívként, egy családként együtt lenni! A Szentatya külön üdvözölte a Franciaország minden tartományából és egyházmegyéjéből erre az áldott földre érkezett híveket, azt kívánva, hogy zarándoklatuk lobbantsa fel újra a hit tüzét otthonaikban és plébániáikon, vigyék el Lourdes vigaszát az egész francia népnek.
A vasárnapi liturgia szövegei a Szűz Mária által Szent Bernadettre bízott üzenet egyik alapvető szempontját érintik, amely gyengéd és egyben sürgető felhívás a megtérésre – fejtette ki homíliájában XIV. Leó pápa. Az evangéliumi szakaszban Jézus mély szomorúsággal tekint a bezárkózott szívekre. Bár eljött Keresztelő Szent János, hogy az igazság útjára vezesse őket, de „ennek láttára sem” tartottak bűnbánatot (vö. Mt 21,32). „Miért van ez a seb Krisztus szívében? – tette fel a kérdést Leó pápa, majd válaszában leszögezte, hogy Isten nem akarja, hogy gyermekei elkárhozzanak. Ezekiel próféta emlékeztet bennünket erre – idézte a vasárnapi olvasmány szavait a pápa: „Amikor az igaz elfordul az igazságtól és gonoszságot művel, akkor ezért hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg”, míg, ha megtér, „belátja bűneit és elfordul tőlük, azért életben marad és nem hal meg” (vö. Ez 18,26.28). A bűnbánatra szólító felhívások ezért visszhangzanak a Szentírásban, és az évszázadok során végig kísérik az evangélium hirdetését.
Ezek a felhívások hangsúlyozzák a megtérés sürgősségét és szükségességét: nem holnap, hanem ma kell megtérni, mert ma van az üdvösség napja (vö. 2Kor 6,2). Isten azt akarja, hogy az ember visszatérjen Őhozzá. Megtérni azt jelenti, hogy elhagyjuk a tévutakat és az Élet Útjára lépve megnyitjuk szívünket az egyetlen, soha el nem múló Örömnek. „Ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan” – idézte a Szentatya Lukács evangéliumának Jézus bűnbánatra szólító szavait, (13,5) hozzátéve, hogy Jézus a földi élet horizontját kiterjeszti az örök életre. Míg a földi boldogság mulandó, relatív valóság, amely sajnos néha egyeseknek elérhetetlen, az igazi boldogság ígérete mindenkinek szól és ennek kellene erőfeszítéseink fő céljának lennie. Szűz Mária sem a földi, hanem a túlvilági boldogságot ígérte meg Szent Bernadettnek. Ez az éppen Lourdes-ban hirdetett ígéret különösen erőteljesen visszhangzik francia földön, ebben a történelmi pillanatban egy olyan társadalomban, amely a haladást és az anyagi jólétet keresi, de olykor elfelejti az örökkévalóság távlatát – fejtette ki homíliájában Leó pápa. Mária eljön, hogy emlékeztessen minket az életre, az örök életre szóló hivatásunk nagyságára és jelentőségére.
A jelenlegi tendenciákkal szemben, amelyek az emberi élet értékét a betegség, a szenvedés vagy az öregség szempontjából próbálják újra értelmezni, a massabielle-i barlang a keresztény reménység szentélye, ahol nem utasítanak el semmilyen törékenységet – fordult a pápa a betegekhez. „Mankóitok, kerekesszékeitek, rejtett könnyeitek nem jelentenek akadályt, ezen a különleges helyen, ahol tiszteletben tartanak, befogadnak” és ahol „Isten végtelen szeretete átalakít benneteket”. Lourdes az élet szépségébe és szentségébe vetett hit megvallásának áldott helye, hiszen itt az életet Isten értékes ajándékaként fogadják el, amely arra hivatott, hogy az Atya szeretetében virágozzon az örökkévalóságban.
Az örök élet az Úr szilárd és biztos ígérete, amelyet már elnyert számunkra a kereszten való halála és feltámadása által, valamint ezt valósítja meg bennünk minden nap a keresztség kegyelme révén. Rajtunk múlik, hogy szabadon befogadjuk és ne gátoljuk, de a kegyelem és az örök élet akadálya, ennek a szeretetnek az egyetlen akadálya a bűn, az önmagunkba való bezárkózás, Isten elutasítása, amely bezár minket a saját sötétségünkbe! Tehát személyes felelősségünk forog kockán, és ez nagy felelősség – szögezte le Leó pápa. Isten szabadnak akart bennünket, mert a szabadság a szeretet feltétele, kényszerből nem lehet szeretni. A Szentatya arra buzdított, hogy ezt a nekünk ajándékozott szabadságot Krisztusnak mondott „igen”-nel, kegyelmének segítségével éljük meg. Mária nyomdokaiba lépve, szüntelenül, egészen utolsó leheletünkig mondjunk „igent”, mint az Üdvözlégy Mária imában: „most és halálunk óráján…”.
A pápa felidézte, hogy Mária éppen itt szólított fel kitartóan a megtérésre, háromszor ismételve a szót: „Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat!”. Szűz Mária azt kéri, hogy gyakoroljunk bűnbánatot, nemcsak magunkért, akiknek szükségünk van rá, hanem „a bűnösökért” is, egy rossz úton járó világért. Leó pápa utalt az egyre inkább terjedő konfliktusokra, amelyek oly sok ártatlan életet pusztítanak el .Hangsúlyozta, hogy a korunkat sújtó gonosz az ember szívéből fakad, Isten nem felelős érte: „Nem az én magatartásom az, ami nem igazságos – mondja Izrael fiainak –, hanem a tiétek” (vö. Ez 18,25, „Vajon az én utam nem igazságos, s nem inkább a ti útjaitok nem igazak?”) – idézte a Szentatya az olvasmányból Ezekiel szavait, rámutatva, hogy az emberek szívét kell megváltoztatni, kezdve a sajátunkkal.
A bűnbánat olyan cselekedet, amelyet a szeretet ébreszt fel az emberi nemmel való szolidaritás által: szeretet Isten iránt, akinek szeretnénk meggyógyítani Szívén a bűneink által okozott sebeket; szeretetet minden testvérünk iránt, akik nem hallgatnak erre a megtérésre szóló hívásra, és akiket bűneik a halál felé sodornak. Ez a megtérés iránti igény magára az egyházra is vonatkozik földi zarándokútján. Az egyháznak bátorsággal kell rendelkeznie ahhoz, hogy elsőként megélje ezt a megtérést – fejtette ki a Szentatya. Ahhoz, hogy meggyógyuljunk a mély sebekből, a hűtlenségektől és a fájdalmas tévedésektől, alázatosan alá kell vetnünk magunkat az Úr megtisztító tekintetének. Ahhoz, hogy lelkünk növekedjen, elengedhetetlen, hogy elismerjük hibáinkat – mutatott rá a pápa, idézve Szent Ágoston tanítását: „Mindig légy elégedetlen azzal, aki vagy, ha oda akarsz jutni, ahol még nem vagy” (Beszéd 169, 15.18).
Mária Anyánk felhívása az imádság és a megtérés kötelességére nagy reménnyel tölt el bennünket, hiszen megmutatja nekünk, hogyan változtathatjuk meg a dolgok menetét, ami nem más, mint hogy egyesüljünk Krisztus szenvedésével – folytatta szentbeszédét a pápa, majd ismét a betegekhez fordult: „Kedves betegek, akik ismeritek a szenvedést, és akik olyan nagy számban vagytok Lourdes-ban, nektek lehetőségetek van arra, hogy szenvedéseiteket és fájdalmaitokat ebben az áldozati szellemben éljétek meg, hogy a megváltás útjára lépjetek, amelyre a világnak annyira szüksége van. Ebben az értelemben valóban az egyház szívében vagytok, és szerepetek pótolhatatlan”.
Homíliája végén Leó pápa arról biztosította a zarándokokat, hogy Lourdes-ból nem úgy fognak hazatérni, ahogyan ide érkeztek, hanem a remény misszionáriusaiként fognak távozni. Ez ugyanis ennek a helynek a csodája: felébreszti a remény örömét éppen a megpróbáltatások és a fájdalom idején. Szűz Mária, békét ajándékozva, meggyógyítja tekintetünket, és átalakítja szívünket. Legyenek hazájukban, otthonaikban, egyházmegyéikben és családjaikban ennek az isteni erőnek és gyengédségnek a tevékeny tanúi, akik lehetővé teszik számunkra, hogy folytassuk az utat és elérjük a célt. A betegek imáinak és Mária Édesanyánk szeretetének támogatásával haladjanak bizalommal a jövő felé. Ne féljenek a világ viharától: Isten Szent Anyja vigyázza előrehaladásukat, gyengédségének köpenyével beborítja az egyházat, és mint ragyogó hajnalcsillag, irányítja lépteiket, hogy örömben megszülessenek Fia, Jézus életébe.
A betegek nem terhet jelentenek, hanem emberségünk dobogó szívét
A szenvedő ember méltósága nem mérhető és nem vitatható: a betegekről gondoskodni kell, nem pedig megszüntetni az életüket – hangsúlyozta XIV. Leó pápa vasárnap Lourdes-ban, az Accueil Notre-Dame betegeivel és munkatársaival találkozva. A Szentatya arra buzdította az egészségügyi dolgozókat, hogy legyenek az élet szenvedélyes szolgálói, a betegeknek pedig azt üzente: „Nem vagytok teher, emberségünk dobogó szíve és az Egyház értékes kincse vagytok”.
Az Accueil Notre-Dame 1997 óta fogadja a Lourdes-ba érkező betegeket és időseket. Az egészségügyi intézményként működő központban alkalmazottak, szerzetesek és önkéntesek gondoskodnak a zarándokokról. XIV. Leó egy orvos és egy gondozó tanúságtételét hallgatta meg, majd emlékeztetett: több mint százötven éve érkeznek ide zarándokok, hogy Márián keresztül Jézusra bízzák testi, lelki és pszichés szenvedéseiket. „Itt a törékenységet nem rejtik el, hanem egy szent találkozás helyévé válik” – fogalmazott a pápa.
A Szentatya a kegyhely idei lelkipásztori témájából, Gábor arkangyal Máriához intézett köszöntéséből indult ki: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr!” (Lk 1,28). Mária minden embernek azt üzeni: „Az Úr veled van”. Ez emberi méltóságunk alapja – hangsúlyozta XIV. Leó. Mária anyai tekintete arra emlékeztet, hogy Isten szemében senki sem láthatatlan. Korunkban azonban egyes társadalmak hajlamosak elfordítani tekintetüket az emberi élet méltóságától. Az ember pusztán azért méltó, mert létezik, és az örökkévalóságra kapott meghívást. „Méltósága nem mérhető és nem vitatható” – hangsúlyozta a Szentatya.
XIV. Leó közvetlenül azokhoz is fordult, akik súlyos betegséggel és nagy fájdalmakkal küzdenek. Bármilyen kilátástalannak tűnjön is helyzetük, semmilyen emberi törvény nem foszthatja meg őket méltóságuktól. Ezért határozottan el kell utasítani azt a kísértést, hogy hamis együttérzésre hivatkozva kioltsák az ember életét. „Lehetetlen normálisnak tekinteni az élet kioltását. Ami törvényes, nem feltétlenül erkölcsös” – szögezte le XIV. Leó.
A pápa ezután az egészségügyi dolgozókhoz fordult. Lourdes-ban, „a betegek és a remény városában” arra kérte őket, hogy őrizzék hivatásuk mély értelmét: a szenvedő emberről gondoskodni kell, nem pedig megsemmisíteni őt. „Legyetek az élet szenvedélyes szolgálói!” – buzdította őket XIV. Leó. Az orvoslás soha nem állhat „a megtervezett halál szolgálatába”. Ehelyett fejleszteni kell a palliatív ellátást és a kutatást, a betegeket pedig gyengédséggel kell kísérni. A Szentatya köszönetet mondott az orvosoknak, ápolóknak, betegszállítóknak, lelkipásztori munkatársaknak és önkénteseknek. „A testek gyógyításával a lelkeket is gyógyítjátok” – mondta.
Végül ismét a betegekhez fordult: „Nem vagytok teher, emberségünk dobogó szíve és az Egyház értékes kincse vagytok”. Imáiról biztosította mindazokat, akik szenvednek, és Szűz Mária anyai szeretetére bízta őket.
A találkozó végén XIV. Leó személyesen is felkeresett és köszöntött néhány beteget az Accueil Notre-Dame-ban.
Forrás: Vatican News
