Visintainer Szent Paulina: rejtett szenvedés, kitartó szeretet – Szentek élete
Visintainer Szent Paulina – rendalapítónő
* Vigolo Vattaro, Trento tartomány, Itália,1865. december 16. + Ipiranga, Säo Paulo mellett, Brazília,1942. július 9.
Olaszországban, Vigolo Vattaroban születette 1865-ben. A keresztségben az Amabile Lucia nevet kapta. 1875 szeptemberében a család nagy szegénység miatt Brazíliába, Santa Catarina államba emigrált. Az olaszok itt alapították a Vigolo nevű helységet (2000-ben Nova Trento része).
Amabile tizenkét éves korában lett elsőáldozó, s már ekkor látogatta a betegeket és takarította a kápolnát. 1890-ben egy barátnőjével elvállalta egy rákos nő gondozását. Ebből nőtt ki a Szeplőtelen Fogantatás Kis Nővérei kongregációja, mely 1895-ben püspöki jóváhagyást kapott. Decemberben fogadalmat tettek, s Amabile fölvette a Haldokló Jézus Szívéről nevezett Paulina nevet.1903-ban egész életére főnöknővé választották.
Elhagyta Nova Trentót, és Ipiranga környékén árvákkal, volt rabszolgák gyermekeivel, valamint öreg és elhagyatott rabszolgákkal kezdett foglalkozni.
1909-ben Säo Paulo érseke, Duarte eltávolította a kongregáció éléről, s Braganḉa Paulistába küldte szegények és haldoklók gondozására. Paulina nővér nagy türelemmel viselte a méltánytalan mellőzést. Szenvedéseit azért ajánlotta föl, hogy „a mi Urunkat ismerje meg, szeresse és imádja mindenki az egész világon”.
1918-ban az érsek engedélyével az ipirangai anyaházba költözhetett. 1933-ban a kongregáció megkapta a szentszéki jóváhagyást, alapítói érdemeit is elismerték.
