A hit történetei Pápua Új-Guineából
Ferenc pápa távol-keleti utazásának színes eseményei közül válogatott ki két pápua új-guineai történetet a VaticanNews.
Linda Bordoni olasz újságíró, aki rendszeresen elkíséri Ferenc pápát külföldi apostoli útjaira, cikkében elmeséli, hogy amikor hétfőn, Ferenc pápa háromnapos pápua új-guineai látogatásának végén elhagyta a fővárost, Port Moresby-t, zsongtak a fejében a képek, az érzelmek és a rendkívüli ország emlékei. Különösen két történet maradt meg az emlékezetében. Ezek személyes történetek, hétköznapi szereplőkkel, akikkel a pápai rendezvények némelyikén találkozott és beszélgetett.
Az újságírónő a Port Moresby-i stadionban tartott szentmisét követően Vanimo városába utazott, és már jó ideje izzadtan, fáradtan álldogált a tűző napon, amikor észrevette, hogy egy nő tőle jobbra egy fényképet és két medált szorít a melléhez.
Beszédbe elegyedtek, és a Carol nevű nő örömmel elmesélte a történetét.
A régi, kopott fényképen VI. Pál pápa látszott, amint egy férfit üdvözöl egy általános audiencián a Szent Péter téren. A férfi Carol nagyapja volt, az első pápua ember, aki Rómába utazott és részt vett egy pápai audiencián 1975-ben.
Azon a rendkívüli eseményen a pápa két vatikáni érmet ajándékozott a nagyapjának, amelyeket azóta is nagy becsben őriz a családja. Most ezeket hozta magával. Napokon át gyalogolt a dzsungelen keresztül, hogy kincseivel együtt elérje Vanimót, és láthassa a pápát. „Felbecsülhetetlen értékű ajándékot kapott a nagyapám majdnem 50 évvel ezelőtt” – mondta, majd hozzátette: „mint ahogyan én is felbecsülhetetlen értékű ajándékot kapok ma”.
Nem félt a dzsungelben tett utazás során?” – kérdezte Linda Bordoni.
„Nem” – jött a válasz. – „Isten velem volt.”
Egy másik alkalommal az újságírónő a Szeplőtelen Fogantatás indiai misszionárius nővérek egyikével beszélgetett, aki sorban állt, hogy üdvözölhesse a pápát, mielőtt a fiatalokkal való találkozója elkezdődött volna.
Az apáca elmondta, hogy Pápua Új-Guinea legdélebbi csücskéből érkezett Port Moresby-be. Az elmúlt öt évben más nővérekkel együtt ott dolgozott egy misszióban.
A nővér beszélt a munkájáról. Elmondta, hogy ahhoz, hogy az emberekkel találkozhassanak, minden nap órákon át csónakkal utaznak a viharos tengeren, miközben a segített emberek egy része meg órákig gyalogol a dzsungelben, hogy eljusson hozzájuk.
Ezeknek az embereknek nincs semmijük. A házaikban nincs villany és folyóvíz. Nincs egészségügyi ellátás, sokan meghalnak szülés közben vagy csecsemőkorukban. Az emelkedő óceán egyre közelebb és közelebb kerül a szerzetesnők házához. A törzsi konfliktusok sok összetűzéshez vezetnek, haláleseteket és pusztítást okoznak, ezért az egyik fő céljuk a gyermekek békére nevelése.
„Mi nem tartjuk Vanimót távoli vidéknek! – kiáltott fel -, az igazi periféria az olyan, mint a miénk, valóban elérhetetlen. De boldog vagyok.”
Amikor az újságírónő megkérdezte tőle, hogy fél-e a csónakban a tengeren, azt válaszolta: „Nem. Isten velem van.”
Fordította: Solymosi Judit
INRI,
nem tudom miért. Ezek jutnak eszembe:
Lukács evangeliuma 19. fejezet: A szegény asszony fillérje.
211Föltekintett és figyelte, hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. 2Közben látta, hogy egy szegény özvegy két fillért dobott be. 3Erre megjegyezte: „Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. 4Mert a többiek feleslegükből adták az adományt, ő azonban mind odaadta, ami szegénységétől telt: egész megélhetését.”
…
Zakeus.
Lukávs 19. fejezet tovább: 1Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. 2Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. 3Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. 4Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. 5Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” 6Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. 7Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. 8Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” 9Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. 10Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”
…Lukács 19.fejezet tovább:
35Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. 36Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte. 37Már közel jártak az Olajfák hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt: 38„Áldott az Úr nevében érkező király! – kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” 39A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat!” 40„Mondom nektek – felelte –, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”…
továbbá Apostolok cselekedeti 5. fejezet:
Gamáliel beszéde. A farizeus szanhedrin tag Gamaliel, aki megmenti a „12 analafabéte zsidó halász=Jézus elsö hirvivö barátai” életét akinek a többi farizeus szanhedrin tag kollegái, az életükre törnek…
34De felállt a főtanácsban egy Gamáliel nevű farizeus, aki az egész nép előtt tiszteletben állt, s törvénytudó volt. Egy kis időre kiküldte az embereket, majd beszédet intézett a többiekhez: 35„Izraelita férfiak! – szólt hozzájuk. – Fontoljátok meg jól, mit akartok ezekkel az emberekkel tenni! 36Mert nemrégiben föllépett Teudás, sokra tartotta magát, és vagy négyszáz férfi mellé szegődött. De megölték, azokat pedig, akik hittek benne, szétszórták és megsemmisítették. 37Utána a népszámlálás idején a galileai Júdás állt elő, és megnyerte magának a népet. Ő is elpusztult, és akik követték, azok szétszóródtak. 38Ezért most azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és engedjétek őket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. 39De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszana, mintha Istennel szállnátok szembe.” Elfogadták érvelését. 40Behívatták az apostolokat, megvesszőztették őket, aztán rájuk parancsoltak, hogy Jézus nevében ne beszéljenek, és szabadon engedték őket. 41Boldogan távoztak a főtanácsból, mert méltók lettek rá, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek. 42Továbbra is mindennap tanítottak a templomban és a házakban, hirdették, hogy Jézus a Krisztus.
Osli mosolygós Madonna könyörögj érettünk.