Március 9-11. között Frankfurtban zajlott le a német Szinódusi Út nevű, három évet felölelő reformfolyamat utolsó, ötödik közgyűlése több mint 200 egyházi és világi résztvevő jelenlétében. A német egyház jövőjét meghatározni kívánó, ellentmondásos és sokakat zavarba ejtő folyamatról számos alkalommal közöltünk híreket. A négy legvitatottabb téma a nők szerepe és pappá szentelése, a papi életforma és a cölibátus választhatóvá tétele, a szexuális morál és az azonos nemű párok megáldása, illetve a hatalomgyakorlás, ezen belül az egyházat felügyelő, klerikusokból és világiakból álló állandó szinodális tanács létrehozása volt. A tanítás változatlanul való megőrzése és hirdetése helyett a folyamat a korszellemhez való idomulást sürgette, amiben a Vatikánra akadékoskodó elemként tekintettek, a rendszeresen ellenszegülő, a bibliai tanítás mellett hűségesen kitartó néhány német érsekre és püspökre (elsősorban Köln, Augsburg, Eichstätt, Passau és Regensburg elöljáróira) pedig fenyegető hangnemű nyomás nehezedett.
Az egyre jobban kibontakozó és elfajuló vitákban a dolgok odáig jutottak, hogy például pár héttel ezelőtt Bätzing püspök a saját egyházmegyéjének papjaira nézve kötelező jellegű útmutatót bocsátott ki az azonos nemű párok megáldásához (ld. Bätzing püspök 10 pontja a homoszexualitás és a transzgenderizmus aktív támogatása és előmozdítása céljából… ). A napokban pedig egészen éles hangnemű vita zajlott Eterovic pápai nuncius és Bätzing püspök között az új intézményként tervezett szinodális tanács létrehozásával kapcsolatban (Nézeteltérés a németországi pápai nuncius és a német püspöki konferencia elnöke között).
Ilyen előzményekkel indult csütörtökön a Szinódusi Út háromnapos, ötödik, egyben utolsó közgyűlése. Az alábbiakban összefoglaljuk a legfontosabb döntéseket.
A németországi katolikus egyház a nők számára is hozzáférést kíván biztosítani a felszentelt papsághoz. A plenáris közgyűlés szombaton ellentmondásos és érzelmekkel teli vita után nagy többséggel (93,6 százalék) elfogadta azt a dokumentumot, amely a nőknek nagyobb arányú részvételt biztosít a katolikus egyház szolgálataiban és tisztségeiben. A Szinódusi Út utolsó közgyűlése tehát megszavazta a nők számára a szentségi diakonátus megnyitását. Mivel az egyházban az egyházi rend fokozatai a diakonátusból, a papságból és a püspökségből állnak és együtt tartoznak a nagyobb rendek közé, a diakonátus megnyitása a nők számára azt jelentené, hogy a nők papok és püspökök is lehetnek. Erre Rudolf Voderholzer regensburgi püspök mutatott rá hozzászólásában.
„Nem vitás, hogy az egyetlen ordo megnyitása a diakonátusra csak úgy tekinthető, mint egy első lépés az összes hivatalra való nyitás felé – mondta Voderholzer, – mert a diakonátusra való korlátozás valójában diszkrimináció lenne”.
Majd hozzátette, hogy
„a nők diakónusi hivatása messze elmarad attól, amivel az egyházban való részvételi lehetőségek tekintetében a nők egyébként rendelkeznek, hiszen lehetnek például apátnők, általános elöljárók, teológiai professzorok, iskolaigazgatók, vallástanárok, lelkipásztori munkatársak, plébániai munkatársak és így tovább. Nem is beszélve arról a sok önkéntes nőről és anyáról, akikre az Egyház lényegében támaszkodik”.
Reinhard Marx bíboros, münchen-freisingi érsek erre azt válaszolta, hogy az elmúlt évtizedekben
„a nők szolgálatba való felvétele ellen szóló érvek egyre gyengébbek, egyre mesterkéltebbek és egyre koholtabbak”.
A katolikus egyházban nagyobb figyelmet kell fordítani az interszexuális és transzszexuális emberek problémáira. A szombat délelőtt elfogadott, „A nemi sokféleség kezelése” c. dokumentum szerint lehetővé kell tenni, hogy a nem egyértelmű nemi identitású gyermekek megkeresztelésekor a keresztelési anyakönyvben el lehessen hagyni a megfelelő bejegyzést, vagy helyette az ”egyéb” kifejezést lehessen használni. A transznemű katolikusoknak is lehetőséget kell adni arra, hogy a keresztelési anyakönyvben megváltoztassák anyakönyvi állapotukat és keresztnevüket.
A közgyűlés a homoszexuális párok hivatalos megáldási szertartásairól is döntött. Az egyház határolódjon el egyértelműen azoktól a konverziós terápiáktól, amelyekkel el akarják téríteni az adott személyt a saját maga által választott és vallott nemi identitástól. A pápát pedig felszólították, hogy biztosítsa,
“hogy a transznemű és interszexuális emberek egyházunkban Isten teremtményeiként bántás, ellenségeskedés és megkülönböztetés nélkül élhessék életüket és hitüket”.
A Catholic News Agency arról számol be, hogy a szombat délelőtti ülésen mindössze hét püspök szavazott az ellen a genderideológiáról szóló akciószöveg ellen, amely kimondja:
„Az egyházi felszentelt hivatalokhoz és a lelkipásztori hivatásokhoz való hozzáférést nem szabad általánosságban elzárni az inter- és transznemű megkeresztelt és bérmált személyek elől. Minden egyes esetet külön meg kell vizsgálni.”
Más szóval, nem feltétlenül lehetetlen dolog, hogy egy magát férfinak nevező nő legyen pap.
Az elfogadott dokumentum nem tartalmaz azonnali egyházjogi vagy tanításbeli változtatásokat, hanem ajánlásokat fogalmaz meg a Német Püspöki Konferenciának, valamint a pápának és a globális püspöki kollégiumnak.
Szombaton a közgyűlés zárásakor a Német Püspöki Konferencia elnöke, Georg Bätzing püspök kifejezte, mennyire örül a Szinódusi Út sikereinek és annak, hogy világméretű érdeklődést keltett. A folyamat működik, és egyáltalán nem „fogatlan oroszlán”. Szellemi erejét az általa keltett ellenszél is bizonyítja. Nem vezet egyházszakadáshoz, sem egy nemzeti egyház kialakulásához, az ilyen állításokat határozottan elutasítja. Bätzing püspök Ferenc pápára hivatkozott, aki szerinte többször is arra biztatta a püspököket, hogy hivatalukat aktívan gyakorolják, és a helyi szükségletekből kiindulva cselekedjenek.
Dr. Irme Stetter-Karp, a Szinódusi Út elnök asszonya összességében elégedettségét fejezte ki a három év eredményeit illetően.
„Kétségtelenül többet kívántam volna. De a Szinódusi Út folytatódik! Nem ér véget itt és most. Még csak most kezdődik!”
A közgyűlés zárónyilatkozatát és sajtóközleményét itt olvashatják.
Ami a Róma által kategorikusan elutasított felügyeleti szerv, az állandó szinodális tanács létrehozását illeti, ez ügyben szombaton a Német Katolikusok Központi Bizottságából már korábban megválasztott 27 tag és a 27 német püspök mellé további 20 főt választottak abba a bizottságba, amely a három következő évben megpróbál olyan megoldást keresni erre a kezdeményezésre, amely összhangban áll az egyetemes Egyházzal. A kérdést Bätzing püspök a szinodalitásról szóló egyetemes szinódus őszi, globális ülése elé kívánja vinni.
A Szinódusi Út nemzetközi támogatottsága vegyes képet mutat. A német nyelvű országokban és Nyugaton általában véve erősebb, mint Közép- és Kelet-Európában. Mindenesetre március 8-án több olaszországi katolikus világi egyesület megköszönte a németországi katolikusoknak a „Szinódusi Út” lefolytatását. A németországi folyamat azt mutatja,
“hogy az Önök egyháza él, és válaszolni akar azokra a nehézségekre és kihívásokra, amelyekkel ma az evangélium hiteles hirdetése jár”
– olvasható az olasz egyesületeknek a “Szinódusi Út” honlapján közzétett levelében.
Dr. Joachim Heimerl pap és főtanácsos már korábban egyszer a paphiánnyal kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy nem papokban, hanem hívőkben van hiány, hiszen a hivatások nem a hit nélküli vákuumban teremnek. Evangelizációra van szükség. Márpedig a német Szinódusi Útnak semmi köze az evangelizációhoz, és a papokkal szembeni ellenséges hozzáállása egészen biztosan nem vezet több hivatáshoz, éppen ellenkezőleg.
Heimerl atya most a közgyűlés végeztével a kath.net portálon jónak látta feltenni a következő kérdést: Hogyan lehet még mindig katolikusnak lenni Németországban? Véleménye szerint a németországi egyház nagyon rövid idő alatt valóságos ellenegyházzá vált, amely már csak a homlokzatán viseli a katolikus nevet. A püspökök eladták a korszellemnek, még akkor is, ha teológiai frázisokkal és zsinati szövegek foszlányaival dobálóznak, és az egyetemes egyházzal való homályos “egységre” hivatkoznak. Heimerl atya hozzáteszi:
„Nekünk papoknak ez különösen nehéz: Mit tegyünk, ha az eretnek helyi püspökkel, de még a helyi gyülekezettel sem lehetséges a hitbeli egység? Melyik püspökért imádkozzam az egység jeleként a közbenjáró imádságban, és kinek tartozom papi engedelmességgel?”
