„Valljuk ismét őt királynőnknek….”

Hetvenöt évvel ezelőtt, 1947. augusztus 15-én, hirdette meg a püspöki kar nevében Mindszenty József bíboros, hercegprímás a nemzeti Mária Kongresszust, melyre októberben került sor. Az ekkor kezdődő Boldogasszony-év során az ország sok-sok településén tartottak ünnepi miséket, körmeneteket, amelyeken hatalmas tömegek vettek részt. A Boldogasszony-év keretében az ország hercegprímása megújította Szent István országfelajánlását: Szűz Mária oltalmába ajánlotta hazánkat.

A Boldogasszony-évet hetvenöt évvel ezelőtt ünnepi szentmisével nyitotta meg a püspöki kar – Esztergomban. Mindszenty József ekkor elmondott, híres szentbeszédének legfontosabb üzenete ma is érvényes: akkor a keleti bolsevizmus fenyegette hazánkat (amely – Márai Sándor megfogalmazásával élve – történelmünkben először nemcsak horizontálisan, hanem vertikálisan is hatalmas pusztítást eredményezett), ma egy másik, Nyugatról érkező, ugyancsak Isten- és emberellenes szellemi-erkölcsi pusztulat fenyegeti a magyarságot. A hercegprímás beszédének egyik fontos részét idézzük, melynek üzenete annyi évtized után sem kopott meg:

„A múltak tanulságai útmutatói a jövendőnek. Egyént, családot, nemzetet nem engedünk beöltöztetni testünktől, lelkünktől idegen gondolatokba. Ragaszkodunk tépett országunknak a múltból örökölt, a jövőben hűen őrzendő, kipróbált nagy történelmi alapjaihoz és ápolunk titokban és nyíltan minden fenntartó erőt. Nem egyszer az élen állók hallgatnak Istenről, Nagyasszonyról, a magyar földről, mint Boldogasszony birtokáról, a törvénykönyv is temetőszerűen hallgat az élet Uráról, az élők Anyjáról. Imádkozunk a lelki Szahara hordozóiért, azokért is, akiknek nincs hitük, Máriájuk; akik nem akarják tudni, hogy ez a föld nem adok-veszek bóvli áru, hanem a Boldogasszony birtoka.

Minden hódolatunkat lerakjuk eléd, megvalljuk azokat a bűneinket, amelyeket az Igazság tükörében, és a magunk lelkiismeretében felfedezünk. Amit szenvedésben egy évtizede viselünk, egyénekben, családokban, osztályokban, azt vezeklésül ajánljuk fel. /…/

Mutasd meg, hogy megint, mint voltál, édesanyánk vagy. És mondhassuk Szeplőtelen Szíved jóságából ősi imádságunkkal: ’Éretted áldott meg minket az Úr.’ ’Aki engem megtalál, életet talál és üdvösséget merít az Úrtól.’ (Péld 8, 35) Amen.”

A Boldogasszony év megnyitása alkalmából, Nagyboldogasszony ünnepén, a püspöki kar terjedelmes pásztorlevelet bocsátott ki, amelynek szerzője Mindszenty bíboros. Egyetlen részt idézünk a terjedelmes szövegből:

„Legyen bár divat manapság az anyagelvűség, a materializmus, mely mindent tagad, ami nem szemmel látható, nem kézzel tapintható, mi – Kedves Keresztény Hívek, Magyar Testvérek – ne szakadjunk el őseink hitétől, a katolikus keresztény tanítástól, mert ég és föld elmúlnak, földi hatalmak megsemmisülnek, világnézetek elfakulnak, de Krisztus igéi el nem múlnak, a sziklára épült Anyaszentegyház meg nem inog. Igenis, mi Isten ujját látjuk a történelmi eseményekben, s ezért minden vész és vihar közepett meg nem szűnünk remélni. Sőt most hívunk fel benneteket, hogy mint őseink tették, töretlen bizalommal helyezzük sorsunkat Isten kezébe a Szűzanya által. Ezért az 1947/48-as év, párhuzamban a 48-as centenáriummal, Boldogasszony éve lesz. Jelszava: Vissza a Nagyasszonyhoz, vissza a magyarság ősi életforrásaihoz!

Valljuk ismét Őt királynőnknek, hogy kezébe vehesse sorsunk intézését; valljuk meg hűtlenségünket, hogy visszatéríthessen az Isten felé vezető útra; valljuk magunkat nemzetének, hogy éreztesse velünk hatalmát és jóságát!”

Hogyan is fogalmazott 1947. augusztus 15-én elhangzott esztergomi szentbeszédében Mindszenty József? „A múltak tanulságai útmutatói a jövendőnek.” Ez a megállapítás meggyőződésünk szerint az idézett szavakra is érvényes – a hetvenöt évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatok útmutatói a magyar jövendőnek.