Útravaló pünkösd hetére
Egy falu lelkipásztora minden évben minden vasárnap ugyanazt prédikálta, mint egy évvel korábban. Nagyon kedves ember volt, mindenki kedvelte, de annyi idő után már kezdtek ráunni, hogy ugyanazt hallják. Az egyháztanács összeült és tanakodott: tudomására kéne hozni valahogy kedves papunknak, hogy minden évben ne ismételje önmagát. A gondnok aztán a plébános elé járult és előhozakodott a problémával: plébános úr, tudja jól, hogy mi mennyire szeretjük meg minden. A pap kedvesen mosolygott, mert érezte, valami fontosat akar közölni vele kedves gondnoka. Szóval, arról lenne szó, csak annyit kérnénk, hogy mondjon valami újat is, hiszen oly sok éve ugyanazt mondja… A papbácsi elmosolyodott és csak ennyit mondott: kedveseim, amikor a gyóntatószékben ti is valami újat mondotok, amikor majd változást látok, akkor fogok én is változtatni.
Humoros történet mély igazsággal. Megszokott dolgainkon nem szívesen változtatunk. Pedig az évenként visszatérő Pünkösd ünnepe arra hívja fel a figyelmünket, hogy a mindig újra és újra kiáradó Szentlélek ki akar minket mozdítani azokból a keretekből, amelyekben nagyon sokszor már régen nem érezzük jól magunkat, de mégis félünk az újtól.
Mit tesz bennünk, velünk és általunk a Szentlélek? Három rövid gondolat, a teljesség igénye nélkül:
Fiatallá tesz: szívünket fiatalítja és jövőképet ad. A fiatalság állapot és nem kor! A fiatal lelkes. Szentlelkes! Idősen is!
Bátorságot ad: Az addig félénk apostolok megváltoznak: elindulnak és mindent – a szenvedést is! – vállalva teljes életet élnek. Sokszor csak félig élünk, félig égünk… Ezért nincs bennünk elég lelkesedés, energia, életöröm.
Szabaddá tesz: A Szentlélek azt akarja, hogy kinőjük magunkat és felülmúljuk a saját határainkat. Ha pedig a Szentlélekkel elkezdünk szárnyalni, miként a galamb, akkor más lesz a vallásos életünk is, másképp fogjuk teljesíteni a parancsokat is.
Amikor az apostolokat eltölti a Szentlélek, lángnyelvek jelennek meg felettük. Ettől lángolnak és indulnak a föld végső határáig.
Ez velem és veled is megtörténik. Bármikor. Mert Pünkösd – és minden ünnep – velünk és bennünk történik. Ha hagyjuk, és nem erőltetjük. Isten ugyanis nem az erőszak, hanem az Erő Lelkét adta nekünk.
Pünkösdi időszak kezdődik. Ez azt jelenti, bármikor eltölt minket – ha engedjük.
Engeded?
Áldott Hetet!
Sajgó Balázs atya
a Gyulafehérvári Caritas lelkiigazgatója
