Test és kenyér között – Eucharisztikus csodák boncolása

A tudósok számos eucharisztikus csoda esetében emberi szövet jelenlétét bizonyították.

A szentszéki lengyel nagykövetség a történelem egyik leginkább megmagyarázhatatlan jelenségét vizsgálta.

Tudjuk-e pontosan, mi is az eucharisztikus csoda? Tudjuk-e, hány ilyen volt az egyház történetében, és mi ezek jelentősége? Ezekre a kérdésekre keresett választ a római szentszéki lengyel nagykövetség egy eddig példátlan kiállításon keresztül.

Rómában, a lengyel Szent Stanislaus templomban a lengyel nagykövetség évekkel ezelőtt megnyitott egy kiállítást, amely a világ bármely táján előfordult eucharisztikus csodákkal foglalkozik. Áttekintést nyújt az egyház egész története során feljegyzett valamennyi eucharisztikus csodáról. A bemutatót tudományos magyarázatok egészítik ki.

A tudósok szerint a katolikus egyház által elismert első eucharisztikus csoda az olaszországi Lancianóban történt, körülbelül 700-ban. Egy szerzetes, aki kételkedett Jézus valódi jelenlétében az Eucharisztiában, meglátta, hogy a kehelyben lévő bor vérré válik, a kenyér pedig hússá. Nemrég megvizsgálták a még létező maradványokat, és a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy azok valóban emberi szövetből származnak. Ezen első csoda óta 134 további hasonló csodát ismert el az egyház.

Ellopott, eldobott, elhagyott vagy elfelejtett szentostyák

Dr. Pawel Skibinski, a varsói II. János Pál Múzeum igazgatója kutatásában felfigyelt rá, hogy ezek a csodák az esetek többségében hasonló körülmények közt történtek: vagy a miséző papnak voltak kétségei a valódi jelenléttel, megtestesüléssel kapcsolatban (Bolsena, Olaszország), vagy az átváltoztatott ostyát méltatlanul kezelték (ellopták, kidobták, elhagyták vagy elfelejtették). Így volt ez 1996-ban az argentínai Buenos Airesben, Jorge Bergoglio püspök (ma Ferenc pápa) segédpüspöksége idején: egy szentostyát találtak a földön heverni, és ez az ostya pár nap múlva véres hússá változott.

A közelmúltban, 2014-ben Andrzej Ziombra atya eucharisztikus csodának volt tanúja legnicai templomában, Lengyelországban. Karácsony napján a pap egy földre esett szentostyát talált, és belehelyezte azt egy pohár vízbe. Egy idő után a szentostya színe vörösessé vált, mintha vérezne.

Ezután tájékoztatta a püspököt, aki első közelítésben mikológiai elemzést kért. Az eredmények alapján a tudósok azt a következtetést vonták le, hogy a vizsgált anyag nem penészgomba, hanem emberi húsból származó darab.

Haláltusa közbeni állapot

A tudósoknak legtöbb esetben sikerült bizonyítaniuk, hogy a húsminta szívizomból származik, magyarázza a pap. Az eucharisztikus csodák vizsgálata feltárta a hússzövetek agónia közbeni állapotát is, vagyis azt, hogy az emberi szövet nem halt el, hanem az élet és a bomlás közötti köztes stádiumban maradt.

A másik jelenség, amely mindezen esetekben megfigyelhető, hogy a kenyér és bor külső megjelenése megmarad még akkor is, ha anyagát tudományos vizsgálattal húsként azonosították. Ez összhangban van az átlényegülésről alkotott felfogásunkkal: az átváltoztatott anyagok Krisztus testévé és vérévé válnak anélkül, hogy elveszítenék a kenyér és a bor szemmel és egyéb érzékszervvel észlelhető tulajdonságait.

Végül úgy tűnik, hogy a minta nem bomlik le, még évszázadok után sem. Így például Bolsenában a vérfoltok még mindig láthatóak a márványon, mintha lehetetlen lenne letisztítani őket.

Ziombra atya azzal zárja szavait, hogy bár a hús és a vér nem mindig látható az Eucharisztiában, Krisztus testének jelenléte a hit szemével nézve mégis biztos. „Erre emlékeztetnek bennünket ezek a csodák 1300 éve” – mondja –

„A csoda minden nap folytatódik a világ összes templomának oltárán.”

Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: Aleteia