„Én vagyok a Jó Pásztor” – Jn 10,11
Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a Jó Pásztor képéhez, egy látszólagos ellentmondást kell feloldanunk, ugyanis Jézus Ajtónak is nevezi magát, amelyen keresztül ki és bejárnak a juhok. Hogy lehet egyszerre Ajtó és Pásztor? Nem ellentmondás? Egyik nem zárja ki a másikat, még akkor sem, ha úgy hangzik.
Abban az időben este egy karámszerűségbe terelgette a juhokat a pásztor, amely rendszerint kör alakú vagy néha szögletes volt, de ajtaja nem volt, csak egy nyílás. Az est közeledtével, a pásztor a nyílás elé állt, pásztorbotját keresztbetette úgy, hogy a juhoknak egyenként kellett átbújniuk alatta. Így tudta megszámlálni őket, s így azt is észrevette, ha valamelyiknek baja van. Miután minden juhocskáját bent tudta, belülről a karám nyílása elé feküdt keresztbe. Tehát a szó szoros értelmében, csak rajta keresztül lehetett ki-, és bemenni. Így valóban ő volt a karám élő ajtaja is, nemcsak pásztora. Ezt a képet vonatkoztatja magára Jézus, amikor egymásután nevezi magát ajtónak és pásztornak!
Ebből egyértelműen derül ki, hogy tulajdonképpen SZEMÉLYESEN FIGYEL MINDENKIRE. Nem egyformán. Személyesen. Isten akkor nem egyformán szeret? Nem. Személyesen szeret. Nem mindig van egyformán szükségünk a szeretetre, az odafigyelésre.Amikor valaki beteg egy családban, akkor nagyobb odafigyelést igényel, mint egyébként. Milyen jó tudni, hogy a jó Pásztor SZEMÉLYESEN SZERET.
Próbáljam meg ezt a személyes odafigyelést azokkal, akikkel jövő héten találkozom. Legyek jelen számukra. Ezt gyakorolva, kicsit jobban hasonlítok majd Mesteremre, Pásztoromra, Istenemre!
Áldott Hetet!
