A Katolikus.ma szerkesztősége felkérte az erdélyi püspököket, hogy értékeljék Ferenc pápa Romániában tett apostoli látogatását. Böcskei László nagyváradi püspök gondolatait közöljük.
“Mindenek elött hála tölti el szívemet, lelkemet. A pápalátogatást megelőzően is sokszor kihagsúlyoztam: egy nagy ajándékban lehet részünk azáltal, hogy Ferenc pápa meglátogat minket. Nagy ajándék volt ez a látogatás és egy kegyelmi idő annak minden pillanata. A látogatás után pedig próbálom rendszerezni és elmélyíteni azt, amit a látogatás ideje alatt, a két és fél nap alatt személyesen megtapasztalhattam. A Szentatya közelsége, kisugárzása és tanítása nem csak felemelő érzésre hívott, hanem komoly feladatok elé állított minket. Ezt kell most komolyan vennünk, hogy a megtapasztalt öröm a találkozásban, ezután megsokszorozódjon életünkben. A hitnek örömére és erejére gondolok, amelyre többször is utalt Ferenc pápa.
Először is azt hangsúlyoznám, hogy Ferenc pápa látogatása biztosan adott valamit azoknak, akik nyitott szívvel várták és fogadták őt! Ebben biztos vagyok! Továbbá, a Szentatya jelenléte és üzenete egyértelműen arról szólt, hogy nicsen olyan távolság vagy űr közöttünk, amelyet jóindulattal nem tudnánk átlépni, magunk mögött hagyni. Egy olyan jelenre mutatott rá, amelyben meg kell látnunk a lehetőségeket és a nagy esélyeket is a közös jövő építésében. A Rómába tartó repülőgép fedélzetén folytatott beszélgetés alkalmával, éppen munkatársunk kérdésére adott válaszában, olyan kulcsszavakat használt, amelyekben benne van minden: kezet nyújtani egymásnak, a sok beszéd helyett inkább meghallgatni egymást és egymás arcába nézni – olyan szavak ezek, amelyeket ha tettekre váltanánk úgy, hogy kedves gyakorlattá váljanak, sok minden megváltozna életünkben és világunkban, saját környezetünkben is. A bátorítás, amelyet adott Ferenc pápa egy nagy és szent dolgokra szóló meghívás! Bár tudnánk ezt követni!
Aki ott volt a helyszinen és nem csak a médián keresztül követte az eseményt, az átélte azt, amit sokan csodának mondottak: Ferenc pápa jelenléte meghozta a fényt és a békét. Ne gondoljunk itt az érkezését megelőző esőre, ködre, a sárra és a hidegre, hanem arra, ami átjárta az imádkozó tömeg lelkét! Szerintem azok, akik nem voltak ott, sajnálhatják azt, hogy egyházmegyéink életének ezen történelmi pillanatát nem élhették át élőben. Elődeink mindig az ima által élték át a közösséget Péter utódjával. Nekünk megadatott az, hogy Mária közelében, Ferenc pápa közelségében is kifejezhettük hűségünket és szeretetünket Krisztus földi helytartója iránt. Nagy tanúságtételnek értékelem ezt, amiért is nagyon hálás vagyok mindazok iránt, akik lehetővé tették ezt a találkozást számunkra. Hálás vagyok a szervezők iránt és nagyon köszönöm annak a sok zarándoknak, akikkel együtt megtapasztaltuk azt, hogy Krisztus élő egyháza vagyunk, a szikla pedig Péter, aki a nyeregben erősített meg minket.
Ferenc pápa most sem állt elő újdonságokkal. Ő az Evangéliumnak a hírdetője és arra akar rávezetni bennünket, hogy vegyük komolyan az Örömhírt, azaz éljünk az Evangélium szerint. Erre buzdított bennünket Csíksomlyón, erre buzdított egész látogatása alatt, erre tanított az ő jelenlétével és ez az ő életének tanúságtétele: vegyük komolyan az Evangéliumot. Ez pedig a mindennapi élet eseményeinél kezdődik. Hogyan állítom be életemet, hogyan viszonyulok embertársamhoz, feladataimhoz, , mit vállalok azért, hogy az evangélium üzenete érvényesüljön a mai világban – csak néhány lehetőség, amely egy hiteles és meggyőző kereszténység vállalását jelenti.”
