Útravaló évközi 11. hétre
„Az aratnivaló sok…” (Mt 9,37)
Sokszor van olyan reggeled, amikor arra gondolsz: „ma annyi teendőm van, hogy képtelen vagyok az egészet elvégezni egy nap alatt”.
Ilyenkor mi az első reakciód? Belerohansz a napodba vagy csendben időt adsz magadnak, hogy átlásd az egészet és segítséget kérsz Istentől, hogy legyen erőd és embered? Valaki szépen fogalmazta meg: „mindig az imád legyen az első reakciód és ne az utolsó lehetőséged”! Az ima ugyanis „erőkérés” és segítségkérés (is).
Sokszor panaszkodsz napközben is, hogy mennyi a munkád? Attól, hogy panaszkodsz, még nem lesz kevesebb, de ha minden reggel Isten előtt öntenéd ki lelkedet és panaszodat, egészen bizonyos, hogy könnyebb lenne átélni a munkával terhes napot. (Ismerek olyat is, aki sokat hangoztatja, hogy mennyi munkája van, mégis szinte mindenkivel leáll beszélgetni hosszú ideig… J).
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Azt tapasztalom, hogy mikor reggel több időt adok magamnak, hogy megszólaljon a csendemben Isten, mindig tovább haladok. Ezért mondja Jézus, hogy bár az aratnivaló sok, „kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkást aratásába”. (Mt 9,38)
A munkában mindenkinek megvan a része, és azt neki magának kell elvégeznie, de a másét nem kell elvégezni. Az okoz sokszor túlterheltséget, amikor túllépjük a határainkat. A határig el kell menni, de milyen jó lenne tudatosítani, hogy ezt sem egyedül teszem, mert az „aratás Ura” velem van. Nélküle lemerülök és kiégek. Ővele töltekezem és elvégzem a lehetetlent is. Istennél ugyanis nincs lehetetlen. (vö. Lk 1,37)
Jövő héten és minden nap újra lehetőséget kapok, hogy változtassak a „munkamódszeremen”.
- Minden reggel „munkamegbeszélést” tartok és segítséget kérek.
- Saját elképzeléseimet követem és belerohanok a napba.
A kettő együtt meghozza gyümölcsét. Külön-külön hosszú távon tapasztalni fogom a veszteséget!
Jó munkát!
Sajgó Balázs atya
a Gyulafehérvári Caritas lelkiigazgatója
