Karizmatikus találkozó Miskolcon
Március 9-én rendezték meg Miskolcon a Közösségek V. Regionális Karizmatikus Találkozóját. Erre a lelki eseményre az Ung-vidéki és bodrogközi hívek is elzarándokoltak Susko Mihály, nagykaposi esperes-plébános és Schmotzer Péter, nagykaposi káplán atya vezetésével. Az idei találkozó mottója: „Teremts bennem tiszta szívet” volt.
A program kezdetén Mariscsák István, a helyszínt biztosító Vörösmarty Mihály Katolikus Általános Iskola és Óvoda igazgatója fejezte ki háláját, hogy közösen ünneplünk, hogy összegyűltünk az Úr dicséretére. Majd Jobbágy Miklós a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Szövetségének NSZB tagja osztotta meg velünk gondolatait. Felhívta figyelmünket arra, hogy Jézus szerelmes belénk. Mindannyiunkba egyenként. Azért küldte el az első pünkösdkor, és azért küldi el azóta is a Szentlelket, hogy ötleteivel előbbre vigye az Egyházat. A lényeg csupán abban áll, hogy merjük teljesen rábízni magunkat.
hirdetés
Szabó József atya, az Egri Érseki Papnevelő Intézet spirituális atyja, a Krisztusi közösségről tanított. Tanításában többször elmondta, hogy jól az emlékezetünkbe vésse, hogy Isten is közösségben gondolkodik. Jézus is közösséget épített, amelyet az apostolok alkottak. A betegek meggyógyítása sokféle módon történt, de egy mindig közös volt bennük: a már egészséges embert visszahelyezte a közösségbe. Ahhoz, hogy közösségeink jól működőek legyenek, fontos azonban megtanulnunk elengedni önzésünket, ugyanis a közösség lényege nem az, hogy nekünk jó legyen. A Korintusiakhoz írt levélből kiindulva megmagyarázta, hogy az Egyház olyan, mint az emberi test. Mindenkinek megvan benne a feladata, mindenki értékes tagja, a fej pedig Krisztus. A karizmák azért vannak, hogy segítségükkel építsük az Egyházat. Küldetésünk, hogy a közösség iskoláivá váljunk, ugyanis az Egyházat a közösségek fogják előrevinni. Az új közösségeknél fontos az erős istentapasztalat csakúgy, mint a missziós lelkület. Krisztusnak kell lennie a fő motivációnak, a cél pedig az, hogy Vele, az isteni Fiúval bensőséges kapcsolatot létesítsünk, ugyanis nélküle életünk értelmetlenné válik. A közösségek megamaradásához elkerülhetetlen a szeretet parancsának megélése: úgy szeretni egymást, ahogy Jézus szeretett minket. Ennek valódi átéléséhez az ima által vezet az út. A közösség akkor lesz jó, ha tagjai személyükben és lelkileg is érettek. Mik a személyi érettség jelei? Az önmagunkat ajándékozó szeretet, melyben meghalunk önmagunknak, hogy másokon segítsünk, hogy másokat Krisztushoz hordozzunk. A lelki érettség pedig abban nyilvánul meg, hogy milyen a bizalmam Jézusban, és hogyan élem meg az evangéliumot. Aki lelkileg érett, az tud befogadni és elengedni. Az érett közösség Krisztus-központú, ami annyit jelent, hogy mindent Jézus szemével néz. Megéli a szeretet parancsát, képes a megbocsátásra. Nyitottak az újra, a Lélek hívására. Mindig hűségesek az Egyházhoz. Fontos azt is megjegyeznünk, hogy a közösséghez tartozás nem egy stratégiai pont, ugyanis a közösség erősödését kell szemünk előtt tartani. Nem az a fontos, hogy nekem jó legyen, hanem mindannyiunknak Istent kell szolgálnunk egymásban, hogy az Úr győzedelmeskedjen életünkben.
A napból nem hiányozhatott a Szentlélekhívás sem, amikor arra kértük az Urat, hogy küldje el Lelkét, hogy életünk legyen általa. Kértük, hogy töltsön el minket, hogy erősítsen és bátorítson minket.
A délután folyamán műhely-foglalkozásokon vettünk részt, melyeknek témája a nagyböjtre épült. A Fájdalmas Szűzanya, a kereszt misztériuma, a húsvét misztériuma, a Szentlélek vezetése, a keresztút és a jókedvű adakozás témái egyaránt helyet kaptak a műhely-foglalkozásokon. Hogy ki melyik műhely-foglalkozáson vesz részt, a Szentlélekre volt bízva, véletlenszerűen kihúztuk azokat. Sokan ezt is meghatározó istenélményként élték át, ugyanis a véletlenszerű választás során azt választották, amelyen leginkább részt akartak venni, amelyet a cím alapján a legközelebbinek éreztek magukhoz.
A jókedvű adakozás műhelyét Takács Péter tartotta feleségével, Ágotával. Előadásukban a tized fizetéséről, a szegények megsegítéséről beszéltek, valamint arról miként segít meg minket az Úr, ha segítünk. Az adakozásban az a legfontosabb, hogy Isten országa épüljön, ezért az adakozás öröm, a gazdagság pedig elválaszt az Istentől (mint azt a gazdag ifjúról szóló evangéliumi szakaszban is olvashatjuk). Mindannyiunk kérdése, hogy mit kell tennünk, hogy elnyerjük az örök életet. Az adakozást szeretetből kell megtennünk, Istent kell követnünk, aki elveszi bűneinket. Gyakran felvetődik bennünk a kérdés, hogy miért kéri az Úr tőlünk, hogy tizedet fizessünk neki a vagyonunkból (vö. Mt 23,23). Erre ad választ a 24. zsoltár 1. verse: „Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója.” Minden az Istené tehát, én is az övé vagyok. Isten ezáltal az övéből kér tizedet, a 90%-ot pedig meghagyja nekem. Mivel jelenleg az egyházi adó értéke Magyarországon 0,5-1%, így felvetődik a kérdés, hogy mit akar Isten a maradékkal. Isten szolgálatba akar állítani embereket. Terve, hogy Egyházunk növekedő legyen.
A szentségimádást a Szent Ferenc Kistestvérei és Kisnővérei vezették. Közben közbenjáró imát kérhettünk. Ez volt sokak számára a nap fénypontja. Ekkor érezték meg, hogy Isten valóban köztünk van, velünk van. Egy meghatározó istenélményt nyújtott sokak számára, öröm töltötte el őket és többen annyira átélték az Úr szent jelenlétét, hogy szemüket törölgették.
A szentmisét Lóczi Tamás atya, a miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium és Kollégium iskolaigazgatója főcelebrálta. Homíliájában arra hívta fel figyelmünket a nagyböjt kapcsán, hogy nem szabad igent mondanunk a kísértéseknek. A kísértés önmagában még nem bűn, ugyanis Jézus is kísértést szenvedett, de a bűntől mentes maradt. Nekünk is mentesnek kell maradnunk a bűntől, nemet kell mondanunk a sátán csábításának. Nekünk is alá kell vetnünk magunkat az Isten akaratának. A sátán a három kísértéssel támad, melyek leginkább vonzzák az embert. Jézus példát adott nekünk, hogy hogyan tudunk szembeszállni a kísértéssel. Sokunkat a szentmise is magával ragadott, ugyanis a kenyér és a bor színe alatt elrejtőző Krisztussal egyesültünk, szívünkbe fogadtuk, hogy abban lakjon.
A nap folyamán a dicsőítő zenei szolgálatot Csiszér László és az Új Jeruzsálem zenekar szolgáltatták. Számomra ez volt a legszebb része a napnak, amikor énekekkel dicsérhettem az Urat. Kezeimet felé tárni felemelő volt, úgy éreztem, hogy Isten megfogta kezem. Vágyam az volt, hogy bár sose távolodnék el tőle, hanem mindig érezném, hogy kezével átkarol, megfogja a kezem, velem van és vigyáz rám.
A Szentlélek tüzével a szívünkbe tértünk haza, égve a vágytól, hogy egyházközségeinket is lángra lobbantsuk az életet adó tűzzel.
