Tulajdonába jött – gondolatok Karácsony ünnepén

Sebestyén Péter atya gondolatai Karácsony ünnepén.
Az evangélium ide kattintva olvasható.

1. Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz… (Iz 52,7–10)

(Másod)-Izajás a hazatérés örömének prófétája, a szabadulástól fellelkesülve ír a közelgő, Úrról, aki mint győztes király vonul be Jeruzsálembe. Érkezését hírnök jelenti. A keresztény szentírás-magyarázat szívesen használja ezt a prófétai képet a karácsonykor születő Istenfia „beharangozására”. Könnyen felfedezhetjük benne Krisztus királyunkat, aki a megtestesüléssel kezdi el uralmát a „lelki Izrael”, a föld minden népe fölött. Egyházunk ezt hirdeti azóta is, megszakítás nélkül: van szabadulás a bűnből, van kiút a reménytelenségből.

 2. Ezekben a végső napokban, Fiában szólt hozzánk… (Zsid 1,1–6)

A Zsidókhoz írt levél szerzője már az első mondatokban a legfőbb hírt jelenti be: az ószövetségnél messze tökéletesebb és teljesebb az újszövetségi kinyilatkoztatás, mert karácsonykor a Szentháromság második személye jelent meg köztünk. Ő egylényegű az Atyával. Aki őt látja, látja az Atyát is. Általa mindent tudunk, amit Istenről egyáltalán tudni lehet. Krisztus, aki a megtestesüléskor emberi természetet vett fel, a mindenség ura és örököse. Messze tökéletesebb, mint az angyalok, habár addig az angyalokat tekintették a legtökéletesebb teremtménynek. De Jézus Krisztus mint istenember az angyalok fölött áll. Ezért hódolnak előtte a karácsonyi éjszakában. A karácsonyi angyalok valóban létező, tiszta szellemi teremtmények, akik Isten szolgálatában állnak. A keresztények okkal és joggal várják az angyal közvetítésétől a karácsonyi ajándékot, hisz a legszentebb ajándék, a kisded megszületését is ők adták hírül.

 3. Az Ige testté lett. (Jn 1,1–18)

Szent János mélyértelmű teológiai himnusza tulajdonképpen már kulcsot ad evangéliumának teológiájához. A görög szókészletet használja, amelyben az Ige szót, értelmet, gondolatot is jelent. Krisztusra érti, aki egyszerre Isten szava, tette, végső kinyilatkoztatása, bölcsessége – Isten s egyszersmind ember is.

Így különbözteti meg az Atyától és a Lélektől, így igazolja Jézus egyértelmű istenségét, pontosan azzal a tömör nyelvtani formulával: testté lett! Ezen a ponton tetten érjük karácsony titkát és lényegét. Karácsony az isteni misztérium kinyilatkoztatása. Valósággá válik az ószövetség sejtése. A bűn sötétségében botorkáló emberre Krisztusban, az örök Igében ráköszönt az örök élet világossága. Mindazok, akik ezt elfogadják, ettől az isteni élettől, amely a hit révén beléjük árad, átalakulnak. Ezt hívjuk kegyelemnek, és emberi életutunk különféle fázisaiban ezt éreztetik meg a kegyelem csatornái, a szentségek.

Az örökkévaló Isten Jézus Krisztusban emberré lett, hogy minket megváltson és üdvözítsen. A sajátjába jött, ahonnan minden úton-módon ki szeretnénk ebrudalni. Kezdve azzal, hogy kétségbe vonjuk létét – ember az Istenét, micsoda badarság?… –, olybá vesszük egyházát, nem tartjuk meg tanítását vagy éppen „tudományosan” küzdünk ellene. De akik alázattal és nyitott szívvel várják és keresik, akárcsak a pásztorok, Mária és József, azoknak megadatik az istengyermekség élet- és látásmódja.

Ezen a szinten mellékes a karácsonyfa, a hó, a száncsengők, a disznóvágás és a méregdrága ajándékok. Talán azért rekedünk meg a külsőségeknél, a körítésnél, a lágy érzelmeknél, mert mélységesen felfoghatatlan titokcsodát ünneplünk. Jóllehet ez adja ünneplésünk értelmét, alaphangját, okát és célját. Az istenember megtestesülése teljesen és visszafordíthatatlanul megváltoztatta a világ, a történelem menetét. Nem véletlen, hogy Jézus Krisztus születésétől új polgári időszámítás vette kezdetét. Krisztus születésében helyreállt a teremtő Isten édenkertben elképzelt rendje, és a bűn ellenére valami hallatlan új valósult meg. Isten elérhető, tapintható, megközelíthető – ehető. Velünk van. Általa, neki köszönhetően van értelme emberi sorsunk útvesztőinek, a bűnök, tévedések vargabetűinek, rajta keresztül nyílik rálátásunk hús-vér életünk örök távlataira.

A mérhetetlen fölségű Isten végtelen szelídséget és törékenységet mutat, amikor ártatlan, kiszolgáltatott gyermekként közénk születik, örökre felveri sátrát köztünk, hogy rábírja az embert: legyen vele boldog, mint gyermek anyja ölén.