Tíz kérdés (és válasz) a szinodalitásról szóló szinódus záródokumentumával kapcsolatban

Ferenc pápa szombaton azt a példátlan döntést hozta, hogy elfogadja hiteles egyházi tanításként a szinodalitásról szóló szinódus záródokumentumát.

Az 52 oldalas szöveg egyrészt egy teológiai elmélkedést tartalmaz a szinodalitás természetéről, amelyet a II. vatikáni zsinat reformjainak beteljesedéseként említ, másrészt javaslatokat arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet alkalmazni a szinodalitást a Katolikus Egyházon belüli kapcsolatokra, struktúrákra és folyamatokra.

A végső cél az, hogy az Egyház hatékonyabb legyen az evangelizáció terén a részvétel és a befogadás erősítése által.

A szinodalitásról szóló szinódus záródokumentumával kapcsolatos nagy kérdésekre az alábbiakban olvashatják a válaszokat.

Hogyan tette Ferenc pápa ezt a dokumentumot magiszteriálissá?

Ferenc pápa azonnal jóváhagyta a végleges dokumentumot, miután a szinódus tagjai megszavazták azt. A 2018-ban végrehajtott reformjai szerint tehát a szinodalitásról szóló szinódus végleges szövege az ő rendes tanítóhivatalának (magisztériumának) része.

Ez a döntés szakít a korábbi gyakorlattal, amely szerint a pápa általában egy szinódus záródokumentumát alapul használja a témára vonatkozó saját apostoli buzdítása megfogalmazásához (gondoljunk csak a 2015-ös család-szinódust követő Amoris Laetitia-ra). Az a tény, hogy egy 27%-ban nem püspökökből álló szinódusi testület egy magiszteriális szöveget készített, minden bizonnyal sok megbeszélnivalót nyújt a teológusok és a kánonjogászok számára.

Hogyan kapcsolódik a dokumentum a II. Vatikáni Zsinathoz?

A dokumentum szerint a szinodalitásról szóló szinódus „annak a gyakorlatba ültetése, amit a Zsinat az Egyházról mint misztériumról és az Egyházról mint Isten népéről tanított”.

Ezért – így a dokumentum – a szinodális folyamat „a II. Vatikáni Zsinat befogadásának hiteles további aktusát” képezi, „felpezsdítve ezáltal annak prófétai erejét a mai világ számára”.

Mit mond a zárójelentés a nők egyházon belüli szerepéről (beleértve az úgynevezett „diakonisszákat” is)?

A zárószöveg szerint a nők „továbbra is akadályokba ütköznek” abban, hogy megéljék „karizmáikat, hivatásukat és szerepeiket” az Egyházban.

A szinódus felszólít arra, hogy a nőket minden, az egyházjog által jelenleg megengedett szerepben fogadják el, beleértve az egyházban betöltött vezetői szerepeket is.

A „nők diakónusi szolgálathoz való hozzáférésének” kérdésével kapcsolatban a szöveg úgy fogalmaz, hogy a kérdés „továbbra is nyitott”, és „a mérlegelést folytatni kell”. Egy külön vatikáni tanulmányozó csoport jelenleg is vizsgálja ezt a témát, és a végső jelentése 2025 júniusára várható.

Mit mond a szöveg a „decentralizációról”?

A dokumentum felszólítja a püspöki konferenciákat arra, hogy játsszanak nagyobb szerepet a hitnek a helyi körülmények közötti enkulturációjában, és tisztázást kér a tanítói tekintélyük jelenlegi szintjével kapcsolatban. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a püspöki konferenciák nem írhatják felül a helyi püspök tekintélyét, és nem „kockáztathatják az Egyháznak sem az egységét, sem a katolicitását”.

A dokumentum emellett több plenáris és tartományi tanácskozásra szólít fel, valamint arra, hogy a Vatikán gyorsabban fogadja el e testületek következtetéseit.

Említi a szöveg az LMBTQ befogadást?

Bár a szöveg elítéli mások kirekesztését „családi állapotuk, identitásuk vagy szexualitásuk” miatt, az „LMBTQ” kifejezést nem használja.

Mit mond a záródokumentum az egyházi döntéshozatal változásairól?

A záródokumentum az egyházjog „szinodális” reformjára szólít fel, beleértve annak a formulának a megszüntetését, hogy a konzultatív testületek „csupán konzultatív” szavazattal rendelkeznek. Kéri a világiak nagyobb mértékű részvételét a „döntéshozatali folyamatokban”, mégpedig új szinodális struktúrák és intézmények révén.

Az egyházi hatóságok – áll a dokumentumban – nem hagyhatják figyelmen kívül a konzultatív, részvételi testületek által megfogalmazott következtetéseket.

Mit mond a dokumentum a „sensus fideiről”?

A dokumentum a „sensus fidei”-t (hitérzéket) az „evangéliumi igazság iránti ösztönként” írja le, melyet a keresztségben kapunk. Azt is megjegyzi, hogy Isten népe nem eshet tévedésbe, „amikor egyetemes egyetértést mutat a hit és erkölcs dolgaiban”.

Érdekes módon a végleges dokumentum nem tartalmaz további közlést arról, hogy a sensus fidei érett gyakorlásához szükséges a „hiteles tanítványság”, ami pedig a tavalyi összefoglaló dokumentumban szerepelt, és megtalálható egy, a témával foglalkozó fontos vatikáni dokumentumban is.

Milyen konkrét módon változhat az egyház a szinodalitásról szóló szinódus után?

A szinódus záródokumentuma – attól függően, hogy hogyan hajtják végre – konkrétan befolyásolhat mindent, a püspökök kiválasztásától kezdve a plébániákon, egyházmegyékben és a Vatikánban hozott irányítási döntésekig, nagyobb hangsúlyt fektetve a széles körű konzultációra. Új szinodális testületeket is létrehozhat, például kontinentális közgyűléseket és egy keleti katolikus vezetőkből álló tanácsot, amely a pápának ad tanácsokat.

Mely bekezdésekkel szemben volt leginkább ellenérzés?

A küldöttek több mint 27%-a a női diakonátus lehetőségének további vizsgálata ellen szavazott.

Tizenhárom százalékuk a püspöki konferenciák jelentőségét hangsúlyozó bekezdés ellen szavazott, amely úgy tűnik, hogy a püspököt is kötelezi a konferenciája által hozott döntések végrehajtására.

Tizenkét százalék szavazott egy olyan tanulmányozó csoport létrehozása ellen, amely megvizsgálná, hogyan tehetők a liturgikus ünnepek olyanná, ami „jobban kifejezi a szinodalitást”, beleértve a liturgia során a világiak prédikálásának kérdését is.

A küldöttek 11%-a pedig ellenezte az egyházjog „szinodális nézőpontból” történő felülvizsgálatára vonatkozó javaslatot.

Még egyszer: Mit jelent a szinodalitás?

A záródokumentum a szinodalitást akként írja le, mint „a lelki megújulás és a szerkezeti reform útja, amely lehetővé teszi az Egyház számára, hogy fokozottabban részvételi és missziós jellegű legyen annak érdekében, hogy minden férfival és nővel együtt menetelhessen, Krisztus fényét sugározva”.

A dokumentum leszögezi, hogy a szinodalitás modellje Mária, mert ő az, aki „meghallgat, imádkozik, elmélkedik, párbeszédet folytat, kísér, felismer, dönt és cselekszik”.

Írta: Jonathan Liedl
Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Catholic News Agency