464914150 1087476080053166 1989547143289066013 n Custom

Tíz kérdés (és válasz) a szinodalitásról szóló szinódus záródokumentumával kapcsolatban

Ferenc pápa szombaton azt a példátlan döntést hozta, hogy elfogadja hiteles egyházi tanításként a szinodalitásról szóló szinódus záródokumentumát.

Az 52 oldalas szöveg egyrészt egy teológiai elmélkedést tartalmaz a szinodalitás természetéről, amelyet a II. vatikáni zsinat reformjainak beteljesedéseként említ, másrészt javaslatokat arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet alkalmazni a szinodalitást a Katolikus Egyházon belüli kapcsolatokra, struktúrákra és folyamatokra.

A végső cél az, hogy az Egyház hatékonyabb legyen az evangelizáció terén a részvétel és a befogadás erősítése által.

A szinodalitásról szóló szinódus záródokumentumával kapcsolatos nagy kérdésekre az alábbiakban olvashatják a válaszokat.

Hogyan tette Ferenc pápa ezt a dokumentumot magiszteriálissá?

Ferenc pápa azonnal jóváhagyta a végleges dokumentumot, miután a szinódus tagjai megszavazták azt. A 2018-ban végrehajtott reformjai szerint tehát a szinodalitásról szóló szinódus végleges szövege az ő rendes tanítóhivatalának (magisztériumának) része.

Ez a döntés szakít a korábbi gyakorlattal, amely szerint a pápa általában egy szinódus záródokumentumát alapul használja a témára vonatkozó saját apostoli buzdítása megfogalmazásához (gondoljunk csak a 2015-ös család-szinódust követő Amoris Laetitia-ra). Az a tény, hogy egy 27%-ban nem püspökökből álló szinódusi testület egy magiszteriális szöveget készített, minden bizonnyal sok megbeszélnivalót nyújt a teológusok és a kánonjogászok számára.

Hogyan kapcsolódik a dokumentum a II. Vatikáni Zsinathoz?

A dokumentum szerint a szinodalitásról szóló szinódus „annak a gyakorlatba ültetése, amit a Zsinat az Egyházról mint misztériumról és az Egyházról mint Isten népéről tanított”.

Ezért – így a dokumentum – a szinodális folyamat „a II. Vatikáni Zsinat befogadásának hiteles további aktusát” képezi, „felpezsdítve ezáltal annak prófétai erejét a mai világ számára”.

Mit mond a zárójelentés a nők egyházon belüli szerepéről (beleértve az úgynevezett „diakonisszákat” is)?

A zárószöveg szerint a nők „továbbra is akadályokba ütköznek” abban, hogy megéljék „karizmáikat, hivatásukat és szerepeiket” az Egyházban.

A szinódus felszólít arra, hogy a nőket minden, az egyházjog által jelenleg megengedett szerepben fogadják el, beleértve az egyházban betöltött vezetői szerepeket is.

A „nők diakónusi szolgálathoz való hozzáférésének” kérdésével kapcsolatban a szöveg úgy fogalmaz, hogy a kérdés „továbbra is nyitott”, és „a mérlegelést folytatni kell”. Egy külön vatikáni tanulmányozó csoport jelenleg is vizsgálja ezt a témát, és a végső jelentése 2025 júniusára várható.

Mit mond a szöveg a „decentralizációról”?

A dokumentum felszólítja a püspöki konferenciákat arra, hogy játsszanak nagyobb szerepet a hitnek a helyi körülmények közötti enkulturációjában, és tisztázást kér a tanítói tekintélyük jelenlegi szintjével kapcsolatban. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a püspöki konferenciák nem írhatják felül a helyi püspök tekintélyét, és nem „kockáztathatják az Egyháznak sem az egységét, sem a katolicitását”.

A dokumentum emellett több plenáris és tartományi tanácskozásra szólít fel, valamint arra, hogy a Vatikán gyorsabban fogadja el e testületek következtetéseit.

Említi a szöveg az LMBTQ befogadást?

Bár a szöveg elítéli mások kirekesztését „családi állapotuk, identitásuk vagy szexualitásuk” miatt, az „LMBTQ” kifejezést nem használja.

Mit mond a záródokumentum az egyházi döntéshozatal változásairól?

A záródokumentum az egyházjog „szinodális” reformjára szólít fel, beleértve annak a formulának a megszüntetését, hogy a konzultatív testületek „csupán konzultatív” szavazattal rendelkeznek. Kéri a világiak nagyobb mértékű részvételét a „döntéshozatali folyamatokban”, mégpedig új szinodális struktúrák és intézmények révén.

Az egyházi hatóságok – áll a dokumentumban – nem hagyhatják figyelmen kívül a konzultatív, részvételi testületek által megfogalmazott következtetéseket.

Mit mond a dokumentum a „sensus fideiről”?

A dokumentum a „sensus fidei”-t (hitérzéket) az „evangéliumi igazság iránti ösztönként” írja le, melyet a keresztségben kapunk. Azt is megjegyzi, hogy Isten népe nem eshet tévedésbe, „amikor egyetemes egyetértést mutat a hit és erkölcs dolgaiban”.

Érdekes módon a végleges dokumentum nem tartalmaz további közlést arról, hogy a sensus fidei érett gyakorlásához szükséges a „hiteles tanítványság”, ami pedig a tavalyi összefoglaló dokumentumban szerepelt, és megtalálható egy, a témával foglalkozó fontos vatikáni dokumentumban is.

Milyen konkrét módon változhat az egyház a szinodalitásról szóló szinódus után?

A szinódus záródokumentuma – attól függően, hogy hogyan hajtják végre – konkrétan befolyásolhat mindent, a püspökök kiválasztásától kezdve a plébániákon, egyházmegyékben és a Vatikánban hozott irányítási döntésekig, nagyobb hangsúlyt fektetve a széles körű konzultációra. Új szinodális testületeket is létrehozhat, például kontinentális közgyűléseket és egy keleti katolikus vezetőkből álló tanácsot, amely a pápának ad tanácsokat.

Mely bekezdésekkel szemben volt leginkább ellenérzés?

A küldöttek több mint 27%-a a női diakonátus lehetőségének további vizsgálata ellen szavazott.

Tizenhárom százalékuk a püspöki konferenciák jelentőségét hangsúlyozó bekezdés ellen szavazott, amely úgy tűnik, hogy a püspököt is kötelezi a konferenciája által hozott döntések végrehajtására.

Tizenkét százalék szavazott egy olyan tanulmányozó csoport létrehozása ellen, amely megvizsgálná, hogyan tehetők a liturgikus ünnepek olyanná, ami „jobban kifejezi a szinodalitást”, beleértve a liturgia során a világiak prédikálásának kérdését is.

A küldöttek 11%-a pedig ellenezte az egyházjog „szinodális nézőpontból” történő felülvizsgálatára vonatkozó javaslatot.

Még egyszer: Mit jelent a szinodalitás?

A záródokumentum a szinodalitást akként írja le, mint „a lelki megújulás és a szerkezeti reform útja, amely lehetővé teszi az Egyház számára, hogy fokozottabban részvételi és missziós jellegű legyen annak érdekében, hogy minden férfival és nővel együtt menetelhessen, Krisztus fényét sugározva”.

A dokumentum leszögezi, hogy a szinodalitás modellje Mária, mert ő az, aki „meghallgat, imádkozik, elmélkedik, párbeszédet folytat, kísér, felismer, dönt és cselekszik”.

Írta: Jonathan Liedl
Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin

Forrás: Catholic News Agency

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2 Comments

  1. A társadalmak megbetegítése,az Egyház hiteltelenítésére tett merénylet lenne az lmbtq befogadás=kártevő…Isten népe nem eshet tévedésbe”amikor egyetemes egyetértést mutat a hit és az erkölcs dolgában.Mindent lehet kezelni,gyógyítani,mindent a maga idejébe!

  2. INRI,
    mindenkit be kell fogadni. Az egyházba. A bünösket föleg. Azokat kell középpontba állítani, akik az elkoborolt báranyok. Azon apropón keresztül, hogy váltaozni akarnak a 10 parancsaolat irányába. Ez tart minket össze. A szetnmisében az együtt ünneplö szentáldozáshoz járuló Isten végidei vandor népét. Ez a közös akarat, hogy meg szertnénk változni. A büntöl szertnénk szabadulni. Szándékosan téves az a hozzáálás, hogy külön ünnep és Istentisztelet kell az “azonos bünökben megakadt” embereknek. Az is téves, hogy kitünteve kell öket befogadni a büneikkel együtt amitöl ök viszont nem is akarnak megszabadulni, mert Isten mindenkit egyformán szeret…ami igaz is-Isten mindenkit egyformán szeret, aki naponta akarja magára ölteni az “újmeberet”, aki szabdulni akar a büneitöl. Aki jót akar tenni, aki hirdetni akraja az Úr nagy tetteit. Aki mindenért hálát ad az Úrnak. Aki törekszik az Ima, mise, szentáldozás, völegeny-menyasszony=késöbb férj és feleség sírigtartó frigyére, mint szentségre. Amivel leutánozza a jóteremtö és az emberviszonylatát: Ö az örök völegény-mi emberek pedig a menyasszony. Az ilyen frigy böséges gyermekáldásban virágzik fel. Már itt és most boldog a családi és az (egyház)közöségi életben. A falujában, a megyéjéében, a hazájában ´s a kontinensén, majdan az egész világon. Ima-mise-szentaldozas-házasság-gyeremekek-sok és sikeres munka sorrendiségben. Az egyhazözség es a hittan anyagai támogatása mellett. Májusban ezért lorettoi litániát éneklünk minden este, októberben pedig rózsfüzért imádkozunk együtt minden este. Eze nemhogy kirekesztés, hanem szivéjes többezer éves meghívás mindenki felé. Attól van szabad akartunk, hogy a rosszat és a jót is választhatjuk. Hamar rájöhet mindenki, hogy tartós boldogságot (mennyeket itt és most a földön is) csakis szabad elkötelezödés-böl fakadóan teljesen önkéntesen lehet csak választani. Amilyen ügyünkben valamely kölsö-média propagált érdek üti fel a fejét (pénz-hatalmi, kölsö-befolyásos, bírvágy=harácsolás, bünös-testi-kicsapongás=hasonlitsd össze a tiz parancsaolattal és máris tudod-hogy melyik az stb.) az már gyanúsan bünrevezetö. Ha kßetségeink vannak, ne pszycologushoz menjünk, hanem (jó) paphoz ( Pálferi, Lupuszatya-makkosmárián, Butsy atya, Koernfeind Branko, Chemes Abrachamovicz, Simon David, Rea Carmine, Majnek Antal stb.).
    Pl. Hodász atya aze´rt ment bevallottan “nem vallásos pszyhologushoz”, mert ezt akarta hallani: “te egy homoszekszuális ember vagy és ez igy van jól…”. Utána maga is hirdette, hogy ez igy van jól.- mert Isten mindenkit egyformán szeret. Lásd erröl a katolikus Jézusi tanítást a fenti gondolatokba leirva.
    Osli mosolygós madonna könyörögj éretünk.