Családjaink történetéből eredünk – Ferenc pápa Szent Család vasárnapján

December 26-án vasárnap, Karácsony másnapján az Egyház a Szent Család titkát ünnepli. A Vatikánban délben Ferenc pápa dolgozószobája ablakánál imádkozta az Úrangyala imádságot, előtte pedig a Szent Család példájáról elmélkedett. Beszédében a családi kapcsolatok alapvető szerepéről szólt, mely Jézus számára is a szeretet kötelékeivel átszőtt forrást jelentette. Továbbá utalt a család feladat jellegére, melyet ápolni kell, főként az önzésünkből történő megtérésünkkel.

Ma a názáreti Szent Családot ünnepeljük. Isten egy alázatos és egyszerű családot választott ki arra, hogy közénk jöjjön. Ámulattal szemléljük e titok szépségét, két konkrét szempontot is kiemelve, melyek fontosak a családok számára – kezdte beszédét a pápa.

Az első szempont: A család az a történet, amelyből származunk. Mindenkinek megvan a maga saját története, saját családjának a története, senkinek nincs varázspálcája, mindenkinek van saját története család annak a története, ahonnét eredünk. A mai liturgia evangéliuma arra emlékeztet bennünket, hogy Jézus is egy család történetének a gyermeke. Ott látjuk őt az úton, amint Máriával és Józseffel Jeruzsálembe zarándokol fel a Húsvétra. Aztán az anya és az apa aggodalmát szemléljük, akik nem találják őt. Végül pedig miután rátaláltak, vele együtt térnek haza (vö. Lk 2, 41-52). Szép dolog azt látni, hogy Jézus miként illeszkedik a családi kapcsolatok szövetébe, aki szülei ölelésében és gondoskodásában születik és növekszik.

Ez fontos szempont számunkra is! – szögezte le a pápa. Mindnyájan a szeretet kötelékeivel átszőtt történetünkből származunk, és így, aki ma vagyunk, az nem annyira a felhasznált anyagi javakból ered, hanem a család ölén megkapott szeretetből. Meglehet, hogy nem egy kivételes és problémák nélküli családban születtünk, de ez a történetünk, és ezt mindenkinek tudnia kell, azok a mi gyökereink: ha elvágjuk ezeket a szálakat, elszárad az életünk! Isten nem magányos vezető személyeknek teremtett minket, hanem arra, hogy együtt járjunk. Adjunk hálát érte és imádkozzunk családjainkért. Isten gondol ránk és akarja, hogy együtt legyünk, mint hálás, együtt élő emberek, akik képesek megőrizni a gyökereiket! Gondoljunk erre, saját történetünkre! – kérte a pápa.

A második szempont arra utal, hogy családnak lenni olyan feladat, amit minden nap tanulnunk kell. Az evangéliumban azt látjuk, hogy még a Szent Családban sincs minden rendben, hiszen ott is vannak váratlan problémák, szorongás és szenvedés. A szentképek Szent Családja a valóságban nem létezik! – jegyezte meg Ferenc pápa. Mária és József elvesztik Jézust és aggódva keresik, de három nap múlva megtalálják. És amikor a Templom tanítói között ülve azt válaszolja, hogy neki Atyja dolgaival kell törődnie, akkor nem értik őt. Időre van szükségük ahhoz, hogy megismerjék gyermeküket. Ugyanez igaz ránk is: minden nap, a családban meg kell tanulnunk meghallgatni és megérteni egymást, együtt járni, szembenézni a konfliktusokkal és a nehézségekkel. Ez egy mindennapi kihívás, de legyőzhető megfelelő hozzáállással, apró odafigyeléssel, egyszerű gesztusokkal, kapcsolataink részleteire is ügyelve. Ebben sokat segít a családban az asztal melletti beszélgetés, szülők és gyerekek között, hogy megéljék a nagyszülőktől kapott gyökereket.

De hogyan is kell mindezt csinálni? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Tekintsünk Máriára, aki a mai evangéliumban azt mondja Jézusnak: „Atyád és én kerestünk téged” (48. v.). „Atyád és én” – mondja Mária, nem pedig „Én és az apád”. Mert az „Én” előtt ott van a „Te”! Nyelvünk sokszor használja ezeket a szavakat: én, nekem, engem, számomra, az én hasznomra. De nem, a Szent Családban az „én” előtt ott van a „te”. A harmónia megőrzéséhez a családban meg kell küzdeni az én diktatúrája ellen, amikor az én pöffeszkedik. Veszélyes, ha ahelyett, hogy meghallgatnánk egymást, felhánytorgatjuk a hibákat; amikor ahelyett, hogy másokkal törődnénk, saját igényeinkhez igazodunk; amikor a párbeszéd helyett elszigeteljük magunkat a mobiltelefonunkkal; amikor kölcsönösen egymást vádoljuk, mindig a szokásos mondókáinkat ismételgetve, miközben színre viszünk egy már látott vígjátékot, ahol mindenki az igazát akarja, de a végén mindenre dermesztő csend borul.

Végül a Szentatya a következő tanáccsal szolgált: Soha ne aludj el anélkül, hogy kibékültél volna a másikkal, különben másnap „hidegháború” lesz! Ez azért is veszélyes, mert ilyenkor kezdődik a szemrehányások és a sértődések korszaka! Sajnos hányszor is adódik konfliktus családi ház falai között a túl hosszúra nyúlt hallgatásból és az önzésből támadt konfliktusok miatt! Néha még fizikai és erkölcsi erőszakhoz is folyamodik az ember! Ez megsérti a harmóniát és pusztítja a családot. Térjünk meg az „Én”-ből a „Te” kimondásába! A családban ugyanis a „Te” a fontos. És minden nap, kérem szépen, imádkozzunk egy kicsit együtt, hogy kérjük Istentől a béke ajándékát. Mindannyian kötelezzük el magunkat – szülők, gyerekek, egyház és a civil társadalom – a család támogatása, védelme és ápolása mellett! Szűz Mária, József hitvese és Jézus anyja védelmezze családjainkat, a mi kincsünket!” – zárta Úrangyala előtti beszédét Ferenc pápa.

Forrás: Vatican Media