Tényleg ezt volt a legnehezebb elengedni, amikor beléptem a szemináriumba?
Néhány héttel korábban le tudtam volna nyűgözni az embereket a válaszommal, ha feltesznek nekem az ismerkedéskor egy alapkérdést. Ám most?
Amíg be nem léptem a szemináriumba, nem döbbentem rá, hogy az identitásom mennyire függ a munkától. A felismerés hirtelen hasított belém. Hat nappal a belépésem után, a bátyámmal elmentünk egy esti kerti sütögetésre, amelyet az ő barátai rendeztek. Nem ismertem őket, és perceken belül feltették nekem azt a kérdést, amelyet a legtöbb Washington D.C.-ben élő fiatal elvár: „Mi a foglalkozásod?”
Néhány héttel korábban a válaszommal le tudtam volna nyűgözni az embereket ott helyben. Újságíró voltam egy jelentős lapnál, és a munkámmal kapcsolatban általában számíthattam arra, hogy felkeltem a beszélgetőpartner érdeklődését. Ám most? „A szemináriumban vagyok – válaszoltam –, katolikus papnak tanulok.”
A társaság nem szólt erre sokat. Tudtommal egyikük sem volt vallásos, ám eleget tudtak a papságról ahhoz, hogy elképzeljék, hogy én nagyon vallásos vagyok. Pár fejbólintás és általános válasz után – „jó neked, pajtás” és „érdekes” – a társalgás megfeneklett. Égtem a vágytól, hogy egy másik kérdést is feltegyenek: „Mit csináltál a szeminárium előtt?” Úgy képzeltem, hogy akkor képes lennék igazolni magamat, mint egy világot ismerő és abban sikeres embert.
Akkor egy mély, meggyőző gondolat hasított belém: A munka lett számomra az identitás bástyája. Nélküle meztelennek és védtelennek éreztem magam. Tényleg készségesen adtam fel a karrieremet, hogy beléphessek a szemináriumba, ám azon a sütögetésen vágytam arra a megbecsülésre, amit hátrahagytam. Ki voltam én a munkám nélkül? Az identitásom mélyebb volt-e, mint a szakmai teljesítményem?
A szemináriumban, s különösen az Institute for Priestly Formation szemináriumi programjának keretében megismertem, milyen veszélyei vannak annak, ha identitásom abban gyökerezik, hogy mit csinálok és hogyan teljesítek. Az identitásnak ehelyett a kapcsolatban kell gyökereznie, elsősorban az Istennel való kapcsolatban.
Márk evangéliumában Jézus, mielőtt bármiféle szolgálatot teljesített volna, a keresztségében megkapta az identitását az Atyától: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” (Mk 1,11) Ráadásul maga a Szentháromság identitása is csak a kapcsolat lencséjén keresztül érzékelhető. Ha Isten identitása csak a kapcsolat kontextusában érthető, és mi Isten képére és hasonlatosságára lettünk teremtve, akkor a mi identitásunk is csak a kapcsolat kontextusában érthető.
Mi a foglalkozásod? Egy hallgató közömbössége a válaszom iránt még mindig fájdalmas, de rájöttem, hogy a válasz csakis a kapcsolat kontextusában érthető.
Fordította: Jámbor Tibor
Forrás: aleteia.org
INRI,
Küszködve dolgozzunk és az alapján legyen elismerésünk, vagy ne dolgozzunk csak imádkozzunk és prédjikáljunk és az alapján legyen elismerésünk (az emberek elött)? Fontos az emberek elismerése a boldogságunkhoz vagy nem?
Na ez az a 2 (3) dolog amit soha sem szabad egymás ellen kijátszani.
Erdödy Imre atya a sajóvámosi plebános édesanyám lelkiatyja eröl így vélekedett:
Az emberek mindeféle igazolásokat keresnek arra, hogy Ök másoknál fontosabbak, föleg azoknak a másoknak az érdkében (amiröl ök esetleg nem is tudnak, mert laikusok).
Alapvetö dolgokat nem szabad összekeverni.
A fenti cikkben az 1-identitásról meg a 2-szakmai teljesítményröl, (mint melyik a fontasabb-ról) van szó!
1 _ identitás = irányúltság, értékrend aminek alárendelem tetteimet és terveimet
2 _ szakmai teljesítmény = egy munka magas szintü elvégzése, ami mások elismerése mellett a megélhetésemet is biztosítja
Szabad döntésemmel a Jóteremtö 10 parancsolata szerinti életemmel boldog leszek már itt és most a földön is és rádásnak megkapom majd az örök boldogságot is a halálom után. (Ehez vallásos emberré kell legyek.)
Szintén szabad döntésemmel a magasszintü munkám által (amit alá kell rendeljek a “közjónak=minden ember javának”) megtermetem a magam és a családom megélhetését, ami alapvetö kötelességem az emberek elött és (Isten elött) is. Ezt olyanok is megteszik akik (önhibájukon kívül) nem vallásosdak.
Szintén szabad döntésemmel nem a más-idegenek=buli-partnerek elismerésnek vágya kell vezesse tetteimet akkor sem ha vallásos vagyok és akkor sem ha nem.
Imádkozál és dolgozzál!(idézet Szent benedek apáttó a nyugati keresztény szerzetesség atyja Európa fö védöszentje)
IHS
AVE
Ráadásnak nehány gondolatébersztö a témában, saját megválaszolásra:
1 _ ösi mondás: “A munka teszi az embert”.
2 _ a Máté evangeliuma 6 fejezetben azt írja, hogy 31Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? 32Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. 33Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá…28Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, 29mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül.
3 _ Mózes 1-Könyve 3. fejezetben meg az ellentétét írja: “7Az embernek pedig ezt mondta (a Jóteremtö): Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! 18Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! 19Arcod verejtékével egyed (keresd) a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!
4 _ Kinek van igaza? Az 1-ösimondásnak, 2-Máté evangeliumának, 3-Mózes elsö könyvének?