Asszertív mindennapok

Egyre gyakrabban találkozhatunk az asszertivitás, vagy asszertív kommunikáció kifejezésekkel mind a szakirodalmi olvasmányokban, mind a hétköznapi életünk témáit boncolgató cikkekben. Nézzük meg kicsit közelebbről, mi takar ez a korábban ismeretlen, de már egyre divatosabb kifejezés, s legfőképpen mi újat tud mutatni, mit tehet hozzá a mindennapjainkban való boldogulásunkhoz.

Magát a kifejezést Joseph Wolfe használta először egy neurózisgyógyítással kapcsolatos könyvében, 1958-ban. Látható tehát, hogy nem is olyan új ez a kifejezés, mint amennyire a jelenlegi intenzív használatából gondolhattuk volna. Wolfe dél-amerikai pszichológusként a „szorongás kölcsönös gátlását” értette a szó alatt, s később ez a jelentéstartalom bővült. Manapság leginkább valamiféle békés önérvényesítést szoktunk érteni alatta, amely figyelembe veszi a másik fél érdekeit is. Tehát benne van a saját igények tiszta kommunikációja, a másik érdekeinek tudatos elfogadása, és a kapcsolat, melyben létrejöhet a mindkét fél számára előnyös megoldás. Mit kell tehát tudnunk ahhoz, hogy sikeresen alkalmazhassuk ezt a fajta kommunikációt?

• Elsősorban nagyon fontos az önkifejezés képessége. Legyünk tisztában a saját igényeinkkel és vágyainkkal, és ki is tudjuk azt fejezni érthetően, a másik számára befogadható módon.
• Másodjára alkalmaznunk kell az értő meghallgatást a másikkal szemben. Legyünk valóban kíváncsiak a másik szempontjaira, az ő igényeire és vágyaira, adjunk teret és időt, hogy ő is kifejezhesse ezeket.
• Ha nem tudunk, vagy nem akarunk valóban kapcsolódni, úgy nem fogjuk tudni összehangolni a céljainkat, rendezni a konfliktusokat, tehát nagyon fontos őszintén fordulni a másik felé, és bevonódni a valódi kapcsolódásba. Sok ajándékot tartogathat egy kölcsönösen őszinte kapcsolódás még akkor is, ha konfliktusrendezés a cél.
• Ha mindezen pontokat a magunk és a másik felé is nyitott szívvel alkalmaztuk, akkor már következik is ezekből az együttműködés, mely a kulcsa lesz az igényeink, érdekeink összehangolásának.

Ez a fajta tudatos hozzáállás az, ami létre tud hozni egy „nyer-nyer” helyzetet, amikor nem az egyik fél igényeinek biztosítása érdekében nyomódik el a másik érdeke, hanem kölcsönös jóérzéssel tudnak tovább haladni. Még akkor is, ha a lehetőségek nem voltak adottak egy teljes körű problémamegoldáshoz, hiszen ilyen helyzet is sokszor adódhat. Nem mindegy azonban, hogy keserű szájízzel lépnek tovább a vitapartnerek, vagy annak a tapasztalatával, hogy lehet együttműködni, nem a másikat elnyomni, és így nyeregben maradni, hanem közös megoldásokat keresni. Ez akár a továbbiakra is konstruktív eszközöket adhat, s lehet, hogy nem pont akkor, de talán később nyugvópontra kerülhet az adott konfliktus.

Azt, hogy milyen előnyökkel járhat ez a kommunikációs módszer, milyen más stílusok mellett rúghat labdába, s mitől tud azoknál hatékonyabban működni, górcső alá vesszük a cikk folytatásában, melyben többek között konkrét példákat is hozunk az elmélet gyakorlatban való megjelenésére, és bemutatjuk, miként tud hatással lenni a kommunikációnk arra, hogy milyen emberek is vagyunk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és hogyan érezzük magunkat a saját bőrünkben.