Teljes búcsút nyernek azok, akik megünneplik a Nagyszülők és Idősek Világnapját
Ez alkalomból július 28-ára az Apostoli Penitenciária teljes búcsút kínál az időseknek és azoknak a híveknek, akik „a bűnbánat és a szeretet lelkiségétől” indíttatva részt vesznek a különböző szentmiséken szerte a világon. Hasonlóképpen a betegeknek, az őket ápolóknak és mindenkinek, aki nem tudja elhagyni lakóhelyét, de lélekben csatlakozik a szertartásokhoz.
Július 28-án, a hónap negyedik vasárnapján tartjuk a Nagyszülők és Idősek IV. Világnapját, amelyet Ferenc pápa hívott életre. Idei témája: „Ne hagyj magamra öregkoromban” (vö. Zsolt 71:9 – „Öregkoromban se taszíts el magadtól, akkor se hagyj el, ha erőm elfogy!”). Erre a napra az Apostoli Penitenciária teljes búcsút engedélyez a szokott feltételek mellett (szentségi gyónás, szentáldozás, imádság a Szentatya szándékaira).
A dekrétum
Angelo De Donatis bíboros, főpenitenciárius látta el kézjegyével a dekrétumot, amelyet Kevin Joseph Farrell bíboros, a Világiak, Család és Élet Dikasztérium prefektusa kérvényezett azért, hogy növelje a hívők áhítatát és előmozdítsa a lelkek üdvösségét. A búcsú a tisztulás állapotában lévő lelkekért is felajánlható. Elnyerhetik továbbá azok a hívek, akik július 28-án kellő időt szentelnek rászoruló vagy nehéz helyzetben lévő idős testvérek meglátogatására (legyenek azok betegek, magányos emberek, fogyatékkal élők).
Teljes búcsút nyerhetnek – ha lélekben elszakadnak minden bűntől, és szándékukban áll a három szokásos feltétel mielőbbi teljesítése – a beteg idősek, az őket ápoló személyek, és mindazok, akik súlyos okból nem tudják elhagyni otthonukat, de lélekben kapcsolódnak a világnap szertartásaihoz, felajánlva imáikat, életük fájdalmait és szenvedéseit az irgalmas Istennek, különösen, miközben a média közvetíti a szertartásokat.
Az isteni kegyelem elérésének megkönnyítésére a lelkipásztori szeretet által az Apostoli Penitenciária arra kéri a papokat, akik rendelkeznek a gyónás meghallgatásához szükséges felhatalmazással, hogy készségesen és nagylelkűen álljanak rendelkezésre a bűnbocsánat szentségének kiszolgáltatásához.
Az idei világnap témája
A Nagyszülők és idősek 2024-es világnapja az Ima évében zajlik, amelyet Ferenc pápa hirdetett meg, hogy segítse a katolikusokat a 2025-ös szentévre való felkészülésben. A pápa 2021-ben alapította a világnapot, amelyet július negyedik vasárnapján ünnepel az egyház, Szent Joachim és Szent Anna, Jézus nagyszülei liturgikus ünnepe közelében. Célja, hogy a katolikusok szerte a világon szánjanak időt az időskorúakra, gondolkodjanak el a nagyszülőktől kapott nagy örökségről és bölcsességről. A világnap idei témája a magány, ami sajnos sok idős ember életében keserű valóság, akik gyakran a kiselejtezés kultúrájának áldozatai.
Forrás: Vatican News
Köszönöm szépen . Ámen.
INRI,
az ötvenéves már öreg? Rá is érvényes ez a világnap?
Az engedelmesség érdem? Milyen értelemeben? Engedelmesség (lat. oboedientia, az obaudire, ‘odahallgat’ igéből): 1. erkölcsi erény, mely készségessé teszi az akaratot a parancsoló akaratának teljesítésére.
Mikor beszélhetünk helyette szolgalelkűségröl, szervilizmus: az →engedelmességgel ellentétes vícium, mely által az ember a nála hatalmasabbnak feltétlenül és meggondolás nélkül engedelmeskedik, akkor is, ha a parancsolt dolog önmagában rossz. – A ~ rombolja az objektív erkölcsi rendet és az emberi kapcsolatokat, mert a felettessel szemben megalkuvóan hajlongóvá, a vele egyenrangúval vagy aláredeltjével szemben kegyetlenné teszi az embert. – Beszámíthatóságát csökkentheti a megfélemlítés, rosszaságát növeli a tudatos önzés.
Mezökaszonyi 50 éves öreg legyen engedelmes, de kinek?
Szivbemarkolo érzésem volt minap estefelé. Elmentem egy dunántúli városi-bányatóhoz fürödni. Amelyiknek szép gondozott parkja is van, kijelölt fürdöhellyel. Mellette pizzéria és sport-gimnasztika-játszótér. Feltünt, ami Magyarországon még nem altalános -mint nyugaton- hogy sok külföldi futó is körözött a tó körüli ápolt piros-öntöttgumi futópályán. Egy többnejü férfi és fejkendös nökböl álló moszlim családja is. Sok egzotikus fiatal konzervatív öltözetü hosszúhajú sudár lányok is akik Kirgizisztánból való orosz keresztényeknek mondták magukat. Egy kövér kirgiz öregurral oroszul beszélt egy 26 éves uszó srác, meg az 50 éves barátja. A soványka de akkurátus ötvenéves olyan kissé beivott virgonckodó benyomást keltett.
Utána magyarra váltottak egymásközött. Szatmári-bihari tájszólásban. Honna vagytok feleim? – kérdeztem tölük. Az övenéves válaszolt: Szatmár-Bereg megyébül. Melyik falu? Mezökaszony hangzott a válasz, Barabás mellett. Most Ukrajna…
Mit csináltok itt, onnan többszáz kilóméterre? – kérdeztem.
Akkor belekezdett:
Két éve szabira mentem (volna) haza, apám-anyám már átköltöztek a magyar Barabásra, rám hagyták a szülöi házat Kaszonyban 4000 m² es kerttel együtt. Prágában buszsoförködtem elötte…Hát megyek haza, s ott mondják a határon (szerencsére még a magyar oldalon), hogy várakozás több óra, kitört a háboru, minden férfit pontosan katonai nyilvántartába vesznek, s irány a front! Ott -mint késöbb kiderült- átlagban az örgebbeje 3 órán belül halott lesz. Elkértem a távcsövet a határörtöl, átnéztem a magaslatról arra felé…
Istnem Uram, most mi lesz? Azért az Ukrajnááert amelyiktöl semmit sem kaptam, de igykezett tölem mindenemet elvenni (anyanyelvemet, hazámat-házamat, történelemem, közösségem) most ott pusztuljak? Anyámékoho bementem Barabáson. Azt mondták menekülj magyarba, vállalj ott munkát ha lehet jó messze innen…A házzal Kaszonyban csak lesz valami…átmegyegetünk körülnézni ha lehet. Biciklivel 10 perc …
Magam is voltam sorozáson anno 1978-ban, 19 évesen Budapesten. A kommunizmusban felovasták elötte ott nekünk, hogy a haza védelme minden állampolgár “Szent kötelessége”-mert ez az egy szentség még megmaradt…ezért kötelezö a sorkatonaság letöltése, igaz már csak 6 hónapig…
Az ötvenéves ember még elmondta, hogy a Kaszonyi srác (a 26 éves) haverom hívott die. Még jobban keresek, mint Párgában kerestem. Úszás után ott pihentek a pizzériában. Odamentem. Ott ült még három fiatal pár szintén magyarok Ukrajnából. A vékonyka huszonéves asszonykák modogatták: Nem hagyom az uramat meghóni! Inkább mindenhova vele megyek…Csak el onnan a háborúbol a kényszersorozásból a halál karmaiból…
Elmondtam nekik, hogy egyszer a Szovjetúnióban 1969-ben jártam apámmal anyámmal Iloncán. Ez Mezökaszonytól 60 km-re keletre van. Nagynyám volt onnan való. Elmentünk a Zsidik Anasztázia nagyanyám családját a Zsidik családot meglátogatni…Magyar autóval nem is lehett, ez ott derült ki Munkácson. Vízum ide- vagy oda, minden falu határában határ-rendördég posztolt és csakis ottani rendszámú autót engedtek át…Ugyhogy apám megkért valakit, hogy vigyen oda minket és hozzon vissza egy hét után minket Munkácsra. Ott azonban Iloncán senkivel sem tudtunk a rokonokkal beszélni…Magyarul senki sem beszélt már…Néha egy öreg tolmáccsal pár szot váltottunk velük…de inkább mutaogatsassal társalogtunk…
Ezek a fiúk itt a fürdötónál azt sem tudták, hol van Ilonca…Még a nagyszakállú joviális idös´b Urak is közöttük 1990-95- ös születésüek voltak…
Istenem Uram segítsd meg öket. Istenem uram fejezzék be ezt a háborút. A fegyvergyárosok, a kolonializálók hagyják már ezt a két testvér népet békében egymás mellett élni. Ne Amerikai nyomásra, meg érdekek miatt pusztuljanak már ott többszázezer orosz, ukrán, meg kitudjaa meg milyen és magyar katonák el!
Az orosz és ukrán nyersanyagok és szántöföld miatt az angolszászok az elmült száz évben már kétszer küldtek euro´pai hadsegereget az oroszok nyakára, hogy majd ök meg utána megjönnek rendet tenni….és mindent elllopni tölük…de ezek nem hagyják..
Most megint magyarok is érinettek ebben a háborúban is, mint ágyütöltelékek…
Osli mosolygós madonna könyörögj éretünk…