Szent Siméon-François Berneux csalódottsága a félbeszakadt mártíromság miatt
Siméon-François Berneux (1814-1866), a Külföldi Missziók Ázsiában tevékenykedő papja mindig arról álmodott, hogy lelkeket mentsen. Mindent Istennek ajánlott fel, még a saját életét is. Olyannyira, hogy nagy csalódottságot érzett, amikor első alkalommal megmenekült a vértanúságtól.
Vietnám, 1841. Az április 14-éről 15-ére virradó éjjelen, nagyszombat napján, Berneux atyát durván felverték álmából. Sikoltozások és léptek zaja hallatszott mindenütt Nam Dinh városában. Mintegy 500 katona kereste a keresztény papokat.
Berneux atyát kíméletlenül kirángatták az utcára. Hamarosan a munkatársát, Paul Galy atyát is megtalálták. A két pap egymásra mosolygott. Különös örömöt éreztek, amely végig velük maradt, amikor az elöljáróhoz vitték őket. Úgy tűnt, a végső áldozat nincs már messze. Hiszen számukra nem létezett nagyobb boldogság, mint Krisztussal találkozni.
Elmaradt mártíromság
Megdöbbentő volt a két pap nyugodt, már-már örömteli magatartása. A katonák azt kérdezgették maguktól, hogy a két pap nem őrült-e meg. Valójában Siméon-François megtisztelőnek érezte, hogy ugyanolyan bánásmódban részesül, mint Krisztus a kínszenvedése előtt. Még a rácsok mögött is prédikált a börtönőröknek és a többi fogolynak, bár a szókincse szegényes volt.
Aztán az elöljáró elé vitték őket, aki megparancsolta nekik, hogy árulják be paptestvéreiket, különben megverik őket. Siméon-François és Paul hallgattak. Paul hagyja, hogy az elöljáró azt higgye, ő is a keresett papok közé tartozik. Ezután azzal fenyegették meg őket, hogy a hitoktatókat fogják megverni, ha nem mondanak le a hitükről.
A mi jutalmunk a mennyben van
– emlékeztette őket Siméon-François.
Ezt követően a fővárosba, Huéba küldték az atyákat. Itt botozással és forró vassal vallatták őket. Miért nincs a papoknak feleségük? Mi ez a história a halálon túli életről? Siméon-François válaszolt ezekre a kérdésekre. De amikor megparancsolták, hogy taposson a feszületre vagy vegyen maga mellé feleséget, hogy ezzel megmentse magát, kategorikusan visszautasította. Siméon-François és Paul nem mutatták ki kínjaikat. Isten megadta nekik a kegyelmet, hogy méltósággal szenvedjenek. Halálra ítélték őket. Hosszú hónapokig vártak a kivégzésükre, de mártíromság helyett szabadulás érkezett.
Hasznosnak bizonyuló késlekedés
1843. március 7-én egy francia korvettparancsnok követelte Siméon-François, Paul és még három másik letartóztatott pap szabadon bocsátását. Ez az utolsó pillanatban jött szabadulás zavarba hozta Berneux atyát. A búcsúleveleiket már megírták, az utolsó imáikat elmondták… De úgy tűnik, az isteni akarat nem egyezett Siméon-François akaratával. Misszionárius volt, tehát tovább folytatta a küldetését.
Makaóba ment, majd Mandzsúriába és Sanghajba… Bármerre járt, evangelizált, a test és a lelkek orvosa volt. Megtanulta a helyi nyelvet és szokásokat, hogy jobban bele tudjon olvadni a helyi közösségbe a küldetése érdekében, amelyet súlyos egészségügyi problémái ellenére is fáradhatatlanul folytatott.
1854-ben IX. Piusz pápa Korea püspökévé nevezte ki. Egy olyan ország püspökévé, amelyik megtiltotta a külföldiek belépését. Korea a mártírok országa. Ez még inkább okot adott ok arra, hogy Berneux atya odamenjen. Ott ismét térített, ápolt, iskolát, szemináriumot alapított, fogyatékosokat és leprásokat gondozott. Azonban 1866-ban a politikai feszültségek keresztényellenes hullámot indítottak el. A püspököt letartóztatták és kegyetlenül megkínozták. Siméon-François atya végül március 8-án nyerte el a mártíromság koszorúját.
Az Úr ismét megadta neki, hogy méltósággal viselje a kínzásokat. Azt mondják, még akkor is mosolygott, amikor az élet elhagyta. Siméon-François Berneux atyát Szent II. János-Pál pápa avatta szentté 1984-ben. Teste ma a szöuli katedrálisban nyugszik.
Fordította: Ujvári Szonja
Forrás: fr.aleteia.org
INRI,
namáné ajweh=oh fájdalom.
Nem csökkentve az atyák 157 évvel ezelötti mártír érdemeit, tessék mondani ide mikor jönnek már a misszionárusok? A 10-15 filiás falusi magyar templomos szinte bazilikás helyekre? Mikor tanítják meg az evangelium örömhírét a kismamáknak magyarul magyarországon? Akik meg majd babáikat tanítják meg erre? Ahogyan Farkas István “Lupusz” atya teszi ezt Dunaszigeten és a filiákban? Miért csak öt ismerem több száz km-en belül a keresztény magyaroszágon, mint aki tipegö hittant és szentmisét ünnepel minden vasárnap? Hétközben meg baba-mama klubot? A 0-12 éves gyerekeseknek, méghozzá eredményesen…tömegeknek. Ausztriában van egy folymat a föegyházmegyében: A cél hogy minden plebánián annyi diakonust szentelnek (akik privát nem egyházi foglakozásból élnek), hogy azok el láthassák ha kell a plebániát. Pedig több papjuk van mint plebániájuk (3700 pap, sok külföldi pap is a nagy jövedelmek miatt kb. 2000.- eur netto 14 x évente ). hozzá kb. 800 állandó diakonusuk van. Igaz misézöhely pedig 2x annyi van. Görög katolikus családos papok is vannak. A római katolikus plebánián. Mégis panaszkodnak, hogy kevés a pap. Nálunk pedig ugynannyi hivöre csak ennek a 40%-a papok száma és csak ennek 20%- a az állando diakonusok száma.A papok fizetése magyaroszágon nettó kb. 480.- Eur 12x egy évben. Ide mikor jönnek az ´állandó diákonusok? Meg a missziós papok? Meg mikor lesznek skrestyések állásban, hogy annak az 1 papnak segítsenek? Kérdés kérdés hátán?