Szent Siméon-François Berneux csalódottsága a félbeszakadt mártíromság miatt

Siméon-François Berneux (1814-1866), a Külföldi Missziók Ázsiában tevékenykedő papja mindig arról álmodott, hogy lelkeket mentsen. Mindent Istennek ajánlott fel, még a saját életét is. Olyannyira, hogy nagy csalódottságot érzett, amikor első alkalommal megmenekült a vértanúságtól.

Vietnám, 1841. Az április 14-éről 15-ére virradó éjjelen, nagyszombat napján, Berneux atyát durván felverték álmából. Sikoltozások és léptek zaja hallatszott mindenütt Nam Dinh városában. Mintegy 500 katona kereste a keresztény papokat.

Berneux atyát kíméletlenül kirángatták az utcára. Hamarosan a munkatársát, Paul Galy atyát is megtalálták. A két pap egymásra mosolygott. Különös örömöt éreztek, amely végig velük maradt, amikor az elöljáróhoz vitték őket. Úgy tűnt, a végső áldozat nincs már messze. Hiszen számukra nem létezett nagyobb boldogság, mint Krisztussal találkozni.

Elmaradt mártíromság

Megdöbbentő volt a két pap nyugodt, már-már örömteli magatartása. A katonák azt kérdezgették maguktól, hogy a két pap nem őrült-e meg. Valójában Siméon-François megtisztelőnek érezte, hogy ugyanolyan bánásmódban részesül, mint Krisztus a kínszenvedése előtt. Még a rácsok mögött is prédikált a börtönőröknek és a többi fogolynak, bár a szókincse szegényes volt.

Aztán az elöljáró elé vitték őket, aki megparancsolta nekik, hogy árulják be paptestvéreiket, különben megverik őket. Siméon-François és Paul hallgattak. Paul hagyja, hogy az elöljáró azt higgye, ő is a keresett papok közé tartozik. Ezután azzal fenyegették meg őket, hogy a hitoktatókat fogják megverni, ha nem mondanak le a hitükről.

A mi jutalmunk a mennyben van

– emlékeztette őket Siméon-François.

Ezt követően a fővárosba, Huéba küldték az atyákat. Itt botozással és forró vassal vallatták őket. Miért nincs a papoknak feleségük? Mi ez a história a halálon túli életről? Siméon-François válaszolt ezekre a kérdésekre. De amikor megparancsolták, hogy taposson a feszületre vagy vegyen maga mellé feleséget, hogy ezzel megmentse magát, kategorikusan visszautasította. Siméon-François és Paul nem mutatták ki kínjaikat. Isten megadta nekik a kegyelmet, hogy méltósággal szenvedjenek. Halálra ítélték őket. Hosszú hónapokig vártak a kivégzésükre, de mártíromság helyett szabadulás érkezett.

Hasznosnak bizonyuló késlekedés

1843. március 7-én egy francia korvettparancsnok követelte Siméon-François, Paul és még három másik letartóztatott pap szabadon bocsátását. Ez az utolsó pillanatban jött szabadulás zavarba hozta Berneux atyát. A búcsúleveleiket már megírták, az utolsó imáikat elmondták… De úgy tűnik, az isteni akarat nem egyezett Siméon-François akaratával. Misszionárius volt, tehát tovább folytatta a küldetését.

Makaóba ment, majd Mandzsúriába és Sanghajba… Bármerre járt, evangelizált, a test és a lelkek orvosa volt. Megtanulta a helyi nyelvet és szokásokat, hogy jobban bele tudjon olvadni a helyi közösségbe a küldetése érdekében, amelyet súlyos egészségügyi problémái ellenére is fáradhatatlanul folytatott.

1854-ben IX. Piusz pápa Korea püspökévé nevezte ki. Egy olyan ország püspökévé, amelyik megtiltotta a külföldiek belépését. Korea a mártírok országa. Ez még inkább okot adott ok arra, hogy Berneux atya odamenjen. Ott ismét térített, ápolt, iskolát, szemináriumot alapított, fogyatékosokat és leprásokat gondozott. Azonban 1866-ban a politikai feszültségek keresztényellenes hullámot indítottak el. A püspököt letartóztatták és kegyetlenül megkínozták. Siméon-François atya végül március 8-án nyerte el a mártíromság koszorúját.

Az Úr ismét megadta neki, hogy méltósággal viselje a kínzásokat. Azt mondják, még akkor is mosolygott, amikor az élet elhagyta. Siméon-François Berneux atyát Szent II. János-Pál pápa avatta szentté 1984-ben. Teste ma a szöuli katedrálisban nyugszik.

Fordította: Ujvári Szonja
Forrás: fr.aleteia.org