Hogyan hozhatunk sok gyümölcsöt? A válasz János evangéliumának 15.fejezete

Megköszönöm, ha ezt a néhány percet arra szánod, hogy velem együtt elmélkedj János evangéliuma 15.fejezetének 4. és 5. verséről. Olvassuk csak:

„Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.”

Vajon mi az, ami egyeseket sikeressé tesz, másokat viszont nem? És vajon minek köszönhetjük ezt a sikert? A különbség vajon a vetőmagban vagy a talajban van, ami a növényt táplálja? És vajon a növény gondozásának az a szerepe, hogy a legjobb körülmények között biztosítsa növekedését? Hasznos feltennünk és átgondolnunk ezeket a kérdéseket, hogy meghatározhassuk egyesek sikerének és mások sikertelenségének okait.

Mai szövegünkben Jézus elmagyarázza tanítványainak, hogy mit vár el tőlük, ha gyümölcsöt akarnak teremni. lgaz, hogy a fának az a célja, hogy gyümölcsöt teremjen és ne foglalja el feleslegesen a talajt. Emlékezzünk csak a fügefa példázatára, amelyet Jézus megátkozott azon egyszerű oknál fogva, hogy nem termett, holott az Úr azt várta, hogy gyümölcsöt hozzon. A mai igeszakaszban is nagyon fontos a feltett kérdés. A hívő életének minden területét érinti.

Az Úr látni akarja a gyümölcsöket istengyermeki identitásunkban, életünk minden területén, a társadalmi hatás érdekében; a jellem szintjén éppúgy, mint az erkölcs vagy akár a tanúságtétel szintjén, természetesen nem megfeledkezve istengyermeki hitünk társadalmi dimenziójáról.

Gyakran hajlamosak vagyunk arra, hogy minden erőfeszítésünket a tanúságtételre összpontosítsuk, és még az Úr figyelmeztetéseit is elfelejtjük, aki pedig komolyan int bennünket a következő szavakkal:

„Mert mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul vagy súlyos kárt szenved?’ (Lk 9,25)

Nincs világosabb, egyértelműbb itt az Úr szavánál, ami rámutat néhány keresztény nem megfelelő hozzáállására, akik nem fordítanak elegendő erőforrást Úrban való saját növekedésükre.

Valójában, a mai bibliai idézet arra hív minket, hogy ne csak néhány, hanem sok gyümölcsöt teremjünk! Jézus megadja a protokollt is ehhez, ami lehetővé teszi, hogy sok gyümölcsöt teremjünk, de talán fontosabb lenne azt pontosítanunk, hogy milyen gyümölcsről is van szó. A Biblia nem mondja ki egyértelműen, de mi tudjuk, hogy Pál a Lélek gyümölcseiről beszél, amit a Galatákhoz írt levele 5. fejezetének 22. versében találunk:

„A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.”

A gyümölcsök, egyúttal bizonyító elemek, amelyek nyilvánosan tanúskodnak munkánk eredményéről, ahogyan ezt Pál apostol mondja a korintusi keresztényeknek:

„Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek az vagyok, hiszen apostolságomnak ti vagytok pecsétje az Úrban.” (1 Kor 9,2).

A gyülekezet jelenléte Korintusban egyúttal bizonyíték Pál apostolságára. Vagyis, a gyümölcs a fa termékenységéről és hasznáról tanúskodik. A protokoll, amelynek megtartását kéri apostolaitól az Úr, világos: ez a mindenek forrásával, azaz magával az Istennel való kapcsolat.

„Maradjatok meg bennem!” Ez a kapcsolat ereje, erőssége, nem valami külső látszat, hanem a kapcsolat, ez az, ami nagyon fontos! A szőlővesszőnek szüksége van a szőlőtőre, mert abból táplálkozik. Amikor a feltételek teljesülnek, következnek az eredmények, mintegy a forrás és az alany között fennálló harmónia következményeként.

Legyen szép napod és Isten áldjon téged.

Írta: Gabriel Oleko
Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: infochretienne.com