Szent Jozsef festmeny Custom

Szent József keresztény realizmusa

Szent József keresztény realizmusra tanít minket: elfogadni a valóságot olyannak, amilyen, nyugodtnak maradni a viharban, a csónak kormányzását Istenre bízni.

Mária és József az esküvőjük napját várták, amikor majd az Úr által megáldott házastársakként megkezdik közös életüket. Mielőtt azonban egybekeltek volna, Máriáról kiderült, hogy teherbe esett. Elképzelhetjük, hogy amikor ez József számára kiderült, az olyan volt, mint valami zuhanás egy sötét és mély éjszakába. Teljesen tanácstalanul szembesült a terhesség hírével, hisz a gyermek nem tőle származott, és ez a tény nyilvánvalóan nagyon megdöbbentette. Nehéz éjszakája lehetett, próbálta felfogni a helyzetet, és olyan megoldást találni, hogy Máriát ne érje sérelem. Biztosan sok minden lezajlott a fejében és a szívében, miközben azon töprengett, mi lenne a legjobb Máriának, a gyermeknek és neki magának.

Nekünk is vannak olyan éjszakáink, amikor válaszokat keresünk, és nagyon egyedül érezzük magunkat a nehéz pillanatokban. Nemde József az a figura, aki megtestesíti számunkra az élet váratlan fordulataival szembesülő embert? Különösen azokra gondolok, akiknek az életét felforgatja egy közel álló személy vagy önmaguk betegségének híre, a munkahely elvesztése, egy családi vagy szakmai kudarc. Mindannyian szembesülünk így vagy úgy ezekkel az előre nem látható helyzetekkel, amelyek elbizonytalanítanak, megzavarnak minket, és bizonytalanságba, kétségekbe, sőt talán gyötrelembe taszítanak.

Az élet viharaiban

Szent József nagyszerű alakját szemlélve elmondhatjuk, hogy József története, amely egyben Mária története is, nem tündérmese vagy bearanyozott legenda. Minden ember életét félelmek, félreértések, kétségek, szenvedések, aggodalmak és viharok kísérik. Ferenc pápa ezt írja Patris Corde (Apai szívvel) kezdetű apostoli levelében: „Félre kell tenni a haragot és a csalódást, és minden világias lemondás nélkül, de reményteli lelkierővel helyet kell adni annak, amit nem mi választottunk, s mégis létezik.” Ez a keresztény realizmus – írja a pápa. Szent József üdvözli ezt a valóságot, tipródik a döntés meghozataláig, de nem sieti el.

Nem úgy fogadja, hogy elszenvedi, aláveti magát neki, hanem úgy, hogy rábízza magát az Úr akaratára. A pápa így ír: „József tehát arra tanít bennünket, hogy az Istenbe vetett hit magában foglalja azt is, hogy hisszük, hogy ő félelmeinken, gyarlóságainkon, gyengeségeinken keresztül is képes cselekedni.” Ezek nem jelentenek akadályt Isten terve előtt, feltéve, hogy tudjuk, hogyan adjuk át őket az Úrnak. Szent József arra tanít bennünket, hogy „az élet viharaiban nem szabad félnünk attól, hogy Istenre bízzuk csónakunk kormányzását. Néha szeretnénk mindent mi irányítani, de ő mindig messzebbre tekint.” Szent Józsefnek is volt saját kidolgozott terve, mégis elfogadta, hogy belépjen egy nagyobb tervbe, magának Istennek az egész népe üdvösségére vonatkozó tervébe. Beleegyezett abba, hogy hagyja magát sodorni, hagyja magát vinni, azért, hogy – mint Szent Pál írja – belépjen a hit engedelmességébe. Eszembe jut Szent Charles de Foucauld imája, amely olyan jól kifejezi József szívének ezt a hozzáállását: „Atyám, átadom magamat Neked, tégy velem tetszésed szerint. Bármit teszel is velem, megköszönöm, mindenre kész vagyok, mindent elfogadok, csak akaratod bennem és minden teremtményedben beteljesüljön. Semmi mást nem kívánok, Istenem.”

Egy út, amely befogad

Kétségtelenül sok olyan dolog van az életünkben, amit nem értünk, vagy, amit nem is fogadunk el. És gyakran ez belső harcnak ad helyet, eltölt bennünket a harag, a keserűség, amely azáltal, hogy hajtogatjuk, foglyul ejt, megkeményít, elszigetel minket. Ferenc pápa ezt írja: „Amit Szent József lelki útja mutat nekünk, az nem a magyarázat, hanem az elfogadás útja.” Ez az út elfogadja azt, amit még nem lehet megérteni a jelen pillanatban, csak azzal a bizonyossággal, hogy Isten velünk van. Az evangélium jó híre az, hogy megmutatja nekünk, hogy Isten mindig megtalálja a módját annak, hogy beteljesítse az üdvösség tervét. „Isten szavára a sziklákból virág hajt ki”. Szent József tehát egy bizalommal teli magatartásra hív bennünket, a minden reményt felülmúló reménykedésre. Izajás csodálatos szavai szerint: „Megtérés és nyugalom által szabadultok meg; nyugodtság és bizalom által lesz erőtök.” (Iz 30,15).

De a velünk történő valóság elfogadása és az Isten tervére való ráhagyatkozás nem azt jelenti, hogy maradjunk közömbösek, tétlenek, és várjuk, hogy a dolgok jobbra forduljanak. József példáján szemlélhetjük, amint teljesen átadja magát a feladatnak és a küldetésének, mint örökbefogadó apa és szerető férj. „József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét.” (Mt 1:24). És később is vállalja ezt a nehéz valóságot a születés pillanatában s az Egyiptomba való menekülés során is. Ferenc pápa ezt írja: „Amikor nehézséggel szembesülünk, választhatjuk azt, hogy megállunk és feladjuk, vagy azt, hogy keményen beleállunk. Néha a nehézségek szabadítanak fel bennünk olyan erőforrásokat, melyekről nem is gondoltuk, hogy vannak. Adjunk hálát Istennek Szent József gyönyörű példájáért. Legyen ő a vigasz és a bátorítás forrása hitünk útján is.

Írta: Mickaël Le Nezet atya, Rochefort plébánosa
Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük