Schönberger Jenő szatmári püspök a pápalátogatásról
A Katolikus.ma szerkesztősége felkérte az erdélyi püspököket, hogy értékeljék Ferenc pápa Romániában tett apostoli látogatását. Elsőként Schönberger Jenő szatmári püspök gondolatait közöljük.
“Hála és köszönet. Ferenc Szentatyánk nem kis áldozatot hozott meg értünk, romániai katolikusokért. Nagyon zsúfolt volt a programja s be kellett osztania az erejét, hiszen nem fiatal már. Néha emberileg őszintén megsajnáltam, látva, hogy milyen nehezen mozog, de sokkal többször rácsodálkoztam arra, hogy milyen nagy dolgokra képesíti Isten kegyelme.
Magam is csak kezdem feldolgozni az élményeket, amelyek szinte rám zúdultak az elmúlt három napban, és gondolom így van ezzel mindenki, aki ott volt legalább egy eseményen a Szentatyával. Még csak azokkal a hívekkel beszéltem, akik Csíksomlyón voltak. Ők meghatottan és könnyekkel küszködve próbálták elmondani, hogy egy életre szóló élmény volt számukra, és nem sajnálják az áldozatot, amit hozniuk kellett, hogy a pápa szentmiséjén ott lehettek Csíksomlyón. Gondolom ezzel a bukaresti, jászvásári vagy balázsfalvi román katolikusok is így vannak.
Ha értékelnem szabad, akkor azzal kezdeném, hogy a legnagyobb dolog egy keresztény ember életében a szentmise. Megváltónk, Jézus Krisztus, Isten Fiának keresztáldozata jelenítődik meg és maga a feltámadt Krisztus szentségi módon és valóságosan lesz köztünk és velünk. Másodszor, egy olyan helyen, ahol édesanyját, a Boldogságos Szent Szüzet különös módon és ilyen sokan tisztelik és bizalommal kérik, ez mindig a legnagyobb öröm az Úr Jézus számára. És harmadszor, a miattunk örvendező megdicsőült Urat az ő földi helytartója, Péter apostol utóda, Ferenc pápa esdette le közénk a szentmisében. Ez a három így egyben a legnagyobb ajándék, amit a Jóistentől a Szentatyánkon keresztül kaptunk. Nagy áldozatot hoztak a hívek, akik a Nyeregbe felmentek, nem kisebb áldozatot hozott Ferenc pápa, amikor itt, a szentmise bemutatását elvállalta, de mi ez ahhoz az áldozathoz képest, amit Krisztus hozott értünk a kereszten. Mégiscsak az egyedüli és igazi áldozat az Övé, hiszen ebből árad ránk minden kegyelem.
A Szentatyának szerintem igaza van. Az egység ajándék, a Szentlélek ajándéka. Ahhoz, hogy el tudjuk fogadni úgy, ahogyan adni akarja, ahhoz elsősorban imádkozni kell. Másodsorban pedig követni a példáját, nyitni mások felé és megtanulni együtt járni, gondolkodni, párbeszédre törekedni, együtt sírni és együtt nevetni, mint ahogy a Szentírás is ajánlja. “