Rendszerető rendszerezők I.
Egy esztendőben két „újév” is van, legalábbis a már intézményesült gyerekek családjaiban biztosan. Hiszen a szeptember az új feladatok, új órarend, új logisztika kialakítása mellett magával hozza a remény érzését is. A reményét, miszerint ebben a tanévben minden flottabbul fog menni, a gyerekek könnyebben veszik majd az akadályokat, mert mi szülők kisimult arccal és idegzettel támogatjuk őket és magunkat a mindennapokban. Ehelyett már a hónap első napjaiban elérhet minket a fejünk fölött átcsapó hullámok érzése, ahogy szembesülünk a tornyosuló feladatokkal, programokkal. A még meg nem szokott órarend, a különórák beillesztése, a felnőtt és a gyerek napirendjének összehozása, amelyet az iskola indulása még tetéz rengeteg elvégzendő, aktuális feladattal, úgy mint ebédbefizetések, tankönyvbekötés, szülői értekezletek, a nyáron be nem szerzett iskolaszerek pótlása, elveszett bizonyítvány keresése, és a lazábbaknál a tavaly táskába rohadt uzsonna eltávolítása leginkább ecetes ollóval.. Amikor már mindez egyre kaotikusabb látszatot ölt, akkor jöhet a megmentő és felszabadító gondolat: „Rendszerezzünk!” Minden, spontaneitására büszke szülőtársam most a szívéhez kap, gondolván, a rendszerezés mindannak ellensége, amit ő magáról vall. Holott talán épp a hasonló emberek legjobb fogódzója lehet egy jól kialakított rutin, egy rendszer, mely olyan kereteket ad, amiken belül bátran élhetjük meg szabadságunkat.
Kutatások szerint naponta kb. 35000 kisebb és nagyobb döntést hozunk meg, melyek mind-mind apró (vagy nem is olyan apró) stressz-cseppecskeként adódnak hozzá a bennünk lévő feszültségekhez, míg már nehezen, vagy nem tárolhatóvá válik bennünk ez a mennyiség. A döntéshelyzetek csökkentésének remek módja lehet egy napirend felállítása, és olyan szokások kialakítása, melyek automatizálják a cselekedeteinket a megszokott szituációkban. A rendszerezésnek rengeteg kipróbált és bevált módszere van, ki-ki megtalálhatja magának a leginkább tetszőt, de egészen magunkra is szabhatjuk a dolgot. Szét is választhatjuk életünk különböző színtereit, hogy azokban külön-külön is rutinokat alakítsunk ki (háztartás, takarítás, sütés-főzés, programok kezelése, énidő, életmód, munkabeosztás, család, stb..),és mindezt összetarthatja egy átfogó napi-, heti-, vagy akár havi rend. Következő cikkeinkben külön területenként is átnézzük majd a kipróbálható módszereket, elsőként azonban érdemes egy átfogó tervet készíteni. Ehhez egy –a kaotikus szeptemberi évkezdésben lehetetlennek tűnő, de annál inkább feltöltő- fél órás kávészünetet engedélyezve magunknak a napi rohanásban, telepedjünk le egy füzettel és tollal, és induljunk neki a leendő rendszerünk kidolgozásának:
- Írjunk össze minden olyan feladatot, melyek rendszeresen, vagy aktuálisan előttünk állnak! Ahova lehet, rendeljünk konkrét napokat is (ha tudjuk mikor lesz a szülői értekezlet, vagy ha megvan a szemétszállítás napja, vagy tudjuk melyik nap lesz a gyerek edzése, stb..). Ami nem naphoz vagy dátumhoz köthető elvégzendő, azokat hagyjuk „lógva”.
- Írjuk össze, mik azok a tevékenységek, programok, szokások, amiket szeretnénk megvalósítani rendszeresen (akár napi szinten beépítve), és mik az alkalmi események. A dátumhoz, vagy adott naphoz köthetőket ismét rendeljük az adott naphoz.
- Vessük össze a két listát! A dátumokat, fix napokat próbáljuk összefésülni és megvizsgálni, belefér-e minden, amit oda írtunk. Ha nem, vizsgáljuk felül, hogy mit tehetünk onnan másik napra (Ha nincs ilyen, ezek lesznek a pirosan villogó napok, amik a legsűrűbbek lesznek- az ilyen napokra érdemes tartogatnunk magunknak valami kis jutalmat. Akár egy esti fürdőt, vagy egy finomabb vacsorát, ha lehet, kis énidőt a nap zárásaként, vagy ha aznap nem megvalósítható, akkor másnap beiktatni a nehéz nap teljesítéséért járó jutalmat.).
- Írjunk az eddigiek alapján egy heti tervet, melyben szerepelnek napokhoz társítva a felsorolt feladatok, események!
Nem baj, ha van még sok kérdőjel, ha nem tökéletes a tervezet, vagy nem látjuk még át a megvalósíthatóságot. Fontos lépést tettünk afelé, hogy kialakítsuk a saját rendszerünket, mely komoly kapaszkodót fog nyújtani a mindennapjainkban.
