Szent József példájára tekintve: a munka célja nem maga a munkavégzés
1955 májusában XII. Piusz pápa a Katolikus Munkások Keresztény Szövetségéhez intézett beszédében rendelte el Munkás Szent József ünnepét, amelyet minden évben május első napján kell megtartani. A dátum nem véletlen, hiszen egybeesik a munkások nemzetközi napjával, a munka ünnepével, amelyet az 1890-es évek közepe-vége óta sok országban május 1-jén ünnepelnek. Szent József ünnepének stratégiai elhelyezése azt a kettős célt volt hivatott megvalósítani, hogy megerősítse a munka méltóságát, de elutasítsa a munkások nemzetközi napjának marxista színezetét. Piusz pápa a munkást kívánta ünnepelni május 1-jének Szent József ünnepnapjaként történő kijelölésével, ideológiai felhang nélkül.
Május 1-jének a munkások nemzetközi napjává, vagyis a munka ünnepévé való nyilvánítása országonként eltérő, egyes országokban más a neve az ünnepnek, máshol egyáltalán nem ünneplik. Május 1-je, mint Munkás Szent József ünnepe jelentős nap a katolikus liturgikus naptárban is. Azt sugallja, ne csak az első napra, hanem a teljes május hónapra gondoljunk, mint a munka méltóságának és nemességének megerősítésére. Ez egyben lehetőség a munka céljának és természetének újragondolására, különösen, ha a munka hozzájárul – vagy sem – az emberi személy erkölcsi felvirágzásához. Ez magában foglalja a munka természetes voltát az emberi személy számára, a munka méltóságát és a munka célját, mint egy magasabb cél elérésének eszközét.
A munka fogalma a teremtés aktusához kapcsolódik, amint azt a Teremtés könyvének második teremtési beszámolója leírja. Miután Isten megalkotta a férfit és a nőt, mint természetes közösséget, arra utasította őket, hogy gondozzák a kertet, amelyben elhelyezte őket. Ha az Éden-történetet saját életünk metaforájaként tekintjük, akkor Isten utasításaiból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a teremtésről való gondoskodás és a teremtés művelésének kötelezettsége ősszüleink leszármazottaiként ugyanúgy vonatkozik ránk, mint ahogyan rájuk. Isten nem csupán arra hív minket, hogy legyünk teremtésének letéteményesei, hanem arra is, hogy vegyünk részt a teremtésben, fejlesszük és terjesszük ki jóságát térben és időben. A földművelés sorrendet és időtartamot foglal magában; a munkánk maradandó fontosságú a virágzó és kiteljesedő erkölcsi élet kialakításában.
Ezen túlmenően a kert művelésének parancsa magában foglalja az emberi munka szükséges racionális természetét, amely szorosan összefügg az emberi érvelés, reflektálás és a versengő javak közötti választás képességével. A munka nem véletlenszerű keserves kulimunka. Sokkal inkább az emberi javak összességének gondozására és művelésére van rendelve, és magán a munkán túlmutató látásmódot igényel. A munka tehát nem cél, még akkor sem, ha olyan üdvös szokásokra és gyakorlatokra nevelhet, amelyek azzá az erényekké válnak, melyek által gyümölcsöző és kielégítő életet élhetünk.
Mint az emberi személy számára természetes, a munka bizonyos méltósággal rendelkezik. Ez a méltóság legalább kétféleképpen nyilvánulhat meg. Először is, a munka személyesen kiteljesítheti és kielégítheti az azt végző személyt. Teljesen jogos az elégedettség és az öröm érzésének megtapasztalása a munkavégzésben vagy az általa előállított árukban vagy szolgáltatásokban. Ahogyan Isten ránézett teremtésére, és látta, hogy az nagyon jó, úgy mi is lelki, spirituális és erkölcsi elégedettséget nyerhetünk mind a munka gyakorlásából, mind pedig eredményéből.
A munka méltóságának egy másik aspektusa azonban nem magában a munkában rejlik, hanem abban a jóban, amit az a másik emberért tesz. A munka mások kényelmének és erkölcsi felvirágzásának biztosításában találja meg méltóságát. Ebből az aspektusból egyértelműen magától értetődő, hogy a munkának összhangban kell lennie annak a személynek a méltóságával, akinek szolgálatára irányul. Az a munka, amely nem járul hozzá a közösség közös javához, az rossz irányban végzett – vagy akár bűnös – munka, amely nélkülözi a munka természetes méltóságát. Továbbá a mások szolgálataként végzett munka megmutatja nekünk még a nem túl méltóságteljesnek tűnő munka méltóságát is. A munka nehéz, veszélyes és még kimerítő is lehet, amelynek méltósága azonban továbbra is megmarad, ha a munkás megérti, hogy az általa elszenvedett munkával embertársát szolgálja. Emiatt nekünk, akik hasznot húzunk a nehéz munka fáradságából, kötelességünk megünnepelni és megerősíteni még az önmagában kevésbé méltónak tűnő munka méltóságát is.
Végül, még a legkielégítőbb és legnemesebb munka sem válhat öncélúvá. Amikor Isten befejezte a teremtést a Teremtés könyvének első beszámolójában, megpihent, hogy szemügyre vehesse azt. Ez az a paradigma, amely alapján megérthetjük, hogy a munka célja a szabadidő. Más szóval, a munka célja az, hogy ne dolgozzunk. A munka célja sokkal inkább az, hogy megteremtsük azokat a feltételeket, amelyek mellett részt vehetünk az életünket teljessé és gyümölcsözővé tevő erkölcsi, lelki és vallási gyakorlatokban. Ha tényleg megértjük, hogy a munka önmagán túlmutató célt szolgál – azt a célt, hogy ne dolgozzunk -, akkor május 1-jét és a hónap hátralevő részét úgy ünnepelhetjük, hogy tanúsítjuk és megerősítjük, hogy a munka az emberi személy javára válik.
Fordította: Ujvári Szonja
Forrás: Catholic Herald
INRI,
Namáné ajweh=Oh fájdalom…. Drága Szent József az ács…
Van szellemi és fizikai munka. A szellemi munka elsösorban gondolkodást, kreativitást és döntést igényel, végezhetö iodában is (programozó, ügyvéd, épitész, stb.). Elöre kell bocsájtani, hogy a május elseje a fizikai munkások ünnepe.
A munkás az a személy, aki kizárólag vagy túlnyomórészt fizikai munkával keresi a kenyerét. A közepes és nehéz fizikai munkavégzéskor a munkásnak 20-40 kg-ot is mozgatnia kell, egésznapos állás és járkálás mellett, úgy hogy sokszor ki van téve az idöjárási hatásoknak is (höség, esö, hó, hideg). Nem mindegy az sem, hogy napi hány órán át. Több évszázada (1820 -körül) sokszor 10-14 órán át is naponta. 1870-re Angliában nöknek és gyerekekenek bevezették a max. 10 órás munkanapot. Chicagóban 1886 május elsején sztárjk kezdödött a 8 órás munkanap-ért. Ezt rendörsortüzzel és egytucat halálos lövéssel verték le. Magyarországon elöször 1890-ben tartottak május elsejei felvonulást éppen a Chicagói véres események és a napi 8 órás munkaidö bevezetése miatt. Nagy vivmány lett a 8 órás munkiadö bevezetése, amit a magát marxistanak nevezö mukásképviseletek követletek ki a munkáltatoktól…
Csak az tudja, aki már dolgozott fizikai munkát egy munkanapon 10-14 órát, hogy milyen óriási dolog ahelyett csak 8-at dolgozni. Mert a nehéz fizikai munkába 3-5 év alatt bele is lehet rokkanni, ha nem tartjuk be a munkavédlemi szabályokat…. azokat pedig akkor soha sehol sem tartották be…De ugye ez akkor kit érdekelt? A tulajdonosokat nem…Ne kell csodálkozni, hogy a munkások oda menekületek ahol segítséget reméltek, hogy 3-5 év mulva nem rokkannak bele a munkába…
Fenn ez áll: “1955 májusában XII. Piusz pápa a Katolikus Munkások Keresztény Szövetségéhez intézett beszédében rendelte el Munkás Szent József ünnepét, amelyet minden évben május első napján kell megtartani. …Szent József ünnepének stratégiai elhelyezése azt a kettős célt volt hivatott megvalósítani, hogy megerősítse a munka méltóságát, de elutasítsa a munkások nemzetközi napjának marxista színezetét.”
Meghogy: “Amikor Isten befejezte a teremtést a Teremtés könyvének első beszámolójában, megpihent, hogy szemügyre vehesse azt. Ez az a paradigma, amely alapján megérthetjük, hogy a munka célja a szabadidő. Más szóval, a munka célja az, hogy ne dolgozzunk. = Mi??? A munka célja sokkal inkább az, hogy megteremtsük azokat a feltételeket, amelyek mellett részt vehetünk az életünket teljessé és gyümölcsözővé tevő erkölcsi, lelki és vallási gyakorlatokban.??? Mi???
Megjegyzésem: Apám lakatos-hegesztö-bádogos-vizvetékszerlö-szölész-borász és állattenyesztö is volt. Mindig abban dolgozott amit megrendeltek nála- (vállakozó volt). Sokat láttam és tanultam töle…A faluközösség szolgálatában sok tisztelöje is volt. Ö mondta: A munka célja a közösség és a család szogálata….hogy ne szenvedjen a családom hiányt semmiben…másokkal szemben sem…ezáltal könyebben betarthassa a mózesi boldogító 10 parancsoalat szabályait.
Fenn ez áll: “Ha tényleg megértjük, hogy a munka önmagán túlmutató célt szolgál – azt a célt, hogy ne dolgozzunk…” = Má megbocsá ez abszurdum!!!
Szent József az ács sokat és jól dolgozott. Hogy vigyázzon a reábizottakra…Mária és az Isten fiára…
“Jézus-Mária-József”
Sorrendnek jó:
Ima-Mise-Szentáldozás-Család (házasság vagy pap)-Tervszerü sikeres munka, hogy én segíthessek másokon és ne én szoruljak segétségre (adományokra). Ez 18 éves kor alatt természetes de akkor, ha kérhetném foduljon meg a kocka! Ne a lustaság legyen már a cél, meg a rózsaszín ködben a langyos vizben való lubickolás fals képe! Meg a nyugati homoatyák “elöbujási partijai Gran Canárián”- aki azért ment szeimna´riumba, hogy adományokból élhessen és ne kelljen magyarázkodnia- miért nem növel él és Bättzing német püspök meg követeli Rómától, hogy az ilyeneket is szenteljék fel, mert kevés a papi hivatások száma!????
A tervszerü munkára kell, a keresztény katolikus ifjakat és hajadonokat is nevelni…. méghozzá csala´di jópéldával. A pap aki adományokból él másképp látja ezt… Nekem szeme´lyesen az a pap amelyik a munkájából él (nyelvész, tolmács, matematika proff., érettségi elnök, zarándokházvezetö, egyetemi tanár, egyházi-korházigazgató, egyházi iskolaigazgató, egyházi birtokvezetö, szállodavazetö, kurahotelvezetö, gyermekotthonvezetö, ács) nagyon tetszik…
Megjegyzéseim:
1_Aki nem dolgozik ne is egyék…= a munkabérböl kenyeret keresünk, anélkül éhen halunk (mindegy milyen filozofiák alapján)
2_Vannak akinek nem kell dolgozni azért, hogy “kenyeret keressenek”, mert adományokbol, vagy vagyonukból élnek
3_A sikeres munka (szellemi vagy fizikai) mindenkire jó hatással van, mert kiélheti vele alkotási vágyát…(ahelyett pedig csak tévelygeve könyebben okoz magának és másoknak is károkat)=”tétlen kéznek az ördög a munkaadója”.
4_Sokkal több embernek kell a munkájából élnie, mint amennyi adományokból vagy vagyonából él=Ma a nyugati demokráciákban ezért mivel a munkavállalók nagyrésze már külföldi (nem-kereszteny-vallású) ezért a “munkás (szoc.dem. vagy neomarxista) pártok” felerösödtek, kiszorítva a “kereszténydemokrata” pártokat mivel azok inkább a vagyonos parasztság, vagy öshonos tulajdodonosi, vagy városi értelmiségi rétgehez tartoznak-gyerekeik nincsenek-nem házasodnak és kihalófélben vannak (az abrtuszok miatt is). Török kollegám mondta, hogy náluk nincs abortusz, mert tiltja a vallásuk=a mienk is de ez itt senkit sem érdekel. Az európai moszlim nö 3,8 a nem moszlim nö 1,5 gyereket szül egy életen át átlagban…Kérhetném ezt tölük megtanulni?
5_A pap mindíg is “Einegbrötler” volt és maradt. Pl. Velencében is láttam “szegényházi papi szobát”. Ha nyugdijba is ment és egyha´zi szegényházba költözött, nem az ottaniak szegényes kenyerét ette. “Eigenbrtöler=megélt a maga kenyerén”, mert afféle nyugdíjat is kapott, és kiment a szege´nyházból a vendéglökbe ebédre vagy vacsorára…a többiek meg ettek amit ott kaptak…
Ezt ne tanítsuk annak a katolikus fiúnak vagy lánynak akinek a saját kenyerét kell ennie, söt egyházi adót is kell fizetnie (helyesen) = mert neki nincs adománykenyere…. nem Eigenbrötler!