Pro és kontra megszólalások a szabálytalan helyzetű párok megáldásának lehetőséget adó dokumentumról

Már a kiadása óta eltelt rövid idő alatt is nagy visszhangot keltett a Hittani Dikasztérium Ferenc pápa által jóváhagyott Fiducia supplicans kezdetű nyilatkozata, amellyel kapcsolatban olvasóink is tájékoztatást kaptak (itt). A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Zarándok.ma megkeresésére reagált, erről itt számoltunk be.

Röviden összefoglalva, a Dikasztérium különbséget tesz a liturgikus áldás és az egyszerű lelkipásztori áldás között, és kimondja, hogy kérésre a lelkipásztorok adhatnak egyszerű áldást a rendhagyó helyzetű és az azonos nemű pároknak. Ugyanakkor a dokumentum rögzíti, hogy szentségi házasság csak egy férfi és egy nő között jöhet létre, és az egyház liturgikus értelemben nem adhat áldást az azonos neműek egyesülésére.

A nyilatkozatot követően kis túlzással azt mondhatnánk, hogy a fél világ és minden oldal megszólalt, ki lelkesen, ki magából kikelve, ki félreértésektől vezetve, ki mértéktartó magyarázatokkal és értelmezésekkel kísérve.

A Crux cikkéből, amely az amerikai katolikusok reakcióit idézi, úgy látjuk, hogy azok hasonló skálán mozogtak. Az LMBTQ-katolikusok és az LMBTQ-pártiak nagy előrelépésként, mérföldkőként értékelték az új dokumentumot. Egyes teológusok azonban arra figyelmeztettek, hogy félrevezető a nyilatkozatot a tanításban vagy a gyakorlatban bekövetkező monumentális változásként beállítani.

Az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája (USCCB) december 18-i nyilatkozata mértékadóan foglal állást.

“A Vatikáni Hittani Dikasztérium által ma kiadott nyilatkozat különbséget tesz a liturgikus (szentségi) áldások és a lelkipásztori áldások között, amelyeket olyan személyeknek lehet adni, akik Isten szerető kegyelmére vágynak az életükben – hangsúlyozta az USCCB. – Az Egyház tanítása a házasságról nem változott. A nyilatkozat ezt megerősíti, miközben arra is törekszik, hogy a lelkipásztori áldások megadásával az emberek mellett álljon, hiszen életünkben mindannyiunknak szüksége van Isten gyógyító szeretetére és kegyelmére.”

John Grabowski, az Amerikai Katolikus Egyetem erkölcsteológia és etika professzora a Crux-nak úgy fogalmazott, hogy

„ez egyfajta példa Ferenc pápa egész szolgálatára, amely a házasságról és a szexualitásról szóló katolikus tanítás esetében megpróbálja ötvözni a tanításhoz való hűséget a lelkipásztori érzékenységgel és a lelki kísérés hangsúlyozásával. Az egyház tanítását befogadó lelkipásztori megközelítéssel ötvözi. Nem az a célja, hogy megváltoztassa a tanítást, hanem az, hogy az Egyház tanításának a hangnemét változtassa meg.”

Grabowski mindazonáltal figyelmeztetett arra, hogy a nyilatkozat zavart is okozhat, ha az emberek úgy értelmezik, hogy “a pápa azt mondja, hogy az egyház megáldhatja az azonos nemű párokat, és ennyi”.

Erre a gondra hívta fel a figyelmet Ulrich Lehner, a nagyhírű katolikus University of Notre Dame (Indiana állam) teológiaprofesszora is, aki szerint a megfogalmazás félreértéseket és zavart fog kelteni. Ráadásul (a németországi helyzetre utalva, ahol már áldottak meg papok azonos nemű párokat),

„egyes püspökök ürügyként fogják használni arra, hogy azt is megtegyék, amit a dokumentum kifejezetten tilt”.

Grabowski pedig azt gondolja, hogy a nyilatkozatot úgy fogják olvasni, mint szabad utat ahhoz, amit a németek már most is tesznek. Márpedig ez a dokumentum félreértelmezésével érne fel.

Cathleen Kaveny, a Boston College professzora a Crux-nak azt hangsúlyozta, hogy a nyilatkozat legfontosabb része igazából nem is az azonos neműek kapcsolatáról szóló pont, hanem annak meghatározása, hogy mi az áldás. A nyilatkozat felvázolja azokat a helyzeteket, amelyekben az azonos nemű párok vagy a szabálytalan kapcsolatban élők számára az áldás megadható, és leszögezi, hogy ezeket az áldásokat soha nem szabad összekapcsolni a polgári házasságkötési szertartásokkal.

A leszűkített alkalmazási lehetőség ellenére az LMBTQ katolikusok jelentős előrelépésnek tekintik a nyilatkozatot, mivel az “kibővíti azokat a módokat, amelyekkel az LGTBQ+ katolikusok megismerhetik Isten szeretetét”. James Martin SJ atya, az LGTBQ katolikusok egyik vezető lelkésze és szószólója üdvözli, hogy a nyilatkozat elismeri sok azonos nemű katolikus pár mély vágyát arra, hogy Isten jelen legyen szeretetteljes kapcsolatukban.

Természetesen megszólalt a püspöki megbízása alól a közelmúltban felmentett Joseph Strickland volt texasi püspök is. Felszólította püspök testvéreit, hogy mondjanak egységesen nemet a nyilatkozatra, és ne vezessék be a rendelkezést az Egyház életébe.

A Catholic Herald társszerkesztője, Gavin Ashenden egyenesen az egyházon belüli új polgárháborút vizionál, és úgy látja, nehéz megmondani, milyen politikai következményei lesznek ennek a lépésnek. Attól tart, hogy a Bibliába és a Tanítóhivatalba vetett hitüket megtartó konzervatív keresztények megbélyegeződnek, elveszítik állásukat, kizárják őket a közösségi médiából, társadalmi kitaszítottakká válhatnak. A Vatikán lehetetlen és kényelmetlen helyzetbe hozza a katolikusokat. Vagy „jó” katolikusok maradnak, és tudják, hogy ezzel a hit halálát siettetik, vagy híven kitartanak Jézus tanítása mellett, kockáztatva, hogy emiatt „rossz” katolikusok lesznek, de áldozatukkal és tanúságtételükkel életben tartják az Egyházat.

A Németországi Püspöki Konferencia elnöke, Georg Bätzing püspök örömmel üdvözölte a nyilatkozatot, amely úgy ad lehetőséget a megáldásra a házasságot kötni nem tudó pároknak, hogy világos választóvonalat húz az egyház tanításához való ragaszkodás és az emberekhez közel álló egyházi lelkipásztori gyakorlat közé. Hasonlóan elégedettségének adott hangot Heinrich Timmerevers drezdai püspök és Stefan Heße hamburgi érsek. Ez utóbbi úgy fogalmazott, hogy ezzel a lehetőséggel

„meg lehet adni a tiszteletet az élet valósága és az olyan emberek életválasztása iránt, akik egymás mellett akarnak állni. És lehetőséget ad arra, hogy áldást adjunk anélkül, hogy bármit is követelnénk.”

A főleg fiatal nőket tömörítő németországi Maria 1.0 mozgalom nevében Clara Steinbrecher szintén a veszélyekre figyelmeztetett:

„Megfelelő kontextusban a dokumentum és annak optimizmusa esetleg a népi kegyesség egy újabb kincsének bevezetéseként is felfogható, amely a bűnös, kétségbeesett helyzetekből való kilábalást és az Istennel való újraegyesülést hivatott segíteni a gyónás és a bűnbánat által. Sajnos, a nyilvánosságnak és Isten népének nem sok oka van arra, hogy ezt a túlterhelt, szövevényes szöveget a tanítói hagyomány folytonosságában olvassa. Sokakban az a benyomás marad, hogy az Egyház a homoszexuális kapcsolatokat és más rendhagyó helyzeteket már nem tartja erkölcstelennek, és most már megáldja őket.  Ez lenne a lehető legrosszabb olvasat.”

A Neuer Anfang (Új Kezdet) elnevezésű németországi kezdeményezés tájékoztatása kérdés-felelet formájában nyújt útmutatást. Egyértelműsíti, hogy a Fiducia Supplicans-szal a Hittani Dikasztérium nem szakít az egyház házasságról szóló erkölcsi tanítással, és nem is változtatja meg a homoszexuális cselekmények erkölcsi megítélését, csak a horizontot tágítja a lelkipásztori perspektívával.

„Mindent meg kell tennünk a helyes megértés elősegítése érdekében a szándékos és szándéktalan félreértésekkel szemben. Mert a pápa szándéka fontos és jó, de előre látható, hogy szélsőséges álláspontok akarják majd kisajátítani.”