azonos nemu parok megaldasa

A Vatikán megnyitja a szabálytalan helyzetű párok megáldásának lehetőségét

A Hittani Dikasztérium által kiadott és Ferenc pápa által jóváhagyott Fiducia supplicans kezdetű nyilatkozattal megnyílik a lehetőség az azonos nemű párok megáldására, azonban mindenféle szertartás, rituálé, illetve a házasság benyomásának keltése nélkül. A házasságra vonatkozó tanítás nem változik, és az áldás nem jelenti az együttélés jóváhagyását.

Ha két ember áldást kér, még ha párkapcsolatuk “szabálytalan” is, a felszentelt pap beleegyezhet ebbe a gesztusba, azonban kerülnie kell minden olyan elemet, amely távolról is hasonlít a házassági szertartásra.

Ezt mondja ki a Hittani Dikasztérium által kiadott és Ferenc pápa által jóváhagyott Fiducia supplicans kezdetű nyilatkozat (angol, olasz, francia, német és spanyol nyelven itt olvasható).

A dokumentum különbséget tesz a rituális és liturgikus áldások, valamint a spontán áldások között, amelyek sokkal inkább hasonlatosak a népi áhítat jeleihez. Ebbe a második kategóriába tartozik ez a mostani megfontolás, hogy azokat is lehessen szeretettel befogadni, akik nem a keresztény erkölcsi tanítás normái szerint élnek, de alázattal azt kérik, hogy áldást kapjanak. Ilyen doktrinális jelentőségű dokumentum kiadására 23 év óta nem került sor (utoljára 2000 augusztusában a “Dominus Jesus” dokumentum volt ilyen).

 A Fiducia supplicans a Hittani Dikasztérium prefektusának, Victor Fernandez bíborosnak a bevezetőjével kezdődik, aki elmagyarázza, hogy a nyilatkozat az áldások “pasztorális jelentését” veszi figyelembe és Ferenc pápa lelkipásztori látásmódja nyomán kiszélesíti a klasszikus felfogást. Valódi fejlődést jelent ahhoz képest, amit eddig az áldásokról mondtak, hiszen megértéssel fordul felé a lehetőség felé, hogy

“meg lehet áldani a rendhagyó helyzetű és az azonos nemű párokat anélkül, hogy hivatalosan érvényesítenénk státuszukat, vagy bármilyen módon megváltoztatnánk az Egyház örök érvényű tanítását a házasságról”.

A nyilatkozat megengedhetetlennek nyilvánítja az olyan rítusokat és imákat, amelyek zavart okozhatnak a házasság fogalma körül, illetve amelyek ellentmondanak neki. Minden olyan utalást kerül, hogy valamit, ami nem házasság, házasságként ismernének el. Megismétli, hogy az örökérvényű katolikus tanítás szerint csak a férfi és a nő között a házasság keretében folytatott szexuális kapcsolat tekinthető törvényesnek.

A nyilatkozat második, terjedelmes része a különböző áldások jelentését elemzi. Az áldásokat kaphatják emberek, istentiszteleti tárgyak és életterek. Ez a rész emlékeztet arra, hogy “szigorúan liturgikus szempontból” az áldás megköveteli, hogy amit megáldanak, az

“megfeleljen Isten akaratának, ahogyan azt az Egyház tanítása kifejezi”.

Ezért az Egyháznak nincs hatásköre arra, hogy liturgikus áldásban részesítsen szabálytalan vagy azonos nemű párokat. Ugyanakkor el kell kerülni, hogy az áldások jelentését csak erre a szempontra redukáljuk, és az egyszerű áldásnál

“ugyanazokat az erkölcsi feltételeket várjuk el, mint amelyeket a szentségek vételénél megkövetelünk”.

Az áldások elemzése után a nyilatkozat áttér a teológiai-lelkipásztori értelmezésre. Azok, akik kérik az áldást, arról tesznek bizonyságot, hogy szükségük van Isten üdvözítő jelenlétére az életükben, és ezért könyörögnek Isten segítségéért. Kérésüket a liturgikus kereteken kívül kell fogadni, és az áldást az áhítat cselekedeteként kell értékelni. Az áldást kérőktől előfeltételként

“nem szabad megkövetelni, hogy már előzetesen erkölcsi tökéletességgel rendelkezzenek”

– jegyzi meg a nyilatkozat, amely megerősíti, hogy ez a fajta áldás

“mindenkinek felajánlható anélkül, hogy bármit is megkövetelne”.

Abban kell segítenie az embereket, hogy érezzék, hogy hibáik ellenére is áldottak, mennyei Atyjuk továbbra is jót akar nekik, és azt reméli, hogy végül majd megnyílnak a jóra.

Az emberek sokféle helyzetben kérnek spontán módon áldást. Előfordul ez zarándoklatokon, kegyhelyeken, vagy akár az utcán is, ha egy pappal találkoznak. Ezek az áldások mindenkinek szólnak, senkit sem szabad kizárni belőlük – rögzíti a dokumentum 28. bekezdése.

Bár nem helyénvaló eljárásokat vagy szertartásokat kialakítani az ilyen esetekre, a felszentelt pap bekapcsolódhat azoknak a személyeknek az imájába, akik – noha a házassághoz semmilyen módon sem hasonlítható együttélési formában élnek -, mégis az Úrra és az ő irgalmára kívánják bízni magukat.

A Nyilatkozat harmadik része megnyitja a megáldás lehetőségét azok számára, akik nem követelik saját helyzetük legitimálását, hanem azért könyörögnek, hogy mindazt, ami életükben és kapcsolatukban igaz, jó és emberileg érvényes, azt gazdagítsa, gyógyítsa és emelje fel a Szentlélek jelenléte.

„A félreértések és botrányok minden formájának elkerülése érdekében”

a nyilatkozat tisztázza, hogy amikor egy rendhagyó helyzetben lévő vagy azonos nemű pár áldást kér, azt nem lehet azt olyan ruházatban, gesztusokkal vagy szavakkal végezni, amelyek egy esküvőhöz illenek. Erre a fajta áldásra ehelyett más kontextusban kerülhet sor, például egy kegyhely látogatásakor, egy pappal való találkozáskor vagy egy zarándoklat során.

Végül a negyedik fejezet arra emlékeztet, hogy

“még ha a bűn be is árnyékolja az ember kapcsolatát Istennel, az ember mindig kérhet áldást, és mindig kinyújthatja kezét Isten felé”,

és bizonyos helyzetekben épp az áldás kívánása jelenti a lehetséges jót.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

5 Comments

    1. Nem lenne szabad, a bűnre nem lehet áldást adni… Mindenki aki Istennel vagy az igazsággal ellentétes, az a rossztól, a hazugságtól, az ördögtől való…

      1. Ez már nem a Péteri vonal!
        Egyszerűen nem tudom felfogni sem, hogy miért pont csak a felszentelt Atyák adhatnak Áldást? Miért kell ezeknek paphoz menni, egy “ÁLDÁST” kérni, a bünben való továbbélésére? Magam mint egy a vallását gyakorló Római Katolikus, hogyan tudjam elfogadni a bűnre áldást adó kezéből, ISTENT? Még azon is elgondolkoztam, a Szent mise áldozat bemutatásaik, érvényesek? Ezen estben a golgotán mindennap bemutatót SZENT ESEMÉNYEIKEN, “ÚRFELMUTATÁSAIKAT” JÉZUS KRISZTUS, VALÓJÁBAN, MEGJELENIKE? Szerintem, EZ, sehol se egyezik meg azzal, amit Jézus mondott : A Férfi és a Nő, elhagyja Apját és Annyját, így egy testté válnak.
        A SÁTÁN AKARATA EZ, ÉS NEM AZ ISTENÉ!

  1. INRI,
    1_Alapvetöen naív, vagy ha nem az akkor felelötlenség és félreérthetö ez a vatikáni “azonos nemü párok megáldását taglaló” nyilatkozat. Mert az “azonos nemű párok” megáldására vonatkozik ennek jelentése pedig az értelemzö szótár szerint egyértelmü, hogy szerelemes párokról van szó.
    2_Az “külön nemü párok=vagy én és a párom” kifejezés normál esteben különnemü az összes párok estében a párok 95-98% ában, a szexuálisan is együtt élö párokra vonatokzik, ahol a kapcsolat min. 40%-ban szexuális nemi életböl és kb. 60%-ban baráti-szerelmi-emberi-szimpátiából és szoros minden éji és napi, egymás melletti életben egymást önkéntes örömteli segítéséböl is áll. Ez azonban teljesen természetes minden ember számára. Az “azonos nemü párok” kifejezés pedig értelemszrüen a homoerotikusan vagy leszbikusan pszichoszexuális párokra vonatkozik.
    3_Azt feltételezni, hogy az ilyen “azonos nemü párok” szerelemi élete plátói marad naivitás, vagy valamilyen más célú szándékos elsumákolása a valóságnak…
    4_A német és osztrák katolikus erzbischöfe=kardinálisok Reinhard Marx és Cristoph Schönborn már több éve (1980 óta) áldanak meg “azonos nemü párokat” saját liturgikus szent szövegek által, esküvöi ruhában is…Söt az osztrák bíboros-érsek szerint nem a hálószoba-titkokat kell nézni az azonos nemü pároknál, hanem a konyhát, mert olyan hüségesen etetgetik egymást. saját tapasztalata is van ebben, mert több nyilatkozata szerint Ö is személyesn “pasztorál ilyen azonos nemü hüséges imádságos párokat már évtizedek óta…aki fizetik is a kötelezö egyházi adót is…

  2. Milyen könnyű elítélni, bűnösnek megpecsételni embereket, mert a természet furcsa játékot űzött velük. Igen is a homoszexualitás is a természet része, mint ahogy a betegség is. Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem Isten megváltó tervét. S ha meg lehet áldani termést, házat, vizet… miért nem lehet megáldani egy szereteten alapuló emberi kapcsolatot. Az életem során találkoztam néhány homoszexuális emberrel. Nem könnyű az életük. De a Szentatya ilyen méretű elfogadása biztos, hogy reményt hoz az életükbe. Az ítélkezést hagyjuk meg a Jóistennek. Emlékezetem szerint Jézus is erre kért.