Advent első vasárnapján a Westminster katedrálisban az ünnepi szentmisén, Vincent Nichols bíboros, más püspökök és számos pap és szerzetes jelenlétében Pierbattista Pizzaballa bíboros, Jeruzsálem latin pátriárkája a Szentföldön élő keresztények életéről beszélt. Teljes szentbeszéde itt olvasható.
A pátriárka elmondta, hogy ebben a mostani, nagyon nehéz időszakban nagyon sok szolidaritást, közelséget és imádságot tapasztalt.
Advent kezdete van, és Jézus nyelvezete nehéz. A Nap, a Hold, a csillagok jeleiről beszél. „A földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal.” (Lk 21) Ha van valami, ami stabil az életünkben, minden nyelvben, akkor az az a kifejezés, hogy a Nap mindig ott van a helyén, a Hold mindig ott van, a csillagok mindig ott vannak – ez a bizonyosságunk alapja – fejtette ki a bíboros. „Minden nap látjuk a napfelkeltét, éjszaka látjuk a holdat és a csillagokat. Ez valami stabil pont, létünk alapja. Jézus ezekkel a kifejezésekkel azt mondja, hogy néha vannak olyan pillanatok az életünkben, amikor megrendül az, ami biztos. Ez előfordul a kapcsolatainkban, a családunkban, a közösségeinkben, az egyházban és a társadalomban is.”
„A Szentföldön élek, ahol szinte semmi sem biztos” – folytatta. – „Jézus szerint vannak pillanatok, amikor az élet viharossá válik. Az emberek félnek. És a félelem megbénít, a félelem bezár. Amikor félünk valamitől, az első dolog, amit teszünk, hogy bezárjuk az ajtókat, az ablakokat, mindent bezárunk, akadályokat építünk, hogy megvédjük magunkat.”
A beszéd további főbb gondolatait az alábbiakban foglaljuk össze.
Jézus ennek a bezárkózásnak éppen az ellenkezőjét mondja. Azt mondja, hogy az ilyen pillanatban „emeld fel a fejed”. Azt mondja, hogy felhőn jön majd el. A felhő Isten jelenlétének a szimbóluma. Jézus tehát azt mondja, hogy még az élet viharos pillanatában is emeld fel a fejed, hogy a felhőre nézz. Ne hagyd, hogy a félelem határozza meg a döntéseidet. Amikor Jézus jön, álljatok fel, emeljétek fel a fejeteket, hogy megnézzétek a jeleket. A „nézni” nem csak a szemed használatáról szól, hanem a szíved használatáról is.
Ha élet tölt be, akkor még a legnehezebb pillanatban is képes vagy észrevenni valami pozitívat. A szív a lényeg, nem a szem. De ha a szíved az élet gondjaival van tele, akkor nem vagy képes meglátni, hogy Jézus jön. Néha annyira aggódunk! Imádkoznunk kell, hogy megmeneküljünk az aggodalmaktól, kísértésektől. Legyetek éberek és imádkozzatok.
Ha éberek vagyunk, képesek vagyunk látni a valóságot. Ez az, amit a Szentföldön élő közösségünknek mondok. Ha csak emberi szemmel nézünk, csupán rombolást látunk. Minden elpusztult, minden. Anyagi oldalról nézve Gázában nincs olyan ház, amelyet ne ért volna bombatalálat, amelyet ne rongált volna meg a háború. Több mint kétmillió ember hagyta el otthonát. Ciszjordániában is nagyon problémás a helyzet.
A háború anyagi és fizikai hatásai mellett a gyűlölet, a bizalmatlanság és a félelem is jelen van. Amikor most Jeruzsálemben emberekkel találkozunk, félünk beszélgetni, mert nem tudjuk, ki ő, mit gondol, hol áll. Nagyon nehéz ott élni, ahol a gyűlölet és a félelem határozza meg ezeket a kapcsolatokat, felállni, felemelni a fejünket és a felhőre nézni, Jézus eljövetelére. De a mi hitünk azt mondja, hogy Jézus mindig eljön.
A háború véget ér. Ez csak idő kérdése. De a gyűlölet nem fog egyhamar véget érni. Szükségünk lesz a háború után egy olyan érzelmi térre, amikor már beszélhetünk a jövőről. Most mindenkit annyira a megérintett a háború, hogy nincs érzelmi tér arra, hogy bármi másra gondoljunk. De amikor ennek vége lesz, szükségünk lesz olyan emberekre, akik segítenek nekünk, hogy túllépjünk és megnyissuk a szívünket, hogy újjáépítsük azt, amit ez a háború elpusztított. Nem csak a palesztinok és az izraeliek közötti kapcsolatokat kell újjáépíteni, hanem a zsidók, keresztények és muszlimok közötti kapcsolatokat is, hogy újraépítsük a bizalmat. Talán nem a nagy politikai, társadalmi és vallási intézményekben, hanem a helyi szinteken, legalul, sok olyan, különféle vallásokhoz tartozó ember van, aki nem fél attól, hogy valamit megtegyen a másik emberért. Ahol megjelenik a szeretet, az adakozás, az elköteleződés, ott Jézus van jelen. Imádkozzunk ezért! Adja meg nekünk a Szentlélek, hogy túllássunk a romboláson, és lássuk, hogyan erősödik mindennek ellenére Isten Királysága!
Sok vigaszt ad nekem, amikor a közösségeket látogatom. Látom, hogyan szenvednek. Szinte mindent elvesztettek, különösen Gázában, elvesztették a házaikat, a lehetőségeiket. Nincs semmijük. De egy szót sem ejtenek ki haraggal. Minden rossz ellenére nem képesek kifejezni a gyűlöletet. Azt mondják: „Keresztények vagyunk. Nekünk ott van Jézus”. Ezt nagyon egyszerűen mondják. Nem tanulmányozták Karl Rahner krisztológiáját. Ők nem professzorok, csak egyszerű emberek, de ragaszkodnak ahhoz, ami az életükben lényeges, ragaszkodnak a Jézus iránti szeretetükhöz. Ez pedig olyan látásmódot ad nekik, amely néha egészen más, mint a miénk.
Azt kívánom mindannyiunknak, hogy ne hagyjuk, hogy döntéseinket, látásmódunkat a világ drámai helyzetei határozzák meg. Nekünk Jézusra kell tekintenünk, hogy szívünkkel és szemünkkel legyünk képesek látni. Ha nem nézünk, ha nem keresünk, akkor nem találunk.
Mindenütt keresnünk kell Jézus jelenlétének jelét, elsősorban a kapcsolatainkban. Imádkozzunk, hogy azok közé tartozzunk, akik kapcsolatokat akarnak építeni. Imádkozzunk, hogy segíthessünk másoknak, hogy ők is felemeljék fejüket és közösen tekintsünk a felhőre. Imádkozzunk, hogy a barátság, a testvériség és az emberiesség kapcsolatai alakuljanak ki, különösen most, amikor megpróbáljuk a másikat dehumanizálni.
Bár a zarándoklatok most teljesen elmaradnak, remélem, hogy amikor a helyzet megváltozik, mindannyiótokat láthatunk majd Jeruzsálemben. Várunk benneteket, mert a jelenlétetek sok családunknak örömet, vigaszt és boldogságot fog okozni.
Jó adventet, jó felkészülést Megváltónk eljövetelére, és az Úr áldjon meg mindannyiunkat.
