Nem keresni más megváltót – interjú Beke Tünde-Lídia bencés oblátával

A dél-erdélyi szórványból, Resicabányáról érkezett Magyarországra a rendszerváltás idején fiatal lányként, mert katolikusként szerzetes szeretett volna lenni. Pannonhalmán dolgozott világi munkatársként. Obláta lett, később felfedezte a szüzek rendjét és a főapáttól megkapta a szűzszentelést. Hivatása az evangelizáció és a szabadítószolgálat. Beke Tünde-Lidiával beszélgettünk, aki közel két évtizede a Győr–ménfőcsanaki Árpád-házi Szent Margit Evangelizációs Centrum vezetője.

– Az én hivatásomhoz, az evangelizációhoz és a szabadítószolgálathoz ez az életforma illik leginkább, mert ezt a szolgálatot szerzetesként nem tudnám végezni. A szabadítószolgálat keretében az okkultizmusról tanítunk, és azért imádkozunk, hogy az Úristen szabadítsa meg a résztvevőket minden olyan okkult tevékenység hatásától, amiben részt vettek.

– Talán érdemes megmagyarázni, mit jelent az obláta kifejezés.

Miután Magyarországra érkeztem, egy időben Pannonhalmán dolgoztam a könyvelésen, megismertem az atyákat, a bencés szellemiséget, tetszett a liturgia, a testvéri közösség, ami nemcsak közöttük, hanem az ott dolgozókkal is megvolt. A bencés oblátusság nagyon hasonlít az átlagos harmadrendekhez. Gyakorlatilag világi emberek alkotják, akiket megszólít az, ahogy Szent Benedek regulájának alapján keresztényként élni lehet. Maradhatunk a munkahelyünkön, élhetünk családban, lehet tag egyházmegyés pap is, de kapcsolódunk egy monostorhoz, esetemben ez Pannonhalma. Részt veszünk például a zsolozsmában, amit otthon is lehet imádkozni, akár egyedül, akár családdal. Az lényeg, hogy mindenki a maga hivatásában irányítsa a szívét Isten dicsőítésére.

Most Győrben lakom, a győr-ménfőcsanaki evangelizációs központban dolgozom, közel két évtizede vagyok a vezetője. Elődöm nagyon sokáig Maros Ildikó szociális testér volt, majd egyre jobban belevont engem, és átcsúszott az én kezembe.

– Az Árpád-házi Szent Margit Evangelizációs Központnak mi a feladata és mikor hozták létre?

Leginkább egy lelkigyakorlatos házhoz hasonlít az intézmény, azonban mi nemcsak lelkigyakorlatokat tartunk, hanem fő célunk, hogy megtanítsuk a mai világi embert a hitéről tanúságot tenni és evangelizálni is. Főleg világiak, de néha szerzetesek, papok is megfordulnak nálunk. A tanfolyamaink tematikája jól elkülönül, ez megkönnyíti a választást. Ami nem változik, hogy nagyon sűrű tanítást adunk a Szentírás alapján.

A kezdetekhez azonban egészen az 1940-es évekig kell visszamennünk az időben, amikor egy fiatal szerzetesjelölt, Forrai János, később Botond atya, Pannonhalmára került. Már novícius korától volt benne missziós hév. Amikor az a hír járta, hogy a szerzeteseket Szibériába viszik, azt mondta: – Nagyszerű, testvérek, megtérítünk minden szovjetet, és megoldottuk a problémát! Orosztanár is ezért lett. Társaival együtt összecsomagolt holmival az ágya végében aludt, hogy ne kelljen sokat bajlódni a csomagolással, ha jönnek értük. Ez a lelkesedése úgy is megmaradt, hogy végül nem került Szibériába. Aztán a rendszerváltáskor híre ment, hogy lehet menni misszióba Kárpátaljára. Botond atya egész életében erre készült, szeretett volna menni, de mivel a főapátság visszakapott tizenöt plébániát, András főapát úr azt mondta neki, nem kell annyira messze mennie. Nem egészen így gondolta, de azt mondta, jó, akkor itt lesz a misszió. Nem volt kezdő benne, hiszen fiatal tanárként a győri rendházban már volt egy ötvenfős ifjúsági hittancsoportja, amire a hatóságok is felfigyeltek, el is helyezték onnan Pannonhalmára.

Csanakon eleinte úgy evangelizált, hogy rengeteg Szentlélek Szemináriumot tartott a plébánián, amibe már bevont másokat is, többek között Maros Ildikó szociális testvért, aki végül a jobbkeze lett. De ezt a programot sok helyre elvitték szerte az országban azok segítségével, akik már elvégezték a Szentlélek Szemináriumot. Nagyon-nagyon sokat dolgoztak, és Ménfőcsanakon a templom még a hétköznapi miséken is kezdett megtelni. Ez volt az első lépés.

A második, hogy 1993-ban az egyik imaalkalmon Ildikóval az a gondolatuk támadt, hogy kellene építeni egy evangelizációs központot. Mivel ehhez semmi sem állt rendelkezésükre, összenéztek és gondolták, hogy ez csakis Isten gondolata lehet. Botond atya, ha valamiről úgy érezte, hogy az Isten gondolata, akkor tűzön-vízen keresztülvitte. A főapát meg is kérdezte tőle: – Mid van hozzá? Azt válaszolta: – Csak a lelkesedés. Így aztán hozzátett még egy áldást, mondván, ha ez Isten akarata, akkor úgyis megvalósul.

Botond atya nemsokára összeismerkedett egy német házaspárral, amelynek az volt a víziója, hogy létre kellene hozni Magyarországon egy missziós központot. Csanak, mint helyszín, jónak tűnt, az autópálya már Győrig jött. Nagyon sok német és magyar ember adakozott azért, hogy ez a ház létrejöjjön, a főapátság építőanyaggal járult hozzá. Sok fiatal önkéntes munkája is benne van, délelőtt dolgoztak, délután lelkigyakorlatuk volt, ez volt a fizetség. Ki ehhez, ki ahhoz értett, látszott, hogy az egészet az Úristen szervezi.

A dolog lelki része pedig úgy alakult, hogy a német házaspár szeretett volna valamiféle életközösséget létrehozni itt. Egy család rögtön jelezte, hogy ebben szívesen részt venne, ők a mai napig itt vannak velünk gondnokként. A németek vetették fel azt is, hogy Pepe Prado mexikói világi teológus két pappal evangelizációs iskolát visz Rómában, ezért helybéliekkel és erdélyiekkel menjenek ki egy kisbusszal a kurzusra. Azt mondták, ez annyira jó, hogy ezt nem lehet nem csinálni. Meghívták ide is, hogy tanulhassunk tőlük.

A résztvevők szinte kivétel nélkül megérintődnek, és aki szeretne részt venni a továbbadásban, azt bevonjuk a munkába. Kezdetben rengeteg Fülöp-kurzus volt, az volt az alap, hogy találkozzon az ember Istennel és ténylegesen, őszintén térjen meg. Aztán különböző Biblia-kurzusok, Tanítványság-kurzus (János-kurzus), és sok más következett, amiket megtanultunk és kiépültek a szolgáló csapatok, amelyek ezt a mai napig viszik, de mindig bekapcsolódnak újabb emberek is. Úgyhogy amit ma úgy ismerünk, hogy Szent András evangelizációs iskola és Szent Ignác lelkiségi iskola, az tulajdonképpen mind abból fejlődött ki, hogy egy nyugdíjas bencés tanár nem tudott megülni a fenekén, hanem addig akart evangelizálni, ameddig csak bírt. Botond atya 2000-ig volt plébános Csanakon, de utána még Pannonhalmára jártak hozzá a gyónók. Nagyon sokat gyóntatott. Hiszem, hogy odaátról sem felejt el bennünket.

– Személy szerint hogy került bele a sűrűjébe?

1996 márciusában tolmácsra volt szükség, Botond atya hallotta, hogy én tudok valamennyire olaszul. Az evangelizáció nem érdekelt különösebben, ha nem lettem volna obláta, és nem egy bencés kért volna, lehet azt mondtam volna neki, hogy sajnálom, nem érek rá. Nem mondom, hogy nem tűnt furcsának a sok dicsőítés, a tanítási fogások, az, hogy el kellett játszani egy-egy bibliai jelenetet, hogy plakátokat készítettünk, hogy ne csak a szavakon át tanuljunk. Nekem ez módszertanilag új volt, de tetszett, és a következő alkalommal már szívesen mentem tolmácsolni.

2000-ig nagyon mozgalmas évek következtek, kurzus kurzust ért, közben volt egy világi munkahelyem is a vagongyár számítóközpontjában. A munkatársaim azt hitték, meghibbantam, meg hogy ez valami szekta, mert szerintük, ami nem unalmas, az nem is lehet katolikus.

– Hogyan kezdett az okkultizmus veszélyeivel foglalkozni?

Ahogy elindultunk az evangelizációs kurzusokkal, lett egy Megkülönböztetés-kurzus is. Szent Ignác mindig azt nézi, hogy a jó lélek és a gonosz lélek hogyan cselekszik, mi az, ami a saját gondolatunk és mi az, ami máshonnan jön, és ezeket bizonyos kritériumok alapján hogyan különböztethetjük meg. Így került elő az, hogy van ám gonosz lélek is, és ha már van, dolgozik is. Sajnos ő nem lusta.

– Hogyan nyilvánul meg?

A mai világban mindegyik válfaja megtalálható, de a tanultabbaknak a New Age-et kínálják. Például stresszoldást meditációval, jógával, vagy picit változtatnak rajta és eladják más csomagolásban. Meglovagolják, hogy sokaknak van olyan betegsége, amivel az orvostudomány nem tud mit kezdeni, és akkor jönnek mindenféle energiás kezelésekkel, amikre az emberek kellő kémiai és fizikai ismeretek híján rengeteg pénzt képesek kiadni. És hogy hatása is legyen ennek a rakás kamunak, akár meg is gyógyítanak. De ezek mögött ott lapul a sátán, mint őshazudozó.

– Mi az oka annak, hogy elburjánzott az okkultizmus?

Valahogy hiányzik az iskolarendszerből a természettudományok és a logikus gondolkodás átadása. Az antropozófia (európaizált buddhizmus) ma menő dolog, azt adják el a Waldorf iskolákban is. A Waldorf ideológiája szerint Jézus csak egyike az isteneknek, nem tagadják őt, a megtestesülést, a kereszthalált direktben, de azt igen, hogy ő az egyetlen isten és megváltó. Sok keresztény szóval manipulálnak, a szülőket azzal nyugtatják, hogy a gyerekek imádkoznak, csak éppen azt nem kérdezi meg senki, hogy kihez. Ha mégis, akkor kiderülne, hogy a napocskához, a holdacskához…

De nemcsak a fiatalokat csábítják, hanem az öregeket is. A reikiben például nagyon sok idős ember benne van. Régen ezt a cigányasszonyok rontásnak nevezték, ha ma is így hívnák, lehet, hogy bekapcsolna a vészfék.

– A Katolikus Egyház mit tehet a hasonló ideológiák terjedése ellen?

Kétezer éve tanít, van egy katekizmusunk, amelyben az első parancs magyarázatánál oda van írva, hogy a babonaság súlyos bűn a hit ellen. Sajnos, a prédikációkban ez ritkán kerül elő.

– Kényes téma?

Igen, mert az emberek megsértődnek, ha a kedvenc okkultizmusukat okkultizmusnak nevezzük. Ha az emberek a hittanon tanultakat alkalmaznák, akkor nem mennének bele ezekbe a dolgokba.

– Nem lehet, hogy azért keresgélnek máshol, mert az egyháznak ma kisebb a vonzereje?

Inkább azt mondanám, hogy régebben világosabb volt a határvonal jó és rossz között. De az okkultisták mindig is megéltek, a New Age már a két világháború között is virágzott. A románok Mária királynéja is a baháj vallás híve volt. A Bahia boltokat ennek a hívei birtokolják, ruhákat, fából készült csecsebecséket árulnak. Találkoztam már olyan nővel, aki nem tudta, mi baja. Láttam, hogy a hajában lévő csatba fekete krikszkrakszok vannak beégetve. Mondta, hogy a Bahiában vette. Emellett vett egy fa „gyöngysort” is, amit a barátnőjének adott. Megegyeztünk, hogy a hajcsat repül, meg is szűnt a baja. A barátnőjének is szólt, hogy dobja ki az ajándékot, ami valójában egy mantraszámoló volt (ő ezt nem tudta, nem mondták neki, amikor megvette). Pár hét múlva találkoztam a barátnővel, aki azt mondta, hogy komoly kísértései szűntek meg, amikor beledobta a Dunába.

– A tetoválásoknál sokan azt sem tudják, mit varrnak rájuk…

Margaritha nővér azért tartja rossznak az összes tetoválást, mert a tetoválók pogány istenségeknek szentelik a tintát. Ha ez igaz, akkor egy ártatlan virágocskával is lehet gond. Nem beszélve arról, hogy ha öregszik a bőr, vagy hízunk-fogyunk, egyre csúnyább lesz. Sok szimbólumot az emberek nem igazán ismernek, de használják, mert menő. A horoszkóp jelei sem Jézuséi.

Világos tanításra van szükség, amiből mindenki ért. Huszonöt éve foglalkozom ezzel, már nem nagyon érdekel, megsértődnek-e, mert a tudatlanság sokkal nagyobb bajt okoz. A papjaink pedig azt tehetik, hogy alkalmazzák azt, amit dogmatikaórán tanultak. Emellett végig kellene gondolni, hogy mi van ezek mögött a kínálatok mögött. Ki is az én megváltóm? Én vagy Jézus? Ha én elég vagyok az önmegváltáshoz, akkor ő miért fáradt vele?

Vagy a személytelen energiák esetén gondoljuk végig, teremtő erő-e. Ha tud gondolkodni, cselekedni, végül is személy, csak nincsen teste. Kit ismerünk mi, aki személy, de nincsen teste? Az angyalokat. De közöttük van jó és rossz is. Ha jó angyalok lennének, Jézus már szólt volna róluk.

A keresztény ima nem manipuláció, hanem kérés és megköszönés. Az okkult dolgokban viszont valahogy ráerőszakolom a saját akaratomat a természetfelettire. Ha végiggondolnánk, kilógna a lóláb.

– Ha már belekeveredtünk, imával tudjuk-e ellensúlyozni a hatását?

Egy darabig igen, de ha beengedem az ördögöt az ajtón, egy idő után imádkozni sem fog hagyni. Ha a hátizsákomba beteszek egy sziklát, biztos el tudom cipelni, ha eleget tréningezek. De mennyivel egyszerűbb lenne kiborítani a sziklát és menni szabadon. Jézus megadja nekünk ezt a lehetőséget, csak hozzá kellene fordulni, mert ő a győztes mindezek fölött. Ezért van szükség valódi megtérésre, egy nagyon határozott döntésre Jézus Krisztus mellett: elfogadni, hogy ő a megváltónk és nem keresni mást.