Futótűzként terjedt a médiában, hogy szilveszterkor Ferenc pápa rácsapott egy erőszakoskodó nő kezére. Mindez azért történt, mert a Szentatya nem lépett oda a szóban forgó nőhöz is, ahogyan az előző zarándokokhoz tette, ugyanis megváltoztatta útját, távolodni készült a hívektől. Ezt az esetet mutatja be a következő felvétel:
Az új év kezdetén a pápát máris rengeteg támadás érte katolikus oldalról is. Alapvetően kétszínűséggel és álszentséggel vádolják a kényelmes fotelből kommentelők egy része. Azért, mert mindeközben a nők elleni erőszak ellen szólalt fel a napokban, ahogyan pápasága alatt többször tette, ám úgy vélik, hogy ezen cselekedete nincs összhangban tanításával.
Fontos azonban néhány dolgot megjegyeznünk. Ferenc pápa 83 éves. Azt gondolom, hogy egy 83 éves ember rángatása nem egészen fájdalom- és veszélymentes cselekmény. Ha még egyszer megnézzük a pápa tekintetét, láthatjuk a rémületet és a fájdalmat. Ez egy természetes emberi reakció abban a helyzetben. Bár ennek ellenére a Szentatya másnap, úriember módjára bocsánatot kért a rá támadó nőtől, ami mögött a szeretet logikája lelhető fel.
A nő részéről ez a fajta kommunikációs aktus is megér egy misét. A hétköznapokban alapvetően nem egymás kezét rángatva beszélgetünk, azaz kezdeményezünk beszélgetést, próbáljuk meg megragadni a kívánt beszélgetőtárs figyelmét.
A tények talaján maradva, nézzük meg mit mond erre az esetre az Egyházi Törvénykönyv:
1370. kán. — 1. §. Aki a római pápa ellen fizikai erőszakot alkalmaz, az Apostoli Szentszéknek fenntartott önmagától beálló kiközösítésbe esik; ehhez, ha az illető klerikus, a büntetendő cselekmény súlyossága szerint más büntetést is hozzá lehet adni, beleértve a klerikusi állapotból való elbocsátást is.
Érthető, hogy a nő nagyon szeretett volna beszélni, kezet fogni a Szentatyával, azonban keresztényi mivoltunk nem egészen ezt a magatartást előfeltételezi. Azt viszont nem várhatjuk el egy 83 éves embertől, hogy a téren levő több százezres, milliós nagyságrendű tömeggel egyenként kezet fogjon és szót váltson. Ez emberfeletti elvárás lenne. Ferenc pápa emberközeliségét, nyitottságát messzemenően jelzi az, hogy audienciák, misék után még órákon keresztül köszönti a közelében levő szektorokban helyet kapott híveket. Megtehetné azt is, hogy mise után elvonul pihenni…
Emlékezzünk csak a romániai pápalátogatásra. Három igazán megterhelő nap alatt is mindig kereste az alkalmat, sőt kereste az alkalmat arra, hogy személyesen is köszöntse az út mellett vagy a kordonok mögött álló híveket.
Olvasva egy másik kommentet, mely a szilveszter esti cselekedetben azt kifogásolja, hogy a pápa mégsem olyan barátságos, meg nyitott mindenki felé, mint ahogyan szónokol… -szerintem ne várjunk el tőle olyant, amire a rendszer, az idő és a körülmény nem ad lehetőséget. Történetesen azt, amint a kommentelő kifogásolja, hogy mindenki szóba elegyedhessen a pápával. Erre azt hiszem a legjobb megoldás az igény kifejezése valamilyen módon, például petícióval jelezve a Vatikán felé, hogy szeretnénk egy olyan fórumot, csatornát, amin keresztül mondjuk jelentkezési sorrendben párbeszédet lehet folytatni a mindenkori Szentatyával. Azt hiszem, ez előre vezetne és mindenki számára vállalható módon a párbeszédnek adna helyet.
