Ökumenikus Egyházi Nap (OEN)* – A hárombetűs rendezvény, amely az Egyház állapotát tükrözi vissza
Az ÖEN elsősorban a két nagy felekezethez, az evangélikushoz és a katolikushoz tartozó keresztények ökumenikus világi találkozója Németországban. Az első, 2003-as berlini, majd a második, 2010-es müncheni esemény után a harmadik alkalommal idén, május 13-16. között Frankfurt am Mainban rendezték meg. A provokáció elmaradt. Csak a képek maradnak bennünk, amik a funkcionáriusok egyházának súlytalanságát és a rendszernek való megfelelési kényszerét mutatják drámai módon. Peter Winnemöller beszámolója.
A hárombetűs rövidítés, amely a Német Egyház állapotát jelképezi: ÖEN. Egy félvirtuális rendezvény, amely Frankfurtból kívánt ökumenikus üzenetet küldeni a világba. Nézzétek, szólt az üzenet, az egyházak alulról nőnek össze. Mint ahogy valamikor egyek voltunk.
Hogy az interkommunió tiltva van? Ne merészeljétek megtiltani! Fogadd csak el, te örökösen múltba tekintő Tanítóhivatal! És így jelentek meg a képek a médiában, már amelyik egyáltalán foglalkozott a rendezvénnyel, ahol a Német Katolikusok Központi Bizottságának** elnöke is részt vett egy protestáns önkiszolgáló úrvacsorán.
Mit mondjunk még? A rendezvény legfontosabb üzenete a klíma védelme volt. A CDU-s kancellárasszony csaknem leplezetlenül reklámozza a konkurens pártot, és senki nem ordít fel, hogy ki kell zárni a pártból. Volt tehát egy Ökumenikus Egyházi Nap, amelyen kicsit szó esett a politikáról is, meg volt egy kis szurkálódás is a konzervatívok ellen, akik egy ilyen cirkuszban még a legrosszabb lázálmaikban sem vennének részt, és amely persze arra is bizonyítékul szolgált, hogy egy egyházi rendezvény online is megtartható. Így kímélték a költségeket, a klímát, és végül az idegeinket is.
Tulajdonképpen ezzel mindent el is mondtunk. Tökéletes bizonyítékát láttuk annak, hogy az Egyház a rendszerben a legjobb esetben is a fogatlan oroszlán szerepét tölti be. Senki nem kötekedett, senki nem fenyegetett semmivel (már ha a klímától eltekintünk) és senki nem játszotta el a játékrontó szerepét. A pódiumokon mindenki kölcsönösen a másik vélekedését igazolta és támogatta a „szeretjük egymást gyerekek” jegyében.
Manapság Németországban tömegek vonulnak az utcára, hogy Izrael ellen tüntessenek, amely csak a lakosságát védi a palesztin támadások ellen. Az antiszemita ordítozás a német utcákon szörnyűséges. Aki legalább saját magával szemben őszinte, azt nem érhette meglepetés. De hol maradt az Ökumenikus Egyházi Napon a szolidaritás kifejezése zsidó testvéreinkkel? És hol maradt az utcákon tapasztalt zsidóellenesség elítélése?
Országunk politikai válságtól szenved, melynek következményeit még csak felbecsülni sem tudjuk. A ragály elleni politikai intézkedések által okozott mellék- és következményi károk beláthatatlan mértékben jelentkezhetnek. Olyan emberellenes intézkedések, amelyeket egyházi körökben szigorúan, minden tiltakozás vagy akár csak a jogszerű védekezés bármilyen kísérlete nélkül végrehajtottak. Bármikor is rákérdezett ezekre már valaki? Gyermekek, akik az intézkedések következtében sérülnek és magatartászavarokban szenvednek. A képzés csődje, különösen a szakképzetlen rétegek gyermekei esetében. Az egyik oldalon a fertőzés elleni védelem a gazdagok, a másikon kiszolgáltatottság a szegények számára. Nem olyan régen vette valaki a fáradságot, hogy felmérje, míg az esetek száma a villanegyedekben hetekig 0 volt, addig a panellakásban lakók körében 500 felett. És ez csak egyetlen példa arra, amit általánosan a koronavírus okozta válsághelyzet jelének tudunk be. Az Egyház a problémára utalva sokkal erőteljesebben hallathatná a hangját a társadalomban. Az Egyház sok mindent jobban csinálhatna. A vita megnyitása csak kezdet lenne. De nem történik semmi! Hallgat az erdő.
Németországban már régen nincsenek többségben a keresztények, még ha a többség meg is van keresztelve. Szent Pál tanítása szerint a hit és a keresztség szolgál arra, hogy kereszténynek nevezhessük magunkat. Manapság viszont egy értelmétől megfosztott, szürke és szomorú világ vesz körül minket. Az élet kezdetét és végét a társadalom halál-kultúrája veszi birtokba. Éppen ezért az egyháznak kellene egy missziós impulzus kiindulópontjának lennie, és az ország minden utcájában hirdetnie az evangéliumot.
Az egyház ehelyett csak ilyen önigazoló rendezvényeket tart, amely a tervezett és szándékos provokáció helyett csak frázisok pufogtatásra szorítkozik. Gyertek csak szépen, foglaljatok helyet, igyatok néhány korty bort a konkurenciánál, és lőjetek pár fotót, ahogy kölcsönösen megáldjuk egymást! Az egész már úgysem érdekel senkit, hiszen senkinek nem mond semmit.
Az Ökumenikus Egyházi Nap főszereplőinek végül is gratulálhatunk. Az összefonódott egyház, amely már nem tesz különbséget katolikus és evangelikus között, háziassá szelídült és teljesen veszélytelen. Már csak egy csinos nevet kellene találni az új konstrukciónak. Hogy tetszik a Német Ökumenikus Egyház?
Fordította: Frick József
Forrás: kath.net
* Eredetileg: ÖKT (Ökumenischer Kirchentag)
** A Német Katolikusok Központi Bizottsága (ZdK) az egyházmegyei tanácsok és a katolikus egyesületek, valamint a laikus képviseleti intézmények és más egyházi és társadalmi személyiségek képviselőinek szervezete Németországban.
