„Nem sejted, hogy véletleneid belőled fakadnak…”
(A cím alapjául szolgáló idézet Babits Mihály: Zsoltár férfihangra című verséből származik.)
Állami gimnázium diákjaként fájlaltam tanulmányaim során az iskolai hitoktatás hiányát. Mivel egyetemi tanulmányaimat hittudományi szakon szeretném folytatni, és nincs lehetőségem hittanból érettségi vizsgát tenni, így arra a döntésre jutottam, hogy az emberismeret és etika tantárgyat választom érettségi vizsgatárgyamul. Ez a vizsga két részből áll, egy 10-12 oldalas projektmunkát kell kidolgozni, majd a szóbeli részben ezt kell megvédeni, illetve számot kell adni az egyes témákról.
Az államilag meghirdetett projekttémák között 2014-től nem volt olyan téma, mely az egyházetika részét képezte volna… MOSTANÁIG! Decemberben, amikor nyilvánosságra hozták az emberismeret és etika érettségi projekttémaköreit, a megadott témák közül az egyiket igazán közel éreztem magamhoz: „A felebaráti szeretet” melyben értelmezni kell a felebaráti szeretet jelentőségét a zsidó-keresztény hagyományban, és ennek hatását az európai erkölcsi gondolkodásra.
A téma megadott alcíme is mintha nekem szólt volna: „… ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom.” (Szent Pál: Szeretethimnusz), mely számomra a Biblia legszebb része, és amit megpróbálok megélni a mindennapjaimban, egyfajta iránymutatóként igyekszem a szemem előtt tartani
A projekttémákat látva meggyőződésem volt, hogy ezt Isten küldte nekem, így rögtön egyértelművé vált számomra, hogy ezt fogom feldolgozni. Az volt az érzésem, hogy ez egyfajta „kárpótlás” az Úrtól, amiért hittanból nincs lehetőségem érettségi vizsgát tenni. Isten ezáltal a témalehetőség által is bebizonyította számomra, hogy Ő mindent a javamra tud formálni, nem szabad elkeseredni, ha valami nem úgy történik, ahogy én szeretném. Hinnem és bíznom kell Benne, Ő sosem hagy magamra. Az egyetlen út azonban, hogy ezt észrevegyem, ha odafigyelek a csodákra, a nem létező véletlenekre. Isten az Ő támogató, segítő szeretetét sokszor megmutatta már nekem életem folyamán, és a projektmunka kidolgozása alatt is bebizonyította, ugyanis gyakran éreztem úgy, hogy „tollbamondást írok”: az Úr diktálja a gondolatokat.
„Ha a Szentlélek ott van a szívünkben, segít megérteni, hogy az Úr közel van hozzánk és gondoskodik rólunk.” (Ferenc pápa)