Albert Sabin vakcina-feltaláló, a csendes jótevő

Vannak emberek, akik nagy zajt csapnak maguk körül és olybá tűnnek, mint akik csak hangjukat hallatva képesek létezni. Hírnevük, elismerésük összefüggésben áll a naponta küldött csipogó üzenetekkel és fenyegetésekkel, vagy éppen lázadásra való felszólításokkal. A történelem megmutatja, milyen gyorsan tűnnek le ezek az emberek, mihelyt másoknak, a fiatalabbaknak is megerősödik az önbizalmuk, és úgy döntenek, hogy elhallgattatják a hirtelen már teherré vált „domináns hímet”.

Életük estéjén aztán elgondolkodhatnak arról, hogy mit hagytak maguk mögött: éveken át túlságosan elfoglalták magukat a saját legendájuk írásával, és közben egész egyszerűen elfelejtettek élni. Mellettük pedig ott vannak azok, akik nem akartak a pódiumra kapaszkodni, és nem is keresték kétségbeesetten azt, hogy mindenáron róluk beszéljenek. Nem tartottak téveszmés beszédeket, és intim dolgaikat sem tették közzé. Dolgoztak, fáradságos emberek voltak, és azzal törődtek, hogy ők is hozzájáruljanak a világ építéséhez.

Névtelen felfedezés

Az internet böngészése során olykor joggal eshetünk kétségbe az erőszak láttán és a gondolatok ürességétől, ám volt egy bejegyzés, amelyen történetesen megakadt a szemem. Egy jól fésült, ősz hajú, idős férfi fényképén, aki egy kisgyermek felé hajol. Olyan, mint egy kissé régimódinak látszó nagypapa. Öltözéke nem olyan, mint egy húszévesé, és tudós homlokán lévő ráncait sem akarja elrejteni. A fénykép felett van egy mondat:

«Sokan ragaszkodtak ahhoz, hogy szabadalmaztassam a vakcinát, de nem akartam. Ez az én ajándékom a világ összes gyermekének.»

Ez a mondat, úgy tűnik, e nemes öregúr végrendeletéből való. Ő Albert Bruce Sabin, aki 1906-ban született Lengyelországban, és 1993-ban halt meg. Az amerikai orvos és kutató legfigyelemreméltóbb felfedezése a gyermekbénulás elleni vakcina volt az 1960-as években.

Azért nem volt hajlandó szabadalmaztatni vakcináját, ami által lemondott a laboratóriumi kereskedelmi hasznosításról, hogy minél szélesebb körben biztosíthassa azt alacsony áron. Nem keresett egy fillért sem ezen a vakcinán, és ezt követően is tanári fizetéséből élt. Igaz, nem maradt ismeretlen, mert utcák viselik nevét például Párizsban is, és munkásságát orvostanhallgatóknak tanítják. De ami engem illet, még a nevét sem tudtam, annak ellenére, hogy emberek milliárdjai váltak védetté szájon át adható vakcinája segítségével.

A közjó szolgálatában

Most, amikor egy másik vakcináról olyan sokat írnak, és az értékes anyag körüli pénzügyi érdekek az egeket verdesik, számomra jó emlékezni arra, hogy ötven évvel ezelőtt a bolygónkon egy sokak számára névtelennek, ismeretlennek maradt ember képes volt egy ilyen döntést hozni, amelyről a legtöbben nem is tudnak.

Nem tudom, milyen élete volt Sabin professzornak, hogy tett-e más figyelemreméltó vagy akár bűnös tettet. Mit sem számít. Ez az egyetlen döntése sokak jótevőjévé tette. Példája inspirálhatja a tudósokat és politikusokat, az orvosokat és gyáriparosokat, sőt még bennünket is mindennapi döntéseinkben. Azért, hogy a közjó iránti törekvésünk elsőbbséget kapjon egyéni javaink kergetésével szemben.

Írta: Benoist de Sinety atya , a párizsi érsekség általános helynöke

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia