Istennel töltött idő

Nemrégiben a Rajna-parton egy házaspár jött velem szemben. Nagyjából velem egykorúak lehettek, ugyanolyan kabátot viseltek.

Rögtön érezni lehetett rajtuk, hogy összetartoznak. Azt szokták mondani, hogy a párok az együtt töltött évek során egyre inkább hasonlítanak egymásra. És ez valamennyire igaz is, hiszen minél több időt töltenek együtt, annál jobban hasonlítanak egymásra. Nem csak külsőleg, hanem a személyiségük is. Főleg akkor, ha szeretik is egymást. Az ezzel a témával foglalkozó tanulmányok tudományosan is tudják ezt bizonyítani.

Azt gondoltam, ha ez így van köztünk, emberek között, akkor mennyivel inkább így lehet Isten és ember között, Isten és énközöttem! Mert azok az emberek, akik időt szánnak Istenre, a vele való párbeszédre, akik imádkoznak, azok idővel egyre inkább hasonlóvá válnak Hozzá. Az egyházatyák ezt megistenülésnek nevezik.

A Szentírás ezzel kapcsolatban a Szentlélek gyümölcseiről beszél, amelyeket az imádság által kapunk, és amelyek formálnak minket. Ezek a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség és önmegtartóztatás. (Gal 5,22) Biztos vagyok benne, hogy valóban teljesen más, mondhatni új emberré válunk, ha rendszeresen imádkozunk, elmélkedünk az evangéliumról és „átimádkozzuk” azt, ha hagyjuk, hogy formáljon bennünket, hogy egyre inkább Hozzá, Krisztushoz hasonlóvá váljunk gondolkodásunkban, akaratunkban, szavainkban és cselekedeteinkben. Hiszen a Szentírás szerint éppen az a célja keresztény életünknek, hogy magunkra öltsük az Úr Jézus Krisztust, s ezáltal „alter Christus”-szá, – ahogy a latin mondja – új Krisztussá váljunk.

És éppen erre lenne szükség! Szilárd meggyőződésem, hogy bizonyos fokig emberibbé, sőt istenemberivé tenné a világunkat. Mert akkor szeretetteljesebbek, békésebbek, kedvesebbek, irgalmasabbak, türelmesebbek vagy éppen szelídebbek lennénk egymással szemben, és végre újra szabadon fellélegezhetnénk. Talán egyszerűen csak próbálják ki önök is! Az előttünk álló szabadnapok minden bizonnyal bőséges lehetőséget kínálnak erre.

Rainer Woelki kölni érsek szavai a Domradió adásában
Fordította: Klausz Eszter
Forrás: domradio.de