Nagyböjti ráhangoló: Szabaduljon el a Mennyország!

Hajlák Attila-István atya nagyböjti elmélkedésében arra hívja fel a figyelmet, hogy Istenhez ne koldusként, hanem gyermekként közeledjünk. Az evangéliumi üzenet szerint legyünk irgalmasok, amint a mennyei Atyánk is irgalmas. Ez az „irgalmasság szövetsége” azt jelenti, hogy minden nap újrakezdünk, megbocsátunk, és tiszta lappal indulunk, nem hagyva, hogy haraggal nyugodjon le a nap.

Az irgalmasság fogalma (héberül „rahamim”) a méhében hordott gyermekéért felelős édesanya és a magzata közötti szoros, szeretetteljes köteléssel szemléltethető – Isten is épp ilyen bensőséges módon fordul felénk. A görög „szplankhna” (szkrátna) kifejezés pedig azt a belső, zsigeri vágyat fejezi ki, mely az igazi, szenvedélyes szeretet sajátja. A latin „misericordia” ugyanezt a lehajló, szívből jövő, könyörületes figyelmet ragadja meg.

Ha megtapasztaljuk Isten atyai szeretetét, képesek leszünk más szemmel nézni másokra is, kevesebb ítélkezéssel, több türelemmel és jósággal. A megbocsátás tudatos döntés, mellyel felszabadíthatjuk a lelkünket a fájdalom és a neheztelés terhe alól. Így – ahelyett hogy „pokollá tennénk” mások életét – a saját irgalmasságunkon keresztül „elszabadíthatjuk a mennyországot”, és valódi Isten-élménnyé alakíthatjuk a hétköznapokat, mind magunk, mind mások számára.

A nap kihívása

Mielőtt valamiről vagy valakiről rosszat mondanál, előtte ugyanarról a dologról vagy személyről mondj el két jót! Tedd próbára magad a mai nap folyamán, és segíts, hogy a környezetedben is „elszabadulhasson a mennyország”!