BIY HU cover 279. nap

279. nap: Áldások és terhek

Jeruzsálem benépesítése.

A nép vezetői Jeruzsálemben telepedtek le, a nép többi része meg sorsot vetett, hogy tízből egy ember Jeruzsálembe, a szent városba jöjjön lakni, a többi kilenc pedig maradjon a városokban. A nép áldotta azokat az embereket, akik önként ajánlkoztak, hogy Jeruzsálemben telepszenek le.
Ezek a tartomány fejei, akik Jeruzsálemben és Júda városaiban telepedtek le, ki-ki a saját birtokán, a maga városában: Izrael, a papok, a leviták, a templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai.

Jeruzsálem lakói.

Jeruzsálemben laktak Júda és Benjamin fiai. Júda fiai közül: Ataja, Uzijának a fia, az Sefatja fia, az pedig Mahalaleel fia Perec fiai közül; Maaszeja, Báruknak a fia, (aki) Kol-Hozé fia volt, az Hazaja fia, az Adaja fia, az Jojarib fia, az Zakariás fia, az pedig Sela fia. Perecnek Jeruzsálemben letelepedett fiai összesen négyszázhatvannyolc hadba vonulásra alkalmas férfit tettek ki.

Benjamin fiai közül: Szallu, Mesullamnak a fia, (aki) Joed fia volt, az Pedaja fia, az pedig Izajás fia; testvéreikkel kilencszázhuszonnyolc hadviselésre alkalmas férfit tettek ki.

Zikri fia, Joel volt az elöljárójuk, és Hasszenua fia, Júda volt a város második elöljárója.
A papok közül Jojakim fia, Jedaja, (aki) Szeraja fia volt, az Hilkija fia, az Mesullam fia, az Cádok fia, az Isten házának elöljárója; a testvéreikkel, akik a templom szolgálatát látták el, nyolcszázhuszonketten; Adaja, Jerocham fia, (aki) Pelalja fia volt, az Amci fia, az Zakariás fia, az Passur fia, az pedig Malkia fia; a testvéreikkel, a családok fejeivel kétszáznegyvenketten; Amaszai, Azareelnek a fia, (aki) Ahzai fia volt, az Mesillemot fia, az meg Immer fia; a testvéreikkel százhuszonnyolc hadba vonulásra alkalmas férfi. Zabdiel, Haggadolnak a fia volt az elöljárójuk.

A leviták közül: Semaja, Hasubnak a fia, (aki) Aszrikám fia volt, az Hasabja fia, az meg Bunni fia; a leviták elöljárói közül Sabtai és Jozabad a templom külső ügyeit intézték. Mattanja, Michának a fia, (aki) Zabdi fia volt, az meg Aszaf fia – ő vezette imádság közben a dicsőítő énekeket, továbbá Bakbukja, a testvérek közül a második; Obadja, Sammuának a fia, (aki) Galal fia volt, az meg Jedutun fia. A szent városban élő leviták száma összesen: kétszáznyolcvannégy.

A kapuőrök: Akkub, Talmon és testvéreik, akik a kapuknál őrséget álltak: százhetvenkettő. A templomszolgák az Ofelen laktak. Sziha és Gispa volt a templomszolgák elöljárója.

A levitáknak Jeruzsálemben Uzi volt a felügyelőjük, Baninak a fia, (aki) Hasabja fia volt, az Mattanja fia, az meg Micha fia Aszaf fiai közül, akik énekesek voltak az Isten házának szolgálatában. Ebben a dologban királyi rendelet intézkedett, az határozta meg az énekesek napi szolgálatát. Mesezabeel fia, Petachja volt a király megbízottja a nép minden ügyében, aki Júda fiának, Zerachnak a fiai közé tartozott.
Izraelből a többiek, a papok és leviták Júda többi városaiban telepedtek le, ki-ki a maga birtokán,

A tartomány lakói.

a határaikban szétszórt tanyákon. Júda fiai közül némelyek Kirjat-ha-Arbában és a hozzá tartozó helységekben telepedtek le, Dibonban és a hozzá tartozó helységekben, Jekhabszeelben és a hozzá tartozó helységekben, Jesuában, Moladában, Bet-Peletben, Haszar-Sualban, Beersebában és a hozzá tartozó helységekben, Ciklágban, Mechonában, és a hozzá tartozó helységekben, Ain-Rimmonban, Szoreában, Jarnutban, Zanoachban, Adullamban és falvaiban, Lachisban és vidékén, Azekában és a hozzá tartozó helységekben. Tehát Beersebától a Hinnom völgyéig telepedtek le.
Benjamin fiai Gebában, Michmászban, Ajjában és Bételben, valamint az ezekhez tartozó helységekben, Anatotban, Nobban, Ananjában, Hacorban, Rámában, Gittajimban, Hadidban, Szehoimban, Neballatban, Lodban és Onóban, valamint a Kézművesek völgyében laktak.
Levita csoportok Júdában is, Benjaminban is voltak.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Fordulat a zsidók javára.

Azon a napon Achasvéros király Eszter királynénak ajándékozta Ámánnak, a zsidók ellenségének házát. Mardokeusnak meg bejárása lett a királyhoz, mert Eszter elmondta, hogy ki neki Mardokeus. A király visszavette gyűrűjét Ámántól, és Mardokeusnak adta, Eszter pedig Ámán háza élére állította Mardokeust.

Eszter újra a király elé járult, hogy beszéljen vele. Lába elé borult, sírt és könyörgött, hogy vessen véget annak a gonoszságnak és tervnek, amelyet az agagita Ámán a zsidók ellen kigondolt. A király kinyújtotta aranyjogarát, s Eszter fölemelkedett, a király elé állt, és így szólt: „Ha jónak látja a király, s ha valóban kegyet találtam előtte és kérésemet jogosnak látja a király, s én kedves vagyok a szemében, bocsásson ki írást, s vonassa vissza az agagita Hamdata fiának, Ámánnak a leveleit, amelyekben elrendelte, hogy pusztítsák ki a zsidókat a király minden tartományában. Hogyan tudnám elviselni a bajt, ami népemet fenyegeti, s hogyan lehetnék tanúja fajtám kiirtásának?” Achasvéros király így szólt Eszter királynéhoz és a zsidó Mardokeushoz: „Lám, Ámánnak a házát Eszternek ajándékoztam, őt magát meg akasztófára húzattam, mert a zsidókra emelte kezét. Írjatok a zsidók érdekében, amint jónak látjátok a király nevében, s pecsételjétek le a királyi pecséttel! Mert a király nevében írt és királyi pecséttel ellátott rendeletet nem lehet visszavonni.” Összehívták tehát a királyi írnokokat a harmadik – azaz Sziván – hónap huszonharmadik napján, és Mardokeus parancsának megfelelően írtak a zsidóknak, a szatrapáknak, az Indiától Egyiptomig terjedő százhuszonhét tartomány kormányzójának és fejedelmének – minden tartománynak a maga írásával, s minden népnek a maga nyelvén, a zsidóknak is a saját írásukkal és nyelvükön.

Achasvéros király nevében írták, és ellátták a királyi pecséttel, aztán futárokkal szétküldték az írásokat a királyi ménes lovain. A király megengedte a zsidóknak, hogy a városokban összegyűljenek, és megvédjék életüket: pusztítsák el, öljék meg és semmisítsék meg – gyermekeikkel és asszonyaikkal együtt – mind, aki a népből és a tartományból fegyveresen rájuk támad, a javaikat meg foglalják le zsákmányul.

A zsidók javára kibocsátott rendelet szövege.

És mindezt ugyanazon a napon, a tizenkettedik hónap – azaz Adar hónap – tizenharmadik napján tegyék Achasvéros király minden tartományában. A levél így hangzott: „Achasvéros nagykirály az Indiától Etiópiáig terjedő százhuszonhét tartomány szatrapáinak, a tartományok kormányzóinak és minden becsületes alattvalójának üdvözletét küldi!

Sokan, akik jótevőjük végtelen jóságából nagy kitüntetésekben részesülnek, kevélyekké válnak. Nemcsak alattvalóinknak akarnak ártani, hanem mivel nem tudják, mitévők legyenek szerencséjükben, saját jótevőjük ellen kezdenek áskálódni. Nem elégszenek meg azzal, hogy kiöljék a hálát az emberek szívéből, hanem a tapasztalatlan emberek hízelgéseitől felfuvalkodva úgy gondolják, hogy elkerülhetik a mindent látó Isten ítéletét, aki gyűlöli a gonoszokat. – Gyakran megtörténik sok hatalommal felruházott emberrel, hogy barátaik, akik az ügyek vezetésével vannak megbízva, arra izgatják őket, hogy ártatlan vért ontsanak, és így jóvátehetetlen bajt hozzanak – a gonoszság hazug cselvetéseivel – az őszintén jóindulatú uralkodókra. Ezt nemcsak a régi eseményekből láthatjuk, amelyeket ránk hagyományoztak, hanem akkor is, ha megfigyeljük, ami a szemünk előtt történik. Mennyi jogtalanság történt már azok gonoszsága folytán, akik méltatlanul kormányoztak! Ezért a jövőben is gondunk lesz rá, hogy megszilárdítsuk mindenki számára a birodalom nyugalmát és békéjét. Hasznos változtatásokat hajtunk végre, és az elénk hozott ügyeket mindig a lehető legnagyobb jóindulattal ítéljük meg.
Nagyon jól tudjátok, hogy Hamdata fiát, Ámánt – bár macedóniai volt, így teljesen idegen a perzsa vértől, és igen távol állt szelídségünktől – vendégként befogadtuk, s baráti érzelmekkel voltunk iránta, ahogy minden nép iránt szoktunk viseltetni. Addig elmentünk, hogy atyánknak neveztük, s mindenki leborult előtte, mert méltósága közvetlen a királyi trón után következett. De méltatlan volt magas méltóságára, mert arra vetemedett, hogy hatalmunkat és életünket veszélyeztesse, megmentőnket és mindenkori jótevőnket, Mardokeust és feddhetetlen uralkodótársunkat, Esztert pedig ügyes és alattomos rágalmaival egész népével együtt pusztulásra ítélje. Így remélte, hogy elszigetel minket, és a perzsák birodalmát a makedónok kezére juttathatja. Mi azonban úgy találtuk, hogy e háromszoros gonosztevő által halálra szánt zsidók nem gonosztevők, hanem igazságos törvények szerint élnek. A Magasságbelinek, a nagy élő Istennek a fiai, akinek mi és őseink ennek az országnak a fennmaradását és virágzását köszönhetjük. Éppen ezért jól tennétek, ha nem a Hamdata fia, Ámán által küldött levél szerint járnátok el, mert ennek szerzője háza népével együtt akasztófán függ Szuza kapui előtt. A mindenek Ura, Isten, gyors és méltó büntetéssel fizetett meg neki. Ennek a rendeletnek egy másolatát függesszétek ki mindenütt, és hagyjátok, hogy a zsidók nyíltan követhessék saját törvényeiket, és siessetek segítségükre azok ellen, akik a kijelölt napon, vagyis a tizenkettedik – azaz Adar – hónap tizenharmadik napján megtámadják őket és a vesztükre törnek. Ez a nap ugyanis a pusztulás napja lett volna, de a mindenek Ura, Isten, az öröm napjává változtatta a választott nép számára. Ti is ünnepeljétek meg ezt a jeles napot ünnepnapjaitok között lakomával, s legyen – most és a jövőben – számotokra és a jóakaratú perzsák számára megmenekülésetek emléke, ellenségeitek számára meg pusztulásuk emléke.

Minden város és minden vidék, amely nem követi ezeket az előírásokat, könyörtelenül a tűz és a vas martaléka lesz, s nemcsak az emberek számára válik mindörökre lakhatatlanná, hanem gyűlöletes lesz a vadak és a madarak előtt is.”

Ennek a rendeletnek a szövegét törvényként hirdették ki minden tartományban, s közzétették minden népnek, hogy a zsidók készen állnak azon a napon rá, hogy bosszút álljanak ellenségeiken. A futárok nagy sietséggel és igyekezettel indultak útnak a király parancsára, királyi paripákon. A rendeletet Szuza várában is kihirdették. Mardokeus lilába játszó bíbor és gyolcs királyi ruhában jött ki a királytól, nagy aranykoronát és bisszusból és vörös bíborból készült palástot viselt. Egész Szuza városa visszhangzott az örömtől. A zsidók számára a fény, öröm, ujjongás és diadal napja volt ez. Minden tartományban és városban, ahova a király parancsa eljutott, öröm, ujjongás, lakoma és ünnep volt a zsidók körében. Az ország népei közül sokan zsidóvá lettek. Félelem fogott el ugyanis mindenkit a zsidók miatt.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A szórakozni vágyó ember
szükséget szenved, nem gazdagszik meg,
aki a bort szereti meg az olajat.

Az igazért a gonosz a váltságdíj,
a becsületes helyett az áruló.

Jobb a sivatagban lakni,
mint olyan asszonnyal,
aki csak veszekszik és csak zsörtölődik.

A bölcs lakásában van tartalék és olaj,
de a bolond ember ezt is,
azt is csak lenyeli.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk és hálát adunk neked. Hálát adunk igazságosságodért. Hálát adunk a megbocsátásodért. Hálát adunk azért, ahogyan gondviselésed és irántunk való szereteted által helyrehozol dolgokat. Urunk, Istenünk, tudjuk, hogy az idők teljességében te mindent helyreállítasz. Mindent olyanná teszel, amilyennek lennie kell. Nehemiás és Eszter története csak előképei annak, ahogyan majd te igazságot szolgáltatsz és helyreállítod a világot. Urunk, Istenünk, a mai napon hozz igazságot az életünkbe! Hozz kiengesztelődést és gyógyulást a kapcsolatainkba! Mindenekfelett, Urunk, Istenünk, vonj bennünket magadhoz és te magad is jöjj el hozzánk! Jézus nevében kérünk. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Kezdjük egy rövid összefoglalással Nehemiás mai fejezetéről! A 11. fejezet szerint megtiszteltetés Jeruzsálemben lakni. Ugyanakkor sorsolással döntötték el, hogy tízből egy ember fog a szent városban élni, a másik kilenc pedig marad a saját városaiban. Ennek megvan a maga jó és nehéz oldala is. Jeruzsálem lakójának lenni óriási dolog, ugyanakkor a saját őseid földjén letelepedni szintén nagy ajándék. És itt hozza a szöveg a jeruzsálemiek névsorát. Emlékezzünk, hogy korábban Ezdrásnál és Nehemiásnál is láttuk, milyen pontos feljegyzéseik voltak a családokról, az „atyák házainak fejeiről”, és a földjeikről. Ez azért volt fontos, mert ha nem tudták bizonyítani, kik ők, lehet, hogy nem kapták vissza a földjüket. Sőt, azt sem lehetett tudni biztosan, hogy valaki levita-e. Ha nem volt bizonyíték arra, hogy Áron leszármazottja, akkor nem szolgálhatott a templomban. Valóságos, vérszerinti származás kellett hozzá. 

Az ősi örökség, a hovatartozás isteni ajándék volt. Izrael tizenkét törzsének mindegyike kapott saját földet, pontosabban tizenegy törzs, mert Lévi törzsének tagjai nem önálló területet kaptak, hanem a leviták városokat és azok környékét kapták a többi törzs területén. A földterületek között nem volt jobb vagy rosszabb, hanem mindegyik áldás volt a számukra. A helynek, ahonnan jövünk, gyakran meghatározó szerepe van abban is, hová jutunk. Persze a történet, amelyet 279 napja olvasunk és követünk, tele van töréssel és árulással. Vannak, akik jól éltek a kapott ajándékokkal, és vannak, akik balgán, sőt gonoszul használták a lehetőségeiket. A származás gondolata sokunknak, főleg ebben a megtört világban, nem túl szimpatikus. Különösen a nyugati ember hajlamos ezt mondani: „mindegy, mit tettek a szüleim vagy a nagyszüleim, én a saját utamat járom”.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

otthont banner 1018

Ez – érdekes módon – még biblikus is. Emlékezzünk csak vissza: a próféták nagyon világosan kijelentették, hogy nem szabad a szülei bűnei miatt megítélni valakit, de nem szabad jutalmazni sem azok erényei miatt. Persze vannak ennek látszólag ellentmondó igék is, melyek a három-négy nemzedéken át tartó átkokról beszélnek, illetve az ezer nemzedékre szóló áldásokról. Ez a paradoxon. Nem dichotómia, mert a dichotómiában a két oldal szemben áll egymással: vagy ez, vagy az. A paradoxon viszont „is-is”: „ez is igaz és az is igaz”. Annak valósága, hogy igen, nagyon sok szempontból mi magunk alakíthatjuk az utunkat, ugyanakkor egy konkrét családhoz tartozunk. Igen, egy család leszármazottai vagyunk, de nem szükségszerűen határoz meg bennünket ez a család. A családunk hozzátesz ahhoz, akik vagyunk, ugyanakkor megvan a lehetőségünk arra, hogy megszakítsuk őseink esetleges rossz mintáinak továbbadását. Másrészt, még ha a családunk erényes volt is, nekünk magunknak is döntenünk kell az erényes élet mellett. A szüleink erényeit nem örökölhetjük automatikusan.

Mindezzel azt akarom mondani, hogy Nehemiás könyvének 11. fejezetében a zsidóknak megvan a lehetőségük, hogy visszatérjenek őseik otthonába. Ez igen fontos két okból, amelyeket próbáltam felvázolni – nem tudom, mennyire volt érthető. A két ok ez:

A.) Van egy ősi családi otthonod, mert vannak őseid. Ez önmagában hatalmas dolog!
B.) De vajon vissza fogsz-e költözni abba az ősi otthonba? Fel fogod-e építeni azon a földön az életedet? Fogsz-e ott újra életet teremteni?

A családunktól, őseinktől kapott örökség – ez a származás része – ajándék. De lehet teher is. Mindenki, aki egy családhoz tartozik, tudja ezt. Viszont az is a kezünkben van, hogy mit kezdünk mindezzel. Mit kezdünk azzal, amit megkaptunk? Ez a lényeg. Remélem, érthető: rengeteget kaptunk – áldást és terhet is – felmenőinktől, családunktól. Rajtunk áll, mit teszünk vele. Mindannyiunknak megvan ez a felelőssége és ajándéka valamilyen formában. Mi döntünk. Mi választunk.

Eszter könyvének nyolcadik fejezete csodálatos. Eszter megmenti a zsidókat. Nagyon tetszik, hogy Achasvéros király nem egyszerűen hatályon kívül helyezi Ámán rendeletét. Nem azt mondja: „felejtsük el, amit Ámán mondott!” Ehelyett: „közzétették minden népnek, hogy a zsidók készen állnak azon a napon rá, hogy bosszút álljanak ellenségeiken” (Eszt 8,13). Ez szerintem zseniális. Achasvéros, bár nem jó ember, de meglepően okos. Tudja, hogy egy királyi rendeletet nem vonhat vissza. Így hát kiad egy második rendeletet: „Fel a fejjel, zsidók! Amikor azon a napon rátok törnek, egyesüljetek, harcoljatok támadóitok ellen, és ha legyőzitek őket, mindenük a tiétek lehet”. Problémamegoldás kipipálva! Ez a történet egyik legérdekesebb része.

Ráadásul megtudjuk, hogy az eseményt azóta is ünneplik, Adar – a tizenkettedik – hónap tizenkilencedik (eredetileg: tizenharmadik) napján. Erről a napról a következő fejezetben még fogunk hallani. Ez lett a Purim ünnepe. Micsoda nagyszerű, teljes ünnep: arra való emlékezés, hogy a zsidó nép megmenekült ennek a rendkívüli asszonynak, Eszternek a közbenjárása által. Ahogy tegnap és tegnapelőtt is mondtuk: Eszter a gyötrelmei és teljes kiszolgáltatottsága közepette is engedte, hogy Isten működjön. Nagy bátorságról és Isten szeretetébe vetett hitéről tesz tanúbizonyságot: Ábrahám, Izsák és Jákob Istenébe vetett hitéről.

Ma is sokat tanultunk. Remélem, hogy áldott napotok volt. Nekem biztosan áldott napom volt, és imádkozom mindannyiótokért. Kérlek, ti is imádkozzatok értem!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

35 hozzászólás

  1. Kedves Kornél atya!
    Kérdésedre válaszolva: minden nap meghallgatom a bevezető szöveget is.
    Egyúttal jelzem, hogy a mobil applikációban Eszter könyvének írott szövege egy nappal előrébb jár az olvasott részekhez képest.
    Köszönjük a szolgálatod! Áldott napot kívánok!

  2. Kedves Kornél Atya,

    Kérésedre küldöm, hogy én minden nap végighallgatom a bevezetőt is. 🙂

    Sipos Nikolett
    Bajáról
    (Kiscsavolyi Szent Szív Egyházközség)

  3. Kedves Kornél Atya! Én eddig 279 alkalommal hallgattam meg a bevezetőt és így szeretnék tenni ezután is.😊

  4. Kb a 100. napról kezdve egy ideig átugortam a bevezető részt, de egyszer Kornél atya kérte, ha már kívülről tudom, akkor ez idő alatt (is) imátkozhatunk egymásért és Kornél atyáért. Azóta ezt teszem. Hálásan köszönöm fáradhatatlan munkáját. Kérem Istent, hogy adjon továbbra is erőt, kegyelmet Önnek ehhez a nagyszerű, sokakhoz eljutó igehirdetéshez, ami felmérhetetlen gyümölcsöt terem.
    Hálás köszönetem és tiszteletem: Klára

  5. Kedves Kornél Atya!
    Én minden nap meghallgatom a beveztőt is, ez a ráhangolódás ideje számomra.
    Köszönöm a lehetőséget, hogy minden nap találkozhatunk Isten szavával és egymással.
    Az Úr áldjon meg mindenkit,aki részt vesz ebben a “projektben” !

    Megjegyzés: Eszter könyvének felovasott és megjelenített szövege nem ugyanaz (a ma hallottak tegnapra voltak leírva)

  6. Kedves Kornél Atya!
    Én végighallgatom a podcastokat az elejétől a végéig. Igyekszem naponta követni a részeket, nyugdíjas vagyok, könnyebben megtehetem.
    Köszönöm Isten üzenetét, az áldást, a sok jókívánságot, imát!
    A Jóisten áldása, kegyelme kísérje munkáját!
    Szeretettel: Pongráczné Erzsi

  7. Kedves Kornél Atya! Mindennap meghallgattam a bevezetőt! Köszönöm imádat! Én is imatkozom érted és mindenkiért a szerkesztosegert és családjuk ért aki lehetővé teszik hogy naponta hallgathatom a Bibliát.

  8. Kedves Kornél atya!
    Legyen valóság életünkben a napi ige és tanítás. Hozzon áldást mindannyiunk számára. 🙏

  9. Drága Kornél Atya ,Drága Testvérek!
    Köszönöm azt a hatalmas munkát ,amivel létre hoztátok ezt a lehetőséget! Együtt nem könnyű,de bizton mondhatom,hogy könnyebb ez az 1 éves út. ( Mi ez a 40 éves pusztai vándorláshoz képest!) Sok dolog megvilágosodik,érthetőbbé válik az Üdvtörténelem megismerése által. Isten minket is vezet és tanít a Szentlélek megvilágosító szeretete és a Ti áldozatos vállalásotokon keresztül. Köszönöm,Az Úrjézus áldása kísérje mindnyájatok életét!

  10. Kedves Püspök Atya!

    Én mindennap meghallgatom a bevezetőt, nem tekerem előre, mert arra gondolok hátha lesz valami fontos és új információ a bevezető részben is.
    Hálás vagyok a jó Istennek és püspök atyának is, hogy részese lehetek ennek a csodálatos útnak! 🙏
    Dicsőség Istennek!

  11. Kedves Kornél Atya!
    Mindig olvasom,ill.hallgatom a bevezetőt,mert ráhangol vagy kiváncsivá tesz a napi biblia tartalmára.

  12. Igen,meghallgatom, olyan számomra, mintha nem keszülnék tortasütéssel az unoka szülinapjára, a felkeszüles nekül nem igazi az ünnep. A Biblia meghallgatashoz szükségem van a bevezetöre.
    Külön köszönet az imában elhagzott mondatért: “Hozz kiengesztelödest és gyógyulast a kapcsolatainkat.!!!”

  13. Kedves Kornél Atya!
    Én mindig meghallgatom a bevezetőt is. Időnként vicces, néha tájékoztat valami tudnivalóról. Ezentúl is így teszek.
    Dicsértessék a Jézus Krisztus!

  14. Kedves Kornél Atya!
    Valóban jól gondolod a bevezető végighallgatásával kapcsolatban elmondottakat. Most kivételesen végighallgattam – nem tudom miért – , de legtöbbször előretekerek. Bocsánat ezért.
    Isten áldjon az egész szerkesztőséggel együtt!
    Horváthné Bóna Erzsébet

  15. Igen,mi a férjemmel rendszeresen meghallgatjuk a bevezető szöveget is egy nèhány alkalom kivételével.Jó hallani,hogy mi következik és megvallom tetszik a püspök úr olykor humoros stílusa.Hálás köszönet mindenért!

  16. Kedves Kornél Atya!
    Minden nap meghallgatom a bevezető részt is. Nagy öröm, hogy része lehetek ennek a közösségnek.
    Hálával és köszönettel, Adrienn

  17. Mindig meghallgatom a bevezetőt, addig rákészülök , ez jó így.
    Imádkozzon értem és mindenekelőtt a Családomért Kornél Atya, nehéz időket élünk.
    Én is ezt teszem Önért és mindenkiért.
    A jó Isten áldja és segítse munkáját!

  18. Sziasztok, Nagy köszönet a mai napi szakaszért is! Csak szeretném jelezni újfent, hogy egy olvasménnyal az Eszter könyvéböl el van csúszva a felolvasás. Szóval a mai napi Eszter könyve rész a tegnapi szakaszban van.

    Szeretettel és üdvözlettel

    Judit

  19. Kedves Kornél atya!
    Én mindig meghallgatom a bevezető részt, ez egy kis ráhangolódás a biblia olvasására. Addig megkeresem, bejelölöm, és utána hallgatom és a szememmel olvasom. Így a legjobb!
    Köszönet és hála érte!
    Sok szeretettel Ledacs Zsuzsa

  20. Kedves Kornél Atya !
    Mi mindig meghallgatjuk a bevezetést is, mindig egy kicsit más, sokszor vicces és szeretjük!

  21. 90 százalékban meghallgatom. Rávezet a lényegi részre. Jó érezni, hogy együtt vagyunk egy közös Isten közelségben ennyien. Áldás ránk nézve. Köszönöm a többieknek és Kornél atyának valamint segítőinek. ( Eszter könyve továbbra is csúszik a szöveg és a felolvasás között)

  22. Én is meghallgatom minden alkalommal a bevezetés szöveget is. Köszönöm. Isten áldja meg érte Kornél atyát.

  23. Igen, ma is sokat tanultunk. Köszönöm. Imádkozom értetek. Áldott szép napot és éjszakát kívánok.

  24. 279 napja együtt hallgatom, olvasom a bibliát. A kérdésre: a bevezető szöveget minden nap meghallgatom, úgy gondolom, ha Atya minden nap elmondja, -ami abbol is látszik, hogy nem mindig azonos a szöveg- akkor én minden nap végig hallgatom. Kōszōnōm !

  25. Volt hogy nem hallgattam meg a bevezető részt, de nem esett jól Hiányérzetet váltott ki Így aztán mindig meghallgatom Köszönöm a munkájukat Dicsértessék a Jézus Krisztus

  26. Kedves Kornél atya! Minden nap meghallgatom a bevezető részt is. Eddig eszembe sem jutott, hogy átugorjam, de most, hogy felhívta rá a figyelmemet…. Nem , ezután is meghallgatom! Isten áldása kísérje továbbra is a munkáját!

  27. Kedves Kornél atya! Én minden nap végighallgatom az elejét is, vidam leszek tőle. Szeretem a kis humoros , betéteket benne. Üdvözlettel: Judit