Nagyböjti ráhangoló: „Csak nem én vagyok, Uram?” – Szembenézés Nagyszerdán

Forrai Tamás SJ nagyszerdai elmélkedésében a Máté evangéliumának 26. fejezetére hívja fel a figyelmet, ahol Jézus utolsó vacsorájának előkészületeiről és az árulás bejelentéséről olvasunk. A tanítványok hűséges készséggel követik Jézus utasításait, előkészítik a húsvéti vacsorát, és együtt ülnek le vele az asztalhoz – ez az örömteli várakozás és ünnepi hangulat azonban hamar sötét árnyalatot kap, amikor Jézus kijelenti: „Egyikőtök elárul engem.”

A tanítványok megrendülnek, és sorra kérdezik: „Csak nem én vagyok, Uram?” Ez a kérdés minden tanítvány szívéből fakad, és Tamás atya arra hív, hogy mi is tegyük fel magunknak – őszintén, bátorsággal és önismerettel. A valódi árulás gyakran nem nagy tettekben, hanem apró mulasztásokban, a jó elmulasztásában jelenik meg: amikor nem segítünk, nem állunk ki, nem szólunk, amikor kéne. A nagyböjt ideje arra hív, hogy szembenézzünk önmagunkkal, és használjuk ki a kiengesztelődés, a gyónás lehetőségét – de csak akkor van értelme, ha őszintén tesszük ezt.

A nap kihívása

Ma szánj időt arra, hogy őszintén fel tudd tenni magadnak a kérdést:
„Csak nem én vagyok, Uram?”

Vizsgáld meg, hol vagy áruló – akár hallgatásoddal, közömbösségeddel, kényelemből vagy félelemből fakadó tétlenségeddel.

Ha van rá lehetőséged, járulj szentgyónáshoz. Tedd meg a lépést a bűnbánat és az irgalmas Isten felé vezető úton. Készülj fel a húsvéti találkozásra!