Miért olvasom továbbra is Dosztojevszkijt, Tolsztojt, Szolzsenyicint és hallgatom Rahmanyinovot és Csajkovszkijt, és miért kell elutasítani az általános oroszellenességet.
A jelenlegi háborúnak sajnos néhány kellemetlen mellékhatása is van, amit keresztény szempontból egyértelműen el kell utasítanunk. Sajtójelentések szerint például Németországban sértegetik az Oroszországon kívül élő oroszokat. Ez egyértelműen elutasítandó, nekünk volna nem szabad részt vennünk benne. Bizonyos operaházak orosz énekeseket küldenek el, és vannak egyetemek, ahol az orosz irodalom oktatását is be akarják szüntetni. Milyen abszurd! Ez a jelenség egyértelműen túlmegy minden határon, és teljesen kontraproduktív is, hiszen az orosz irodalom és zene valódi gazdagodásunkat szolgálja.
Mindezt akkor, amikor pontosan az orosz irodalomban találunk egyértelmű válaszokat a Vlagyimir Putyinhoz hasonló diktátorok kiértékelésére is. Alekszandr Szolzsenyicin, az orosz irodalmi Nobel-díjas író, aki A Gulag szigetcsoport című híres regényében hihetetlen részletességgel ismerteti a Szovjetunióban a sztálini rendszer által elkövetett bűnöket és ír a Gulagon meggyilkolt emberek millióiról, egyszer azt írta: “Aki módszernek az erőszakot választotta, annak elvként elkerülhetetlenül a hazugságot kell választania.”
Szolzsenyicin maga is éveket töltött börtönben, majd száműzetésben is, és az 1970-es években a KGB még megmérgezni is megpróbálta. Az a KGB, ahol Putyin is évekig dolgozott. Szolzsenyicin azonban az idők folyamán egyre inkább felfedezte Istent, és radikálisan elfordult az eredeti ateista beállítottságától: “Az ateizmus korunk fő baja. Az emberek elfelejtették Istent, és ez az oka a huszadik század problémáinak.”
Lev Tolsztoj a műveiben (Háború és béke, Anna Karenina, Feltámadás vagy a Kreutzer szonáta) foglalkozik a keresztény hittel, noha az orosz ortodox egyházzal nem vállalt semmilyen közösséget. A Feltámadás c. regényének megjelenése után az orosz ortodox egyház ki is átkozta. Tolsztoj megtanult héberül és görögül, és oroszra fordította az evangéliumokat. Újra és újra elmélkedett a Szentírás számára legkedvesebb szakaszán, a hegyi beszéden. “Ha az ember nem ismeri és nem érti Istent, nincs joga arra a következtetésre jutni, hogy nincs Isten. Ebből csak az a törvényszerű következtetés vonható le, hogy még nem képes felismerni és megérteni Istent. Csak annak számára nincs Isten, aki nem keresi Őt. Keressétek Őt, és Ő majd kinyilatkoztatja magát nektek.”
Fjodor Dosztojevszkij, a Bűn és bűnhődés, az Ördögök vagy a Karamazov testvérek szerzője is élénken foglalkozott műveiben a kereszténységgel. “Isten nélkülözhetetlen számomra, már csak azért is, mert ő az egyetlen lény, akit örökké lehet szeretni” – írja A kamasz című regényében. “Ahogyan az anya örül, amikor észreveszi gyermeke első mosolyát, úgy örül Isten minden alkalommal, amikor a mennyből látja, hogy egy bűnös teljes szívéből meghajol előtte imádságban.”
Fordította: Frick József
Forrás: kath.net
